Nyáron már írtunk a Sármelléki Légimentőkről, most bemutatjuk nektek, milyen egy teljesen átlagos nap az életükben. Az érvényben levő rendeletek szerint a légimentők bázisait civilek nem látogathatják, de Kis Ádám sármelléki bázisvezető és a reptér előzetes engedélye alapján, igazán filmbe illő módon jutottam be hozzájuk.

A sármelléki légimentők a Hévíz-Balaton Airport területén működnek. Ez egy kisforgalmú nemzetközi repülőtér a Balaton közelében, ahova nem lehet csak úgy ki-be járkálni. A személyes iratok és az autóm ellenőrzése után egy felvezető autót követve – igen, a reptéri kifutópályák mellett autóztam a saját kocsimmal – jutottam el a helikopterig. Odafelé annyira megilletődtem azon, hogy még a kocsim is kapott azonosító papírokat, hogy nem videóztam, ez a felvétel a visszafelé úton készült.

A légimentő bázison Kis Ádám és Dr. Galgóczi Júlia mutatta be, milyen egy átlagos hétfő náluk. Elméletben végigbeszéltük, hogyan kapnak riasztást, hogyan emelkednek 4 perc alatt a levegőbe, és mik a feladataik visszatéréskor, hogy azonnal újra indulóképes legyen a helikopter. Ekkor még nem tudtam, hogy élesben is láthatok mindent.
Nem, természetesen nem mentem velük a baleset helyszínére.

Fotó: Mihály Szilvia

A helikopter bevetési körzete Zala és Vas megye, a Balatonnál Fonyód-Badacsony magasságig találkozol velük ha nagy a baj, a keleti rész a balatonfüredi bázishoz tartozik. Nem lehetünk elég hálásak a munkájukért, bázisonként évi 4-500 ember életét mentik meg. A bázison található egy bevetési naptár, mutatom, és elmagyarázzuk a körök jelentéseit.

Fotó: Mihály Szilvia

– A körökbe írt számok a körzetet jelentik, a piros az esetfeladat, a zöld a kórházak közti szállítás – mondja a doktornő. – A visszavett feladat, ha mégsincs szükség a helikopteres segítésre, az áthúzott. Látható, hogy májustól szeptemberig elég intenzív a feladatok száma, a téli időszámításban ritkulnak a riasztások.
Sok a baleset, de időkritikus kórképek, infarktus, agyvérzés és gyerekbalesetek esetén is minket riasztanak. A kórházak közötti szállításra leggyakrabban agyi érkatasztrófa esetén van szükség, ilyenkor minden perc számít.

Már korábban is írtuk, hogy a helikopter személyzete – a pilóta, az orvos és a paramedikus – blokkokban dolgozik, vagyis 2-3 napig vannak Sármelléken, ilyenkor ott laknak, szolgálati idő után itt alszanak.

– 5 állandó paramedikusunk és 7 állandó orvosunk van – tudtuk meg a bázisvezetőtől. – A paramedikusból négyen instruktorok, az orvosból hárman, ez azt jelenti, hogy a sármelléki csapat tagjai oktatják belső képzéseken a többi légimentőt. Mutatunk egy videót a képzésükről:

Ha nem megfelelőek a látási körülmények, ha túl erős a szél, ha zivatar, ha jegesedés van, akkor nem repülhetnek. Az ügyeleti beosztásuk a napkeltéhez, napnyugtához igazodik. Nyáron reggel héttől este hétig ügyelnek. Télen rövidebb az ügyeleti időszak, az őszi hónapokban 7-től háromig, télen nyolctól háromig dolgoznak. Ilyenkor a munkaidő után ők is meglátogatják a közeli fürdőket, mozikat, edzőtermeket.

Olvasd el, milyen meleg vízű fürdők vannak a környéken!

Júlia futónagykövetként a repteret futja rendszeresen körbe, ez egy hét kilométeres táv a kifutópálya mellett. A sportolásra is a szolgálat végén van lehetőség, nem fordulhat elő, hogy valaki épp több kilométerre futja a köröket a reptéren, és nem tud a helikopter időben elindulni.

Az ügyeleti idő alatt a bázis központi helyiségében beszélgettünk, és ahogy látni fogod, tényleg 4 perc alatt indultak el a riasztást követően. Ezért csak olyan tevékenységet végeznek napközben, amit azonnal abba tudnak hagyni. E-mailek megválaszolása, tanulás, olvasás, beszélgetések töltik ki a feladatok közötti időszakot.

Ha a riasztás ebéd vagy egy kávézás közben érkezik, akkor természetesen azonnal abbahagyják, már veszik a kabátot, és rohannak le a lépcsőn.

Galgóczi Júlia; Fotó: Ferenczi Krisztián

Az reptéri irányítótorony, ahogy meghallja a propellerek hangját, csinálja a repülési tervet, és amint megadják neki a repülési koordinátákat, már adja is az engedélyt a felszállásra. Ahogy a mentőautók az utakon, a mentőhelikopter a levegőben élvez elsőbbséget a személy- és teherszállító gépekkel szemben. Azonnal felszállhatnak. Természetesen minden légtérbe be kell jelentkezni a pilótának útközben, a repülési szabályok rájuk is vonatkoznak.

Fotó: Mihály Szilvia

– Mikor riasztanak benneteket?
– A legsúlyosabb esetekhez, a nagy balesetekhez, a kritikus állapotú belgyógyászati betegekhez hívnak bennünket.
A segélykérés egy teljesen hétköznapi mentőhívás. A megyei mentésirányító dönti el, hogy a légimentésre szükség van-e. Van egy riasztási protokoll, amit az Országos Mentőszolgálat Főigazgatója adott ki, hogy milyen esetekben kötelező bennünket riasztani. Ilyenkor a megyei irányító rádión felveszi a kapcsolatot a légimentő irányítóval, ezt a rádiózást mi halljuk.

Fotó: Mihály Szilvia

A paramedikusnál, az orvosnál és a pilótánál is van egy rádió, amin hallják a központ minden beszélgetését, ebből már tudják, hogy nekik kell-e menni vagy sem, van-e már úton földi mentés. A pontos cím egyeztetése közben Ádám veszi is a kabátját, és egy riasztó gomb segítségével ő is értesíti a pilótát. Felírja a település nevét és az irányszöget, hogy merre induljanak.
A riasztás során viszonylag kevés információt tudnak meg az adott helyzetről, a helyszínen derül ki igazán az eset súlyossága.
Mutatom a felszállást:

A helikoptert a riasztási helyszínen leszálláskor nem irányítják, van, hogy egy utcán, egy réten, strandon, az autópályán vagy egy erdőben kell leszállniuk. Mindig igyekeznek az esethez legközelebbi koordinátákon landolni, hogy ne veszítsenek túl sok időt, többnyire 100-200 méteres körben le tudnak szállni.
–Ha ez nem lehetséges, kijönnek értünk kocsival – mondja Júlia.
A leszállásnál civilek és a többi mentőegység is segítségükre van. Ha már ott egy másik szirénás autó, az könnyű útmutatást ad.
– Mivel a helikopter és a légimentők tiszteletet ébresztenek az emberekben, velünk nem fordult még elő, hogy akadályozták volna a leszállásunkat – tudtuk meg Ádámtól.

Fotó: Mihály Szilvia

– Fontos, hogy a többi mentőegységgel ismerjétek egymást?
– Nagyon fontos – mondja Ádám. – Nem mondom, hogy napi kapcsolatban vagyunk, de elindítottunk egy programot, hogy jobban megismerjük egymást. Az irányítócsoportokon belül sok emberrel tudjuk egymás nevét, telefonszámát, a feladatok után megköszönjük a közös munkát, segítséget. Ez a mi sármelléki filozófiánk, hogy nagyon kell vigyázni ezekre az emberi kapcsolatokra a helyszínen, sokat javult a a bajtársiasság egymás felé. A földi irányítóközpontokkal is nagyon szoros a kapcsolatunk, ők eljöhettek repülni is velünk, megmutattuk, hogyan működünk teljesen élesen. Megnézték a felszerelésünket, megmutattuk az eljárásainkat.

Ádám nevetve meséli, hogy történt már olyan, amikor egy pesti kórháznál tetőfelújítás miatt nem tudtak a tetőn landolni és a közeli parkban szálltak le, és nem tudta egyedül hagyni a pilótát a gépben, mert annyi ember rohanta meg őket, hogy a sárga helikopterrel fotózkodjanak.

Fontos, hogy a betegeiket többnyire olyan kórházakba szállítják, ahol a tetőn van lehetőségük leszállni, ezzel értékes percekhez juttatják a sérülteket. A kórházak személyzete mára már teljesen felkészült a fogadásukra.

Visszaérkezés után azonnal újratankolják a helikoptert. A reptéri tartályautó tölti fel a sárga tankoló egységüket, a helikoptert ebből egy hasonló tankolópisztollyal tankolják, mint amivel mi is egy benzinkúton a kocsinkat. Ádám régi kedvence a korábbi IFA tartályautó, amiből évekig tankolták a sárga tartályt, mutatjuk:

Fotó: Mihály Szilvia

Van külön egészségügyi felszerelés raktár, innen tudják utántölteni a mentés során elhasznált fogyóeszközöket. Nincs külön takarító személyzetük, egymás között szabályozzák a takarítási és bevásárlási rendet is.
– Ha úgy vesszük, légimentőként a mi életünk minden másodperce szabályozva van, ami nagyon jó. Pontosan tudjuk, hogy a helyszínen és a bázison kinek mi a feladata. Ezek lehet, hogy informális szabályok, de ha mentés után leszállunk a bázison, a paramedikus azonnal megkezdi a tankolást, az orvos azonnal készíti elő az elhasznált egészségügyi felszerelést. Az orvos intézi az adminisztrációt, a paramedikus rendbe rakja a felszerelést. Külön nem is kell erről beszélni, automatikusan indul mindenki a dolgára, ez nagyon jól működik – mondja Ádám.
– Az a legfontosabb, hogy leszállás után szinte azonnal legyünk újra riaszthatóak – egészíti ki a doktornő.
– Ha egymás után több riasztást kapunk, fontos, hogy rendben legyen a gép. Az admnisztrációt el tudjuk tolni estére, de a felszerelést azonnal pótolni kell.
Nézd meg a visszaérkezést:

A helikopter ügyeleten kívül és éjszaka egy hangárban van, ide a képeken látható kis traktorral vontatják be a légi járművet.

A sármelléki légimentők egy régi reptéri épület néhány helyiségét kapták meg, ezeket újították fel, a bázis alapvetően nem légimentőbázisnak készült. 2015. decemberében adták át a felújított épületrészt, addig sokkal kisebb személyes terek álltak a személyzet rendelkezésére.
Ma van egy saját lakrésze a pilótának, és egy nagyobb helyiség, ahol az orvos és a paramedikus szobája, valamint az irányító rádióegység, a konyha, fürdőszoba, WC található. Mindenkinek saját öltözőszekrénye van.

– Miért jó légimentőnek lenni?
– A légimentőknek van egy sajátos, nagyon pozitív mentalitása. Sajnos nagyon kevés olyan munkahely van, ahol a kiégettség egy idő után nem teszi tönkre az egész légkört. Ez egy kivételes munka, nagyon odafigyelünk egymásra, másrészt a folyamatos szakmai továbbképzésekre, egymás fejlesztésére, segítésére. Ez nagyon nagy megtartó erő – mondja Júlia.
– Szerencsére nagyon kicsi a fluktuáció. A bázisokon állandó csapat dolgozik, természetesen időnként helyettesítjük egymást a különböző reptereken.

Galgóczi Júlia, Fotó: Ferenczi Krisztián

Az orvosok többségének van egy kórházi főállása, többségük a földi mentésben is dolgozik. Nagyjából két hónapra előre készülnek el a beosztások mind a kórházakban, mind a légimentőknél, ez nagy rugalmasságot és szervezést igényel, de megéri, ezt mi nem munkaként, hanem hivatásként éljük meg, szenvedélyből végezzük.

– Nagyon szerencsés vagyok bázisvezetőként, mert egy kiemelkedően jó csapat van Sármelléken – folytatja Ádám. – Nem jellemző a feszültség, nagyon jól működik emberileg és szakmailag is ez a bázis.

Fotó: Mihály Szilvia

Én magam is azt tapasztaltam a keszthelyi futónapon, hogy ez a csapat nem csak szakmailag, hanem emberileg is együtt van.

– Igen, ez az emberi vonal nagyon fontos. Az éves szakmai továbbképzések mellett nagy hangsúly van azon, hogy milyen kollégákkal dolgozunk, azt hiszem elmondhatom, hogy nem csak a csapat tagjaival figyelünk egymásra, de magasabb szinten is törődnek velünk – tudtuk meg Júliától.

– Mit szeretsz a legjobban ebben a munkában?
– Nagyon szeretem a repülést, ez mindig nagyon izgalmas – mondja Júlia. – Szeretem a kihívásokat, és azt, hogy minőségi ellátást adhatok. Folyamatos továbbképzéseken vehetek részt, a legjobb felszerelésekkel dolgozhatok, és nagyon a jó csapat. Sokszor kerülünk nehéz, kritikus helyzetbe, de ezek megoldása a maga nehézsége mellett nagyon sok többletet ad. Olyan helyzetekben tudunk segíteni, amiben mások nem.

– Ezeknek a krízishelyzeteknek a megoldása nem megterhelő pszichikailag?
– Nekünk ez a munkánk, hozzászoktunk, fejben át tudjuk állítani, mikor mire koncentrálunk. Ez egy civil számára valóban extrémnek, emberfelettinek tűnhet, de mi ezt csináljuk minden nap. Az orvosok is nap mint nap a sürgősségi szakmában dolgoznak, az életmentés a mindennapjaink része. Nem annyira megterhelő számunkra, mi erre fel vagyunk készítve lelkileg, ez számunkra pszichológiailag is folyamatos munka. Az egy csapatban dolgozók nagyon jól tudják segíteni egymást.

Kis Ádám; Fotó: Mihály Szilvia

– Mi a legnehezebb az ügyeleti időszakban?
– A kislányomtól való távolság néha nehéz. Nem tudom minden szituációban átölelni, amikor szüksége lenne rám. Négy éves, jó lenne ölbe venni, megpuszilni, ha problémája van – mondja Ádám.
– Mindenki távol van a családjától és a baráti körétől az ügyeletek alatt, ez a távolság nehéz. De itt Sármelléken csend van, béke van esténként, ezt össze sem lehet hasonlítani a zaklatott budapesti ügyeletekkel – egészíti ki Júlia.

Fotó: Mihály Szilvia

– Nektek fontos, hogy az itt élőkkel szorosabb kapcsolatotok legyen?
– Igen. Képzeld, én ide járok fodrászhoz Zalavárba. Soron kívül, akár késő este vagy kora reggel is mehetek, 700 Ft-ért vágja a hajamat, ügyes, kedves, imádni való fodrász – meséli nevetve Ádám. – Nagyon szeretem ezt a vidéket. Imádom Balatonberényt, ősszel-télen is nagyokat lehet a parton sétálni. Vannak kedvenc éttermeink, és amíg Sármelléken albérletben laktunk, megismertük az itt élőket. Egy nagyon jó közösségbe kerültünk, azóta is visszahívnak bennünket disznóvágásra, sőt, mi is tartottunk már. Volt olyan húsvét, amikor a szolgálatban levő légimentőknek szentelt kalácsot és sonkát hoztak, napi szinten segítenek most is. Ha kell, bevásárolnak nekünk, napi, élő kapcsolatban vagyunk egymással az itt lakókkal. Az ügyelet után, főleg az őszi-téli időszakban az itt élők mindennapjait éljük mi is.

– Repülés közben a levegőből van időtök rácsodálkozni a tájra, arra, hogy mi felett repültök el?
– Nagyon szeretek repülni, helikopterrel ez egy nagyon különleges élmény. Paramedikusként az egyik feladatunk, hogy figyeljük a légteret, leszálláskor segítünk a pilótának a helyszín azonosításban, meg is beszéljük, hova szállunk le, aktívan nézünk kifelé is. Érzékeljük, és meg is csodáljuk a körülöttünk levő világot. Nagyon szeretem a szép nagy felhőket, a legkedvesebb részem az északi Balaton-part Badacsonnyal és az azt körülvevő hegyekkel. Ezt imádom – árulta el Kis Ádám.

Fotó: Kis Ádám

– Megköszönik nektek az emberek, ha megmentitek őket? Emlékeznek rátok?
– Van, aki igen, de ez abszolút nem elvárás a részünkről. Mi jobban szeretünk az anonimitásban maradni, sokszor amúgy is nagyon sokan veszünk részt a mentésben, a krízishelyzetben, több mentőegység, több személy közös munkája a segítségadás.
Ha valaki támogatni szeretne bennünket, a Magyarországi Légimentésért Alapítvány számlájára tud utalni, itt konkrét légimentő bázist is támogathat.

Nézd meg a bázison készített képeinket:

Képgaléria: Légimentő Bázis Sármellék

További képek

Köszönöm a cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget Kis Ádámnak és Dr. Galgóczi Júliának.

Készítette: Mihály Szilvia