De hogy kerülnek januárban Balatonfenyvesre a baglyok? És mit csinálnak ott? Ráadásul a nyaralóövezetben! Ezek a kérdések motoszkáltak bennem, amikor először hallottam a téli túráról. El is döntöttem, hogy a hideg, valamint a csontig hatoló köd ellenére is nekivágok a dolognak, hiszen szakember kíséretében a helyszínen meg is kaphatom a válaszokat.
Péntek István madarász fogadott bennünket a fenyvesi vasútállomáson. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Dél-Balatoni Csoportjának titkára elhatározta, hogy mozgósítva kollégáit, „Balatoni madarászkör” elnevezéssel egy egész éves programsorozatot hirdet meg. Az ingyenes túrákon szeretnék megismertetni az érdeklődőkkel a Balaton rendkívül fajgazdag, sokszínű élővilágát, így minden hónapban más-más élőhelyet mutatnának majd be a tó körül.
Ez volt az első program és máris két csoportot kellett szervezni, összesen negyvenen jelentkeztek. Voltak rutinos természetjárók, jó szemű fotósok, akiken látszott, hogy nem most jöttek le a falvédőről. Érkeztek lelkes természetkedvelő fiatalok, de számos idősebb túrázó is csatlakozott a társasághoz, első körben húszan indultunk neki a négy kilométeres sétának.
– Amint meghallottuk, hogy lehet jelentkezni, azonnal regisztráltunk – mondta Kárpátiné Lehelvári Mónika, aki férjével távcsövekkel „felfegyverkezve” érkezett a túrára. – Budapestiek vagyunk, de szinte minden héten lejövünk a balatonfűzfői házunkba. Folyamatosan figyeljük a természetet, a madárvilágot, nagyon szeretjük a Balatont – mesélte menet közben a kedves hölgy.
Madármegfigyelő túrát tenni nem feltétlenül csak erdőben, vagy természetvédelmi területen lehet. A balatoni településeken sétálva is felfedezhetjük a legkülönbözőbb fajokat. A kikötőhöz érve Péntek István majdnem elejtette a hatalmas spektívet, amit cipelt, ugyanis minden bemelegítés nélkül egy vándorsólyom fogadott bennünket a víz fölött, aki két sirállyal viaskodott. A jelenségről István azt mondta, hogy még soha sem látott ilyet, és nagyon nagy szerencsénk van, hogy épp belebotlottunk, bár megfigyeltek már Badacsonyban is költőpárt, és a siófoki kórház tetején is gyakran látni vándorsólymot.
A déli part egyébként nagyon érdekes ilyen szempontból, ugyanis kevesen tudják, hogy nagy fajgazdagság jellemzi ezt a régiót. A tó és a madárvilág kapcsán természetesen mindenkinek a Kis-Balaton ugrik be először, pedig ebben a térségben is széles fajválasztékkal találkozhatunk. A Balaton télen az északról érkező vízimadarak fontos táplálkozóterülete.
Bár a ködös, nyirkos időben nem tódultak elénk a vízimadarak, a sirályok és a tőkés récék mellett láthattunk szárcsákat és búbos vöcsköt is, akik a víz tisztasága miatt egyre gyakoribb vendégek a magyar tengeren.
A balatonfenyvesi parton végigsétálva érkeztünk meg abban az utcába, ahol a madarászok nagy számban figyeltek meg erdei fülesbaglyokat. A helyszín nagyon szép, tele van örökzölddel, hatalmas fenyőfákkal, melyeken mindig nagy a madárforgalom. Láttunk őszapókat, szajkót, nagy fakopáncsot, a fa kérgén felfelé portyázó fakuszt, lefelé bogarászó csuszkát. Kerestük a fenyvesekben szívesen fészkelő, de igen ritka búbos cinegéket, melyeknek jelentős kolóniáját figyelték itt meg, de valahogy nem akartak előjönni.
– Pedig itt vannak – bizonygatta egy idősebb házaspár, akik elárulták, hogy itt van nyaralójuk. Be is invitáltak bennünket a ház kertjébe, mivel reggel még látták, ahogy az etetőben lakmároztak a búbos cinegék, de most valahogy nem akarták megmutatni magukat.
– Ez Balatonfenyves egyik legszebb része, pedig a ’40-es években még házak sem voltak itt. Az egyik legidősebb fürdőzővendég vagyok – mondta a férj, Dr. Gaál Endre. – Nagykanizsán élünk, de minden héten eljövünk, hogy megetessük a madarakat. Két zsák napraforgómagot is kiszórok nekik hetente. A bagoly is betéved néha – mesélte Gaál Endre, akiről aztán senki sem mondta volna meg, hogy ennyi idős, végig tartotta feleségével a négy kilométeres séta tempóját.
A két túra során összesen 36 madárfajt figyelhettünk meg, melyekről mindig elhangzott valami érdekesség. Aztán megérkeztünk azokhoz a fákhoz, amelyeken túravezetőnk egyszer több mint 30 erdei fülesbaglyot is megszámlált.
– Itt, az fenyőkön, tujákon verődnek össze telente. Nappal alszanak, éjszaka indulnak vadászatra. Helyüket úgy lehet a legkönnyebben felfedezni, hogy a fák törzse, amelyeken megbújva gubbasztanak „össze vannak meszelve”, vagyis az ürüléküktől fehérlenek. A fenyőfák alatt pedig fekete köpeteket lehet találni – magyarázta Péntek István madarász. – Az örökzöldeket kedvelik télen, jobban el tudnak bújni. Viszont Keszthelyen és az Alföldön is láttam, hogy a lakótelepei házak közötti nyírfákon, fűzfákon is megbújnak – mondta István, aki azt kérte, hogy csendben közelítsük meg a helyszínt.
Az egyik magánházban épp felújítás zajlott, a tulajdonos pedig beengedett bennünket a kertjébe. Tudta ő is, hogy ott vannak a baglyok, hát nézzük csak meg nyugodtan! Házrenoválás, kopácsolás ide vagy oda, a baglyok tök nyugiban gubbasztottak tovább. Először persze nehezen vettük észre őket, mert nagyon jól álcázzák magukat, de egy idő után már sorra fedeztük fel a „füles” fejeket. (A tollfüleknek egyébként semmi köze a madár hallásához.)
– Ott! Hol? Ott? Ja nem! De igen! – magyaráztuk egymásnak, amikor már szabad szemmel is rátaláltunk ezekre a mókás kinézetű, csodálatos madarakra, akik hatalmas szemekkel figyeltek bennünket. A zaj irányába forgatták a fejüket, mégis engedték, hogy közelről megszemléljük őket.
Szóval ilyen, amikor nyitott szemmel járunk a balatoni települések utcáin, vagy a vízparton. Az Magyar Madártani Egyesület balatoni csoportjainak összefogásával folytatódik az ingyenes túrasorozat a tó körül. A tervek szerint Balatonfűzfő, majd Szántód lesz a következő állomás, melyek pontos helyszínéről a likeBalaton.hu oldalán is tájékoztatás adunk.
További fotók a túráról:
Nyitókép: Pixabay