– Monstre anyagotok jelent meg a napokban Esszencia címmel, amely a 30 éves pályádat öleli fel. Melyik dalt küldenéd most a világnak, a rajongóknak, ha egyet kellene választanod?
– Nem emelném ki egyiket sem, mert ez a háromlemezes, 50 dalt tartalmazó kiadvány így alkot kompakt anyagot. Ha egy dalt kiemelnék, olyan lenne, mintha kiemelném egy könyv egyik fejezetét. Az Esszencia nagyon tudatosan lett így összeválogatva, és ez az ajánlás is egyben:
ezzel üzenünk a világnak, a rajongóknak. Így egyben értelmezhető az üzenet.
– A jelenlegi helyzet fényében esetleg készültök még valamivel 2020-ra?
– Hamarosan kijön egy új klipünk az Elég lenne című dalhoz. Már 70 százalékos állapotban van. Az animációs részén nagyon sokat dolgozunk, hogy igazán látványos legyen.
Fotó: Kowalsky meg a Vega hivatalos
– Veletek zárta ezt a nagyon furcsa nyarat a siófoki Plázs. Milyen volt ez a buli? Milyen érzésekkel álltatok színpadra, álltatok a színpadon?
– Kacifántos ez az év, érdekes buli volt a Plázson. Tavasszal még nem is sejtettük, hogy olyan kiváltságos helyzetben leszünk, hogy ilyen volumenű koncertet adhatunk. Majdnem teltházzal játszottunk, egy veszélyeztetett világ- és élethelyzetben. Olyan érzés volt, mint csokit lopni a boltban. Bár soha nem csináltam ilyet, de ehhez a csínytevéshez volt hasonló a fellépés érzése, annak ellenére, hogy a hatályos jogszabályoknak megfelelt a koncert.
– Tombold ki a legutóbbi klipetek, amely erről az évről is szól. Azt mondod: „úgy otthon maradt a világ, hogy a fű sem nő”. Ugyanakkor, ha okosan állunk hozzá, lehet belőle táplálkozni és nem csak túlélni. Neked mi ad erőt, miből merítesz, és mi felé haladsz?
– Érdekes felismerései vannak ennek az évnek, nagyon különlegesen futnak össze a szálak. Amikor összeállt az a Kowalsky meg a Vega (2009 körül), ami a jelenlegi formáció magját alkotja, abban az évben játszottunk a Petőfi Csarnokban. Volt ott egy nagyon kellemetlen élményem, és ennek következtében jutottam el a jógáig, akkor kezdtem foglalkozni vele. Komoly felfedezéseket tettem, és mérhetetlen kincsekre bukkantam általa. Ez odáig vezetett, hogy öt évvel később már nemzetközileg elismert jógaoktatói végzettséget is szereztem. Bár elhanyagoltam az utóbbi években, de azért már bő tíz éve az életem része. Idén újra elkezdtem aktívan gyakorolni, és arra jutottam, hogy szeretném ezt a tudást, a tapasztalataimat, az energiát, amelyet adhat – megosztani másokkal is.
– Mesélj a jógaprogramról. Mire számíthatunk?
– Ez egy olyan program lesz, mely a teljesen kezdőknek is megvalósítható, bárki belefoghat. Hamarosan elindul a honlap, és onnan minden információt meg lehet majd szerezi a féléves, kísérleti jógaprogrammal kapcsolatban. Remélem, hogy január 1-jével mindez elindulhat. A jóga nagyon “korcsosított” jelenség lett a mai világban, és sok olyan mozgásformához kapcsolódik, ami nem a sajátja. Az biztos, hogy az általunk létrehozott weboldal tartalma nagyon autentikus lesz.
– Nem a jógával, hanem a keleti filozófiákkal kezdted.
– A krisnások világában kezdtem, s ha úgy alakulnak a dolgaim, ahogyan akkor terveztem, most egy zárt közösségben élnék a Himalája tetején.
A filozófiai és vallási háttér volt nálam az alapkő, de a jóga alaptanítása össze is cseng a védikus tanításokkal, szóval kézenfekvő volt, hogy errefelé fordulok. A jóga keményebb vonalas hirdetője vagyok, s ezt fogja tükrözni a honlapom is.
Fotó: Kowalsky hivatalos
– Mit szólnak ehhez a rajongók?
– Akik figyelmesek és követnek engem, a zenekart, azok tudják, hogy ezzel is foglalkozom. A rajongók többsége azonban nem volt tisztában ezzel, számukra lehet, hogy meglepő lesz.
– Hogyan kezeled a rajongólányok „rajongó” közeledését? Főleg ezeken a jógás fotókon lehet téged nézegetni rendesen…
– Három évig jógaoktatóként is működtem, ott azért egészen más a kapcsolat a vendégekkel. Ott nem zenész vagyok, és nem színpadi ember. Azt, hogy a rajongók olyankor hogyan viszonyulnak hozzám, tőlük kellene megkérdezni. Én biztosan nem zenészként viselkedem akkor, hanem oktatóként.
Fotó: Kowalsky hivatalos
– Jógáztál már a Balaton partján is? A víz hozza-viszi az energiákat, egészen különleges élmény lenne.
– Nem jógáztam még a Balatonnál. Ehhez nyugodt környezetre van szükség, és amikor lenn vagyunk, akkor a családdal vagy a zenekarral töltjük az időt.
A jóga egy olyan bensőséges gyakorlat, mint az ima. Nem a külvilágra tartozik. Ez a te belső felfedezésed, a közvetlen beszélgetésed önmagaddal és a teremtővel.
Fotó: Kowalsky hivatalos
– A Balaton-felvidékhez, Tagyonhoz különleges kapcsolat fűzi a zenekart. Mesélj erről.
– A zenekari stáb egyik tagja a Tagyon-hegyen vett egy házat, melyet szépen felújított. Ott szoktuk tartani a zenekari megbeszéléseket. Mivel ebben az évben teljes leállás volt, ezért ritkábban jutottunk le.
– Szeretitek a Hegyestűt? Szoktatok a környéken kirándulni?
– Voltam már fenn a Hegyestűn, legutóbb, amikor a családdal nyaraltunk. A tájékozódási képességem nem a legjobb, így történt, hogy ahelyett a 3-4 km-es út helyett, ami felvisz a Hegyestűre, a kerülőutat választottam a térkép alapján. Iszonyatosan hosszú volt, és a végén már Józsi barátom (az installációkért felelős stábtag – a szerk.) jött értünk, és vitt fel a tetőre. Így most már tökéletesen ismerem a Hegyestűt! (nevet) Gyönyörű vidék a szőlőkkel betelepített Tagyon-hegy. Csodálatos a látvány! Olyan, mintha a hegy mögül néznéd a hegyet.
– Mennyire vagy strandolós típus, mit szoktál csinálni a tónál?
– A gyerekeket nem lehet kirángatni a vízből, ezért hozzájuk igazítjuk a programot, és egész nap a parton vagyunk. A feleségemnek és nekem egy óra strandolás bőven elég lenne, de négy gyerek mellett kompromisszumot kell kötni.
Fotó: Pesthy Márton/Napló
– Merre mennétek, ha tehetnétek?
– Bennünket nagyon érdekelnek az olyan helyek, mint például a Szent Balázs-hegy, az ott található templomrom, melynek különleges atmoszférája van. Oda el is jutottunk idén nyáron.
– Mi jut eszedbe, ha azt a szót hallod, hogy Balaton?
– Smaragdzöld. A Balatonnak csodálatos színe van. Gyönyörű a látványa!
– Tervezitek, hogy egyszer odaköltöztök?
– Ritkán jutunk el a tóhoz, de olyannyira szeretjük a Balatont, hogy komolyan gondolkodunk, egyszer majd szeretnénk ott élni. Nagyon sok tényezőnek kellene összeállnia ahhoz, hogy megoldható legyen, de van egy ilyen távoli tervünk. Legszívesebben a Balaton-felvidékre költöznénk.
Nyitókép: Kowalsky hivatalos
