Az Angolkisasszonyok Apácarend egy tanítórend volt, akiket Ranolder János püspök hívott Veszprémbe. Az ő nyaralójuk volt ez az épület, amely egy épületegyüttes részeként 1910-ben épült Csopak közepén egy 3 és fél holdas területen, a fürdőtelep és az ó-falu között. Az Angolkisasszonyok által használt épület fel volt szerelve istállókkal, pincével, teheneket tartottak itt, szőlőt műveltek, kapáltak és kötöztek, vagyis a tanítónők nem csak nyaraltak, hanem dolgoztak is. A gyümölcsöt, bort lovaskocsival vitték Veszprémbe.
Sokszor gyerekeket is nyaraltattak, és a kert végében paplak állt, a kápolnában naponta szentmise volt, így nyáron sokan oda jártak misére.
Az államosítás után 1950-től Megyei Csecsemőotthonként működött, és mivel a kórházban elhagyott babákat gondozták itt, ráragadt a „Gyerekgyár” csúfnév.
1976-tól értelmi fogyatékosok gyermekotthona volt a kilencvenes évekig, majd 2005-től a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága költözött be. Az épülethez be lehet menni, a körülötte fekvő hatalmas kertben tanösvényt találunk. Itt egymagunkban is sétálhatunk, de egy rövid vezetett túrára is benevezhetünk, ahol érdekességeket tudhatunk meg a környék élővilágáról.
A balatonkenesei Jánosi villáról olvastál már? Ide kattintva megismerheted a történetét!
„A csopaki kirándulás. Korai hűvös reggelen indultunk el iskolai kirándulásunkra. Vidáman integettünk búcsút Veszprémnek és dalolva robogtunk az autóbusszal Csopak felé. Ahogy az ablakon kitekintünk, mindenütt termékeny szép vidék. A cseresznyefák fehér virágai kedvesen köszöntgetnek bennünket. A többi gyümölcsfa is velünk örül a tavasznak. Nem is sejtik, hogy a visszajáró tél egy hideg fuvallatától pár nap múlva csüggedten fogják lehajtani fejecskéiket. Miközben a vidéket nézegetjük, megáll az autóbusz. Már be is ért velünk utazásunk céljához, itt vagyunk Csopakon. Kiszállunk s kíváncsian szétlekintgetve végighaladunk a falu főúlcáján az Angolkisasszonyok nyaralójához. itt elhelyezzük csomagjainkat s útunkat az új iskola felé vesszük, mert kirándulásunk főcélja, hogy megismerkedjünk a helyi iskolai viszonyokkal s a tanításokat meghallgassuk. Kis falusi tanterembe lépünk. Az iskolát csak egy éve építették, így a felszerelés még elég hiányos. A gyermekek egy kis kézzel festett Jézus Szíve kép előtt küldik ájtatos fohászaikat az Úrhoz.” (Forrás: Arcanum/Iskolai értesítők, Angolkisasszonyok tanítóképzője, Veszprém, 1934) |
Ranolder püspökről ismeretes, hogy nem csupán székhelyén – Veszprémben – tartotta fontosnak a nőnevelést, hanem az egész egyházmegyében. Ezért vett birtokot Csopakon, Badacsonyban, a Somlón és Hegyalján is, ahol többek között szőlőnemesítéssel és bortermeléssel is foglalkozott. Úgy tartotta, hogy a szellem haladásának egyik pillére az anyagi jólét.
A veszprémi intézetben minden társadalmi rétegből fogadták a lánygyermekeket, egészen az angolkisasszonyok betelepítéséig, vagyis 1860-ig. Majd az újabb iskola megnyitásával az volt a célja, hogy a jobb módú családok gyermekeinek oktatásával az angolkisasszonyok foglalkozzanak, így az irgalmas nővéreknél több hely jutott a szegényebb sorsúak számára.
A püspök felismerte, hogy a balatoni vidékek anyagi jólétét a bortermelés is megalapozhatja, ezért például oltványokat osztott a vidék lakosságának, ingyen. A somogyi és zalai tájakon, ahol ennek híján voltak, malmokat alapított. Jótékonykodásának része volt az is, hogy minden nap ételt osztott a székváros szegényei számára, méghozzá saját palotájában.
És egy visszaemlékezés abból az időből, amikor gyermekotthonként működött az épület:
„A pápai Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola szakszervezeti nőbizottságának látogatása a csopaki gyermekotthonban Bár szórakozást és művelődést is nyújtott ez a foglalkozás az asszonyoknak, hiszen felolvasások és egyéb ismeretek szerzésére is felhasználták az összejöveteleket, de az igazi lelkesítő célt az adta meg, hogy a csopaki gyermekotthon lakóinak játékkészletét akarták kiegészíteni, hiszen tudták, hogy a játékokból soha nem elég ott, ahol kilencven gyermeket kell ellátni.Nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy 200 szakszervezeti munkásnő magáévá tette ennek az intézetnek a gondját, és ezekben a játékokban a szívüket elküldték szeretetük melegével együtt, hiszen erre a szeretette ezeknek a kicsiknek nagy szükségük van. Példát mutattak ezek a szervezett asszonyok, abból, hogyan kell értelmezni az egyenjogúságot. Példát mutattak a többi nőbizottságnak is abban, hogy kell cselekedni. A több mint 60 játék már a tulajdonosainál van, akik ezen a napon az örömtől nem tudtak elaludni, de a játékokat adó küldöttség tagjainak is nagy élményben volt részük. Meggyőződhettek arról, hogy jó kezekben van a 90 gyermek nevelése, a volt angolkisasszonyok nyaralója jó gazdára talált. ” |