– Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy Badacsony a szülőföldem, hogy ilyen csodálatos környezetbe születtem. Nem csak ide vágyok, itt is élek. Maga a Balaton elsősorban vizuális élményt jelent nekem, nem része a mindennapjaimnak, de mégis jelen van, hatása van a munkánkra, az életemre – mondja Gergő, és valóban, a badacsonyi Borműhely teraszáról csodaszép a kilátás a tóra.

– Mit jelent neked a borászat, a Badacsony?

– A munkám egyben a szenvedélyem, ez nem csak a borkészítést jelenti, hanem a baráti kapcsolatokat is, az együtt töltött időt, a közös családi munkát, az építészetet, a spiritualitást, ami jelen van itt Badacsonyban.

Egyre újabb dolgokat fedezek fel a környéken. Gyerekkoromból a vízpart, a nyári kalandok és a nagy családi nyarak jutnak eszembe. Ma már a munka által próbálom összekötni a borhoz kapcsolható kulturális értékeket. Badacsony nem csak a látvány és a történelmi múlt, hanem a jelenkori kultúra is. Ma a bor a hívószó, de ki lehet egészíteni többlettartalommal.

– Melyik évszakban szereted a legjobban Badacsonyt?

– Minden évszaknak megvan a maga szépsége, mégis vágyom az újra. Télen várom a meleget, nyáron a zsúfoltságból várom az őszt, amikor visszaáll a kellemesebb hőmérséklet és nincs tömeg. Ilyenkor jobban megélem a vendégekkel való kapcsolatot is. A tavaszt imádom, amikor érzem az új illatokat, ahogy melegszik a levegő. Télen kell az elcsöndesedés, amikor fehér a táj, minden tiszta, minden rendezett.

– Van időd a teljes elvonulásra, pihenésre?

– A Borműhely előtti időszakban a karácsony és a szilveszter a családé volt, ma már az egész éves nyitvatartás miatt a két ünnep között is itt vagyunk. Szilveszter előtt hagyományos téli túrát indítok a Kisfaludy kilátóhoz. Ilyenkor a családot, barátokat meghívva egészülünk ki vendégekkel, tavaly már a kéknyelű pezsgőkóstoló túránkra több mint 50 résztvevő jött el. A maga egyszerűségében nagyszerű ez a túra. A karácsony után az emberek mozgásra vágynak, ez nekem is kikapcsolódás, mint a birtoklátogatás, emberléptékű, személyes a viszonyom a vendégekkel.

– Mi a hobbid?

– A munka és a hobbi nálam összefonódik. Korábban sportoltam, és most hiányzik a foci öltözők hangulata. A sport rendszeressége kiesett a mindennapokból. Minden labdajátékot kipróbáltam és szerettem, és a síelés, korcsolyázás is nagyon jó sport. A közösségi élmény a Balatoni körös borászokkal baráti alapokon nyugszik, szívesen töltjük együtt az időt, meghatározó a hasonló értékrend és célok. A borvidék sikere a közösségi háttérben rejlik, fel tudnak tölteni a közösen meghozott gondolatok, tervek, nagyon készülünk a Gasztrohegy rendezvényeire is.

– Mesélnél a bazaltkövek titkairól?

– Nekem a Badacsony a bazaltkövek titkait jelenti. Ez igazából egy általam kitalált tematikus túra, ami túlmutat a panoráma, a víz és a bor hármasán. Mivel itt születtem, azt gondoltam, többet kell megmutatni az embereknek. Nagy Miklós mutatott egy szűk kis ösvényt a bányaszállásokhoz, amit az ötvenes évek elején internálótáborként használtak. Ez volt az a helyszín, ami köré az egész túrát kitaláltam. A Borműhely az alaptábor, innét indulunk, és ide érünk vissza. A mozitermünkben a Nyár a hegyen című filmből kivágtam egy részt, hogy megismertessem a múlt részeit a fiatalabb generációval. A túra alatt elcsendesednek az emberek, könnyekkel küszködnek, mindenkinek van kapcsolata a régiekhez.

– Fontos számodra a múlt megismertetése?

– Igen, azt akarom, hogy Badacsonyba ne tudattalanul érkezzenek és távozzanak a vendégek, nekem fontos, hogy a dolgok mögé lássanak. A túra során megjárjuk a magasságot és mélységet is. A hegyen korábban kialakítottak több kőrakásos emlékhelyeket, miután a bányászatot már leállították. 60 év alatt 12 millió tonna bazaltot hordtak le a hegyről. Mi a túra alatt nem elhordjuk a hegyet, hanem kis bazaltköveket viszünk fel, és letesszük a bányában; ezzel a mozdulattal szimbolikusan a problémáinkat is ott hagyjuk. A túra végigjárása egyfajta feloldás, az érzelmi sokkot, amit az internáló tábor gondolata váltott ki, a végére elengedjük.

– Nem megerőltető egy ilyen túra vezetése?

– A túra során én is kapok. Beszélgettem egy korábban itt munkaszolgálatos bácsival, hatalmas felfedezés ez, azt gondolom, meg kell őriznünk a múltat, hogy az ne megfoghatatlan történet legyen. Olyan érzésem volt amikor vele beszéltem, mint az amerikai filmekben az aranybányászat idején. Itt is több száz család megélhetése függött a bányától. A korabeli képeken látott eszközökről a maiak már nem tudnak mesélni, más technológiát alkalmaztak. Hihetetlen látni, hogy egy ember a vésővel tudja, hova üssön, hogy a bazaltot kifejtse. A bányászat időszakában volt a település fénykora, előtte itt csak főúri nyaralók voltak; mint település, Badacsonytomaj a bányászat előtt nem létezett.

– Különös viszonyod van a régi NDK-s autókhoz is.

– Nagyon szeretek régi autókat felújítani. A birtoklátogatáson is Barkasszal járjuk körbe a területet. Három Barkaszunk volt, amit személyszállításra használtunk. Én az egyikből kabriót készítettem. Az idősebb korosztálynak azonnal beindulnak az emlékei, amikor beleülnek. Megfogják, illata, szaga van, több érzékre hatunk, több élményt nyújtunk. Lehetne akár egy T1-es hippiautónk is, de valami olyanra vágytam, amit saját magunk használtunk korábban. Ez egy 1979-es évjáratú B1000-es modell, élmény vele a száguldás Hegymögön.

Most egy Trabantot alakítok át, amit piknik autónak szántam, de annyira jól sikerült, hogy nem merem odaadni senkinek. Olyan gyönyörű fényezése van, nem szeretném, ha megsérülne. Fehér bőrülés, fa csomagtartó van benne, kivettem az anyósülést, hátulra egy kétszemélyes kanapét tettem. A Trabantinohoz, így neveztem el, egyedi műszerórát álmodtam meg, amit még nem tudom kivel gyártassak le, így nem fejeztem még be, a nagymamám garázsában várja, hogy elkészüljön. A Trabant olyan erős kisugárzással rendelkezik, hogy street fodd autóként egy szkiffel tökéletes kerti parti hangulatot varázsolhatok vele. Egy vonóhorgon húzott utánfutó, amiből asztal és padok lesznek, igazán stílusos. Egy ilyen megépítésén is gondolkodok.

– Van egy különleges terved, hogy megismerteted a petanque-t a magyar közönséggel.

– Igen. Petanque játékot szerveznék az Istvándy Ligetben. Nem kell komolyabb tudás hozzá, de Magyarországon nincs kultúrája ennek az időtöltésnek. Pedig ez egy szép környezetben, egy pohár fröccsel igazi, kortól független családi program. Szeretném elterjeszteni ezt a játékot a Balaton-felvidéken, és versenyeket tartani a káptalantóti birtokon.

– Családi borászat vagytok, hogyan oszlik el köztetek a munka?

– A magas minőségű vendéglátásban a húgom segít, ő a gasztronómia felelőse. Csilla tudása és gasztronómiai vonala megerősíti a bor kínálatunkat. A céget édesapám vezényli, a szőlészetet ő viszi, a borkészítés hozzám köthető, az értékesítést és a Borműhelyt a párommal közösen vezetjük. Unokaöcsém és felesége keresztanyámmal a Káptalantóti mangalica márka hústermékeit készítik. Egész évben vannak programjaink, naplemente túra, jazz estek, jóga; több helyszín tartozik a családi birtokhoz.

Mi itt nőttünk fel együtt, ezt a csendesebb őszi időszakot nagyon szeretjük. Ilyenkor többet tudunk megmutatni magunkból a vendégeknek.

Nézze meg további képeinket:

Képgaléria: Istvándy Gergely és a bazaltkövek titkai

További képek

Készítette: Mihály Szilvia

Olvass tovább a Balatoni Kör többi tagjáról is!