Köcsi-tó és a Kavicskő ősi folyópart

Balatonalmádi része Káptalanfüred, ahol egy eldugott kis utcából indulhatunk el a mini-tanösvény felé. Több oldalról is megközelíthetjük, az egyik ha megtaláljuk a régi Káptalanfüredi Kertmozit, vagy az Ifjúsági tábort keressük, de akár Alsóörs felől is mehetünk az eltéveszthetetlen Köcsi úton. Apró kirándulóhelyre számítsunk, ahol kisgyerekkel bejárhatjuk az ösvényt, amelynek ugyan vannak sziklásabb részei, ahol a lurkók kommandózhatnak, de ezek akár kihagyhatók azoknak, akik csak a fák közötti bóklászást választják.

Apró tanösvény a Köcsi-tó mellett (Fotó: Szücs Ildikó)

Az ösvényen összesen négy tábla van, amelyek tájékoztatást adnak a környék értékes növényeiről és megbújó állatairól. Itt található például a környék védett növénye, a bíborvörös agárkosbor, a tölgyek mellett pedig kökény és boróka bokrokat is láthatunk. A kövek között fürge, zöld vagy fali gyík napozik, de megpillantani őket csak a szemfülesek tudják.

Az ősi folyópartról egy vörös homokkő fal ad hírt, a tábla szerint ez a jellegzetes kőzet 255 millió éves, erre rakódott rá a Pannon tenger üledéke, majd egy homokos, löszös, kavicsos kőzettörmelékes anyag. Ezekben a kőzetekben fedezték fel az egykori folyó északkeleti áramlási irányát.

A jellegzes vörös homokkő (Fotó: Szücs Ildikó)

A tanösvényről egy hatalmas, füves területre érünk, amelynek egy részén nádasok között bújik meg a Köcsi-tó, amely az agyagbányászat következtében jött létre, és partján lándzsás hidőr, csikorgófű, mocsári csetkáka és deres szittyó található. Körülötte tökéletes kutyafuttatásra alkalmas terület és tűzrakóhelyek vannak. Egy kutyás, gyerekes piknikhez pompás kis hely, a tóban békákat és siklókat is lehet látni, a nádasban pedig akár csodaszép vörös szitakötőket.

A mini Köcsi-tó (Fotó: Szücs Ildikó)

Innen azonban nekiindulhatunk az erdőnek, ha nagyobb kirándulásra vágyunk, mert itt fut a sárgával jelzett turista útvonal, amelyen a Csere-hegyi kilátó felé vehetjük az irányt. Ha nem nagyon aprólábú gyerkőccel vagyunk, akkor a fák hűs árnyai alatt átadhatjuk magunkat az erdőnek és a frissesség illatának egy jó sétán keresztül.

Erdő, erdő, erdő… (Fotó: Szücs Ildikó)

Remete-forrás

Balatonalmádinak rengeteg kincse van, és egy ilyen eldugott kis ékszerdoboza a Remete-forrás is. Ha az Óvári-kilátóhoz felmásztunk, vagy felautóztunk, és van még bennünk egy kis szusz, akkor érdemes elindulni a nyaralók közötti úton, ami pár méter után bevezet az erdőbe. A kilátó mögött nem nagyon található ösvény, az erdős rész talaja pedig sziklás és helyenként elég meredek, így inkább keressük meg az utat. Ugyanis a forrás mellett halad el a zöld sáv túraútvonal, amelyet ha a Balaton irányába követünk, akkor ráléphetünk a kék háromszöggel jelzett Vörös Homokkő Tanösvényre. A másik irányban pedig a kék sávval jelzett Balatoni kék-túra útvonal fut.
Arra vigyázzunk, hogy az erdőt átszeli egy bicikliút, ahol elég gyorsan jöhetnek a kerékpárosok.

A Remete-patak (Fotó: Szücs Ildikó)

A Remete-patak egyébként három helyen tör fel, és végigszalad Almádin, hogy a Sóhajok hídja alatt érjen bele a Balatonba.
A forráshoz közeledve, ami elvarázsolt, az a mohával benőtt fal. Van benne valami varázslatos, ahogy beteríti a különleges zöld faliszőnyeg, az embernek az az érzése, hogy muszáj végigsimítani rajta. Talán, hogy megérintse a természet feltartózhatatlanságát.

Mohával borított fal (Fotó: Szücs Ildikó)

A három helyen feltörő forrásból az egyik nagyon el van rejtve a sziklák és fák között, de a másik kettő felfedezhető, és a bátrak meg is kóstolták a vizét, ami tisztának és finomnak ítéltetett. Itt lakók elmondása szerint van, aki palackokban visz a forrásvízből, de nincs információnk arról, hogy valóban bevizsgált, iható vize van-e, így inkább csupán a gyönyörködést javasoljuk.

Erdei híd a patak felett (Fotó: Szücs Ildikó)

A források környéke ugyanis hűvös, árnyas, ahol padok is vannak egy kis piknikhez, sőt itt is van tűzrakó hely. Ne lepődjünk meg, de lakóházak is vannak a környéken, hiszen Almádi Vörösberény részén vagyunk.

Ez is egy olyan kis kirándulóhely, ahová gyerekkel, vagy kutyussal is jöhetünk, megpihenhetünk, közben elfogyaszthatunk egy szendvicset és feltöltődhetünk a környezetből.

Remete-forrás (Fotó: Szücs Ildikó)

A Veszprémvölgy és a Gulya-domb

Ha eltávolodunk kicsit a Balatontól és Veszprémben járunk, ott is találunk zöldet, vagy akár vizet is — még ha nem is tóról van szó. A Betekints-völgyben csordogáló Séd-patak sétaút tökéletes akár biciklivel, rollerrel, gyalogosan, kutyával vagy gyerekkel vagyunk.

A völgyben lévő kis tóban teknősök, halak és kacsák is vannak (Fotó: Szücs Ildikó)

Maga a völgy is nagyszerű hely egy nyugodt kikapcsolódásra, megcsodálható a régi görög apácakolostor romja, és akár innen is vezet fel egy hosszú lépcsősor a Gulya-dombra. De ha a sétány végéig elmegyünk és onnan ráfordulunk a Veszprémvölgyi útra, az elvezet minket a Laczkó-forráshoz. Onnan pedig indulhatunk az erdőbe, dombra fel, és ösvényen át, jobbra-balra, bármerre indulunk, mindenképpen jó kis sétát tudhatunk magunkénak.

Laczkó-forrás (Fotó: Szücs Ildikó)

Kilyukadhatunk az állatkertnél, vagy újra a völgybe juthatunk le. Útközben számos pad szolgál pihenőhelyként, van , ahol több család is elpiknikezhet pár órát, míg a gyerkőcök vagy négylábúak kirohangálják magukat. Kedvelt célpont lehet számháborúzáshoz is.

A Gulya-domb egyik ösvényén (Fotó: Szücs Ildikó)

Erdő a város szélén, ahová bármikor kirándulhatnak az ittlakók és az erre járók. Egy csipetnyi friss és zöld szelete az a világnak, amely könnyen megközelíthető, mégis ad egy kis elvonulás érzést.

Mindhárom hely bejárható egészen apró lábakkal is, és négylábú társaink is fantasztikus szabadságot élvezhetnek itt. De nem csak nekik, mindenkinek békét hozhat még egy mini méretű ösvény is egy pici erdőben, ahol nincs más, csak a fák, bokrok, madarak és a természet harmóniája.

Nyitókép: A Köcsi-tó melletti ösvény és vörös homokkő fal (Fotó: Szücs Ildikó)