Érdemes télen is sétálni a Balaton-parton, benézni a strandokra, sétányokra, pecás stégekre. Csak megfelelően réteges meleg öltözet, egy jó távcső, és kellő türelem kell egy ilyen túrához. Lassuljunk le, nyissuk ki szemünket, fülünket és figyeljük a természetet, a tavat, ami ilyenkor is él, mozog, és csoda szép arcát mutatja.
A badacsonylábdihegyi strandon található Ökoturisiztikai Látogatóközpontban jártunk, ahol Kovácsné Horváth Ágnes és Somogyi László vezetett körbe bennünket, és mesélt a téli strandolókról.
Fotó: Mihály Szilvia
Felettünk a Badacsony csak félig látszik a ködpaplan alatt, élesen elkülönül a fagyhatár alja, felette fehér zúzmarába burkolózik a hegy és az erdő. A vízpart ködbe veszik, végtelen távlatokat rejt, és különös madárhangoktól hangos a környék.
– Kik látogatják télen a badacsonylábdihegyi strandot?
– 10-12 madárfaj van folyamatosan a strandon, egész nap látni lehet őket, ehhez érdemes nekünk is lelassulni, figyelni.
Egy jó távcsőre szükségünk lesz, mert ilyenkor félénkebbek a madarak. Nyáron, amikor több ember van a parton, a vízimadarak jobban hozzászoknak a jelenlétünkhöz és bátrabbak, de most inkább távolabb, vagy a nád közé rejtőzve tudjuk őket megfigyelni.
– Láthatunk ritka fajokat is?
– Igen. A tőkés récék, a dankasirály és bütykös hattyúk, a vízityúk és a szárcsák mellett, ha jobban figyelünk, leskelődünk, különlegesebb fajokat is megpillanthatunk.
A barna rétihéják és a kócsagok, bölömbikák már most itt vannak a nádasban, sőt, lehet, hogy el sem mentek idén télen. Bár nem szeretek időjárás jóslásokat adni, de ez azt jelentheti, hogy már nem lesz kemény telünk – mondja László.
– Úgy röpködnek ezek a madarak a nádas felett, mintha április lenne.
Ezt a bölömbikát a móló végén fényképeztem, ő nagyon rejtőzködik, de sikerült lefotózni.
Bölömbika; Fotó: Somogyi László, Ökoturisztikai Látogatóközpont
A fütyülő récék téli és áthaladó vendégek, a guvat elég rejtőzködő, nagyon ritkán látni, és sikerült találkoznom egy havasi partfutóval is, őt az ősz végén fényképeztem.
Havasi partfutó; Fotó: Somogyi László, Ökoturisztikai Látogatóközpont
Jégmadarat folyamatosan látunk, szeretnek a nádasban, gyékényesben halászni. Szép napos idő volt, amikor kint voltam a stégen, és mellém szállt ez a madár, nem ijedt meg tőlem. Talán a zöld kabátom és a lassú mozgásom miatt nem vett észre, csak akkor, amikor már kattogott a fényképezőgép.
Jégmadár, Fotó: Somogyi László, Ökoturisztikai Látogatóközpont
Egyszer láttam, amikor egy pár jégmadár összeveszett egy halon. Az egyik úgy fejberúgta a párját, aki halat fogott, hogy az hátrabukfencezve esett a vízbe, és a halat ellophatta tőle. A párkapcsolat nem csak a költési időszakban van meg köztük, ez az akció épp az eltávolodás időszakában történt. Ilyenkor az éhség nagyobb úr a szerelemnél – nevet László.
https://www.facebook.com/olk.badacsonylabdihegy/videos/624583898092304/
– Nagyon nagy halakat meg tud fogni a jégmadár a saját méretéhez képest – veszi át a szót Ágnes.
– A szélhajtó küsz, amit eszik, nem egyszer hosszabb a jégmadárnál, mégis egyben lenyeli azt. Ez a madár szinte folyamatosan búvárkodik és eszik, hiszen a halban inkább fehérje van, ezért folyamatosan kell a tápanyag utánpótlás.
A fenti történetből azonnal egyértelmű számomra, hogy nem a jégmadár a boldogság madara, pedig tényleg annyira gyönyörű, mint egy különleges trópusi madár.
A kanalas réce hasonlít a tőkés récére, csak sokkal nagyobb a csőre, mutatjuk a képen:
Kanalas réce, Fotó: Somogyi László, Ökoturisztikai Látogatóközpont
A kis goda is nagyon ritka Magyarországon, itt fényképeztem közvetlenül a parton – mutatja László.
Kis goda, Fotó: Somogyi László, Ökoturisztikai Látogatóközpont
A törpekormoránból most rengeteg van, nyáron a nagy kormoránok vannak itt, ilyenkor ők.
– Miért különleges ez a vidra?
Vidra, Fotó: Somogyi László, Ökoturisztikai Látogatóközpont
– Mert egész télen ezt a vidrát kergetem, és csak egyszer tudtam lefotózni. Itt épp feljött a lékből levegőt venni, aztán még láttam, ahogy kergeti a halakat a vízben, a jég alatt, de ahogy észrevett, eltűnt. Ők a nádasban levő berekfák gyökerei között lévő üregeikben vackolnak, nagyon rejtőzködők. A nyomaikat sokszor látom, mert a vidra szeret játszani az élelemmel, miután jóllakott, kedvtelésből is ejt el halakat, amiket már nem eszik meg.
A balatonberényi vidrák hozzá képest nagyon bizalmasak. Itt olvashatsz a déli parti vidrapárról!
– Mennyi időt tölt a parton, hogy ilyen fotók készülhessenek – kérdezem Lászlótól.
– Órákat. Nagyon sok türelem kell ahhoz, hogy egy-egy ilyen kép elkészüljön. Néha persze szerencsém van, de van, hogy órákig állok a nádasnál, és figyelek. A jégmadárért 3 órát fagyoskodtam, mire ezt a képet elkészítettem. Hiába sütött a nap, mínusz két fok volt és fújt a szél.
Fotó: Mihály Szilvia
A gyékényesben látom, ahogy mozognak a vidrák, itt szoktam állni és figyelni őket. Itt sok a kis hal, a keszegfélék, szeretnek erre vadászni. Képes vagyok több órát is mozdulatlanul várni, hogy felbukkanjanak.
Van egy madáretető is a strandon, aminek képét élőben nézhetjük az egyik közösségi oldalon.
https://www.facebook.com/olk.badacsonylabdihegy/videos/610986723057882/
Elárulom, erre a madáretetőre az élő webkamerán keresztül én minden nap ránézek, és figyelem, ahogy a madarak jóízűen falatoznak, csivitelnek. Igazi relaxáció egy irodai nap során. Annyiféle apró madár látható, el is felejted a napi gondokat.
– Az etetőben kerti és énekes madarak sokasága jön. A képen van mezei veréb, tengelic, stiglic, zöldike, meggyvágó. Jár még ide barátcinke, kék cinke, széncinege, vannak balkáni gerlék, láttam már királykát és erdei pintyet is –mutatja be a sokaságot László.
Madáretető; Fotó: Somogyi László, Ökoturisztikai Látogatóközpont
– Ezek a madarak akár a mi balatoni nyaralónk kertjében is megjelenhetnek?
– Igen. Ezek a fajok a Balaton-felvidéken áttelelő madarak. Ha valaki készít etetőt, és folyamatosan tesz bele fekete napraforgó magot, megjelennek a madarak. Először a cinegék, a verebek és sorban a többiek. A Keszthelyi-hegyég környékén fenyves cinegét és őszapót, királykát is lehet látni a kertekben.
Fontos, hogy a hidegben is legyen víz az etető mellett, és ha az befagy, öntsünk frisset a madaraknak. Az olajos magvak sok energiát adnak a madaraknak, de ehhez sok vizet kívánnak.
– Mit tegyünk a madáretetőnkbe?
– A fekete napraforgómag a legjobb, leginkább ezt kedvelik. Ebben minden tápanyag megtalálható, ami a madaraknak kell. Ehhez képest a köles, cirokmag, az alma vagy a szalonna csak kiegészítő táplálék. A cinkegolyó is nagyon jó nekik.
Ha a szomszédunk napraforgóval eteti a madarakat, hozzánk nem jönnek át, ha csak almát vagy kölest szórunk ki.
– Hova helyezzük a madáretetőt?
– A madáretetőt bokros helyre tegyük, mert néhány madár nem abban eszi meg a magot, hanem felcsípve azt odébb repül egy biztonságos helyre.
A cinkefélék csak addig vannak az etetőben, míg felkapják a magot, mert nem olyan erős a csőrük, hogy egyből elroppantsák. Meg kell fogni a lábukkal, és addig ütögeti a csőrével, míg az el nem törik és kicsipegetheti a belsejét. A cinegeféle alapvetően rovarevő, ahhoz nem kell erős csőr.
A verébfélék (veréb, stiglice, zöldike) csőre erős, ők magevők, mindent szét tudnak roppantani, így ők nem reppenek fel az etetőből. A mezei verebek uralják az etetőt, de persze odaengedik a többieket is.
Nálunk kb. 30 kg napraforgó magot esznek meg a madarak egy szezon alatt.
– Meddig etessük a madarakat a balatoni kertekben?
– November derekán célszerű elkezdeni az etetést, és március közepéig, végéig adjunk nekik magot.
Ha a barázdabillegető megjelenik az etetőben, az azt jelzi, közel a jó idő. Ő a legkorábbi költözőfaj, ami visszatér hozzánk. Ha kijön a jó idő, és elkezdenek rajzani a rovarok, már abbahagyhatjuk az etetést.
– Néha látunk nagyobb madarakat körözni az etető felett.
– A karvaly a madáretetőn rendszeres vendég, megszedi a vámot a cinkék és verebek közül. A karvalyt a népnyelv verébfarkasnak is hívja, az angol szó szerinti megnevezése pedig verébsólyom. Ahol rendszeresen sok madár eszik az etetőből, ott a karvaly is megjelenik.
Karvaly, Fotó: Somogyi László, Ökoturisztikai Látogatóközpont
– Ez a legbátrabb karvaly, akit eddig fotóztam. Szépen felült a madáretetőre, először csak messziről fotóztam, de oda tudtam menni a közelébe. Két méterre álltam tőle és néztük egymást.
Először azt hittem, beteg, mert a ragadozó madarak nem engedik ennyire közel az embert. Többfajta optikával is le tudtam fotózni, itt volt a farakáson, és nem repült el. De egyszer csak felreppent, és 2 másodperc alatt lecsapott a madáretetőbe érkező verebekre, elkapott egyet, a füvön azt megette, és elrepült. Egy fiatal példány volt, ami még nem ismerte az embert, ezért nem félt tőlem.
– Mivel ne etessük a téli vendégeket?
– Fontos, hogy ne adjunk a madaraknak kenyérmorzsát, kenyérdarabot, mert attól elpusztulhatnak. A hattyú, a réce és a dankasirály megeszik ugyan, de nem látja el őket kellő tápanyaggal ami főleg télen ártalmas lehet.
– Mit adjunk akkor a vízimadaraknak a parton?
– Semmit. A vízi madarak találnak maguknak a legnagyobb hidegben is eleséget, még soha nem láttam alul táplált vízimadarat. Amikor 2017-ben 80 cm-es jeget mértünk a partnál, ők akkor is megtalálták a táplálékukat.
A récefélék megeszik az elhalt növényi maradványokat is, a kis halakat, csigákat, kagylókat ilyenkor is megtalálják a vízben, de a parton is szívesen legelnek.
Van, hogy a nyári ludak csapatostul elvonulnak a közeli az őszi vetésre. Amikor nincs hó, akkor a repcét és búzát legelik.
Tapolca és Balatonederics között ilyenkor 2-3 ezer liba csipegeti a vetést, de volt, hogy több tízezer madár lepte el a mezőket. Legelésükkel nem tesznek kárt a vetésben, sőt, természetes módon trágyázzák is azt. Ha az egyszikűeket a liba kicsit megcsipkedi, tavaszra még erősebb is lesz a növény.
Rengeteg olyan hely van a környéken, ahol a madarak melegedni tudnak, és könnyen hozzájutnak a táplálékukhoz is. Ilyen a Hévízi-tó lefolyója és a tapolcai Malom-tó is, melyek vize nem fagy be, mert meleg vizű forrás táplálja őket.
Szárcsa, Fotó: Somogyi László, Ökoturisztikai Látogatóközpont
– Ha valaki azért aggódik, mert a hideg vízben látja ezeket a madarakat, ő megnyugodhat, ugye tényleg nem fagynak meg a vízben?
– Nem, ők nem fáznak a jeges vízben sem.
Nekik az is mindegy hogy télen a hideg vízben vagy a szárazföldön vannak-e. A réceféléket természetes zsírrétegük óvja a hidegtől. Pehelytollaik hőtartóak, vízállóak, a külső fedőtollaikat folyamatosan zsírozzák, ez is teljesen vízálló. A lábuk sem fog kihűlni és meggémberedni, mert olyan sűrű vérhálózatuk van, amibe a szívük folyamatosan pumpálja a meleg vért, hogy nem fáznak a vízben. Össze sem hasonlítható a mi hőérzetünk a madarakéval.
Nézd meg a csodaszép képeket:
Ha a Balatonnál jársz, érdemes most is útba ejteni Badacsonylábdihegyet. Ha a környéken pihensz, vagy Szigligeten korcsolyázol, vagy egy gasztrotúrán voltál Badacsonyban, akkor is gyere, és sétálj a strandon. Az Ökoturisztikai Látogatóközpont minden nap nyitva van, munkatársaik segítenek, ha kérdésed, kérésed van.
Ha mégsem jött meg a kedved, hogy kimozdulj, akkor mutatjuk, hol találkozhatsz mostanában az Ökoturisztikai Központtal:
A márciusi Tapolca Expon várják az érdeklődőket, ahol gyerek- és kézműves foglalkozást is tartanak. Egy mikroszkópon keresztül megnézhetik a gyerkőcök a madártollakat, virágszirmokat, így közelebb kerülnek a természethez.
A Badacsony New Yorkban eseményen a fővárosi vendégeknek viszik közelebb a Balatont, Badacsonyt február 29-én délután.
Április 1-én indulnak a vízitúráik, kattints ide, és olvasd el, mi vár rád a csónakban!
