Hogy milyen is Keszthely az ebből a könyvből sem fog kiderülni, hiszen szándékoltan a teljesség igénye nélkül készült, de irányultságában azért mégis csak a teljesség felé tart. Ebben a könyvben kilenc keszthelyi lakos sajátos stílusa, lelkialkata szerint örökíti meg azt a hetven helyet, házat, fát, eseményt, ami számára ezt a várost szerethetővé teszi, vagy amelyben megragadhatónak érzi a város keszthelyességét. — így szól a könyv bevezetője, ami praktikusan össze is foglalja, mire számíthat, aki belelapoz a 70 írást és grafikát tartalmazó műbe. Kerner Gáborral, a Keszthely Városvédő Egyesület elnökével, a könyv kiadójával, Németh Gyöngyivel, a könyv grafikáinak készítőivel és Németh Áronnal, a könyv egyik szerzőjével jártuk körbe, hajtogattuk ki a friss alkotást.
A 8360 csapata
Fotó: Mészáros Annarózsa/likeBalaton.hu
Amikor az anyag választ formát
— A 8360 című könyv eredetileg térképnek indult – indítja a beszélgetésünket Németh Gyöngyi, aki a mű motorja és rajzainak készítője. — Először elkezdtem rajzolni és ismerősök, barátok kezdtek írni a képekhez, és az írások hosszabbak lettek, mint egy térképre felférő szöveg. Így az írások miatt lett inkább könyv a formátum, és nem kihajtható térkép. Illetve a rajzokat sem sikerült felrakni úgy egy felületre, hogy az szép legyen. Így az anyag választott formát.
— Szerettünk volna megmutatni, hogy mi mit tartunk szépnek és egyedinek a városban — folytatja Gyöngyi hogyan jutottak az ötlet kibontásától a munkáig. — Nekiálltunk lajstromba venni ezeket. Ez egy korlátozott lista volt, hiszen nem lehet mindent belevenni. Eleve volt 30-40 dolog, ami biztos, hogy elengedhetetlen. Ha megkérdeznénk ezer keszthelyit, akkor azt a harminc dolgot biztos, hogy mondaná. Például a Csaba Borozót. Vagy a gesztenyefákat. Mert ahogy jössz haza a 74-es úton, és letérsz róla, ott a gesztenyesor, mellette párhuzamosan a Fenyves allé. És érzed, hogy megérkeztél.
— A kastély konkrétan nem szerepel benne, de körbejárjuk azt. Keretes a könyv szerkezete, mert a legelső a kastély kapu, az utolsó szövegrészben pedig a torony látszódik. A kastélypark, a kertből két szimbolikus fa szerepel a könyv lapjain — lapozzuk fel együtt a könyvet. — Mi, keszthelyiek éljük ezt a parkot!
Lendület, ami mindenkit magával ragad
— Eleinte nem volt meg az alkotói csapat — folytatja Gyöngyi — Én elkezdtem rajzolni és elkezdtek érdeklődni a barátok, hogy mi is ez, s kedvet kaptak, hogy írjanak. Hiszen volt benne huzat, lendület, ami mindenkit magával ragadott. És hoztak ők is témákat. Voltak olyan témák, amiket én nem választottam volna, de ettől közös alkotómunka. Hagyni kellett a maga tempójában az egészet kialakulni.
A könyv szerzői, az írók már korábban is publikáltak vagy szépirodalmat vagy tudományos cikkeket.
— Én olvastam először az írásokat és ez nagyon jó, nagyon inspiráló érzés volt. Beleborzongtam. Izgalmas, hogy mit vált ki másból ugyanaz a látvány vagy hely. Viszont ebben a társaságban mindenki erős akarattal rendelkező ember, nehéz volt egy mágneses mezőben és egyfelé terelni a gondolatokat, szándékokat, akaratokat, ötleteket.
Az épített és a szellemi kultúra védelme
— 2016-ban alapítottuk a Keszthelyi Városvédő Egyesületet. Akkor célul tűztük ki magunknak, hogy számunkra nagyon fontos az épített környezet védelme a városban és emellett borzasztóan fontos a szellemi kultúra védelme — veszi át a szót Kerner Gábor. — Minden fontos, ami Keszthelyhez és a keszthelyi tradíciókhoz kötődik. Nem nagyon lehet elválasztani az épített és a szellemi kultúrát, hiszen ebben a könyvben felsorakozó épületekben nagyon komoly emberek laktak. Komoly emberek építették. Volt köztük irodalmár, gazda, iparos, mindenféle ember. Volt egy egységes városszövet építészeti tekintetben és szellemi tekintetben is. És ez a fajta közösség néhány évtizede megbomlani látszott. S azt a polgári közösséget, polgári gondolkodást nem nagyon véltük, csak nyomaiban fölfedezni a városban — mondja Gábor. A megalakulásukkor kiderült, hogy erre igény van a városon belül. Így ez az alkotás is hiánypótló mű.
Egymásra épülnek a lapok, egymásra épülnek a történetek is
— Amikor kiderült, hogy Keszthelyen nem csak az egy főre jutó építész a sok, hanem az egy főre eső irodalmár is, s ők, a barátaink, hasonló képpen meglátnak olyan dolgokat, amelyeket sokszor nem látnak meg mások — Kerner Gábor szerint a könyv szerzői nem a műemlékjegyzéket forgatták, nem a házakra kitett emléktáblákat nézték, hanem olyan jelenségeket vettek alapul, ami mellett naponta elmegy az ember és észre sem veszi. — S ugyanolyan fontos alkotórésze a város múltjának, mint bármi más. S ebből összeállt egy frappáns című kötet, amit Hajtogatónak hívunk. Ez azt jelenti számomra és számunkra, hogy ugyanúgy épül fel, mint maga a város hajtogatva. Egymásra épülnek a lapok, egymásra épülnek a történetek is. S mindaddig folytatható, míg ezeket a lapokat ki nem tépi valaki, míg ezeket a házakat valaki le nem bontja. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy ha emellé a kezdeményezés mellé állunk, akkor abszolút olyan célokat szolgálunk, amelyek teljes mértékben megegyeznek az alapelképzeléseinkkel, a kiindulással és az elveinkkel.
Romantikus gondolatból serkent alkotás
Németh Áron arról mesél hogyan is keletkeztek az írások, milyen körülmények között formálódtak az első gondolatok.
— Nagyon sok időt töltöttünk együtt, maga az alkotóközösség, mert ez egy többé-kevésbé baráti kör. Többek között egy ikonikus helyen, a Csaba Borozóban, ott értelmeztük a körülöttünk lévő valóságot. Gyöngyivel, a feleségemmel és Viktorral (Lélek Viktor, az arculat kitalálója) volt egy romantikus elképzelésünk, hogy együtt alkotunk valamit. Mert ők tudnak és szeretnek rajzolni, én tudok és szeretek írni, de ennek a formája soha nem derült ki, hogy mi legyen. — avat be a kezdeti pontokba Áron. — Németh Ferivel (Németh Ferenc, a könyv egyik szerzője) nagyon sokat lődörögtünk fektetési időben, helyett, után. Főleg őszi, téli éjszakákon, estéken értelmeztük a város épületeit és hagytuk, hogy megihlessen minket. Illetve Keszthelynek van egy turisztikai vonalú önmegmutatása, önmarketingje, ami adekvát. Ugyanakkor mi, akik itt élünk, minden évszakban itt vagyunk, ide hordjuk a gyerekeinket iskolába, ide járunk templomba, együtt lélegzünk a várossal mást látunk benne, mint aki idejön pár napra nyaralni. Így ebben a könyvben elmondtuk, elmondjuk, hogy milyen a mi városunk amit szeretünk. S némileg tisztelgés, kicsit dohogás az ügyefogyottságainkon.
Keszthelyiek Keszthelyről
Ehhez a baráti körhöz viszonylag hamar és elég felxibilisen csatlakozott és épült be Szálinger Balázs és felesége Zsófi. Majd Pál László, s később Somogyi Zoltán és Balogh-Kovács Beatrix szállt be az írásba, ihletődtek a képekből.
— Az írások/rajzok kétharmadát Gyöngyivel állítottuk össze – folytatja Németh Áron – Sétáltunk, beszélgettünk, fényképeztünk. Gyöngyi rajzolt gyorsan és sokat. Én pedig írtam a szövegeket az épületekről, szobrokról. S ezt bedobtam: ha itt vannak a képek, akkor mindenki válasszon magának valami kedveset és írjon hozzájuk szösszeneteket. Túlnőtték magukat a szövegek a képaláírásokon – húzza alá Áron, hogy miért is lett a Hajtogató könyv a térkép helyett. — Nem reprodukálni akartuk a valóságot, hanem hogy kiben mit mozgat meg — ezt megmutatni. Sok a közelmúltbeli alkotás, helyszín, mert ezekre a helyekre járunk, itt lüktetünk. Szempont volt, hogy olyan helyek legyenek a könyvben, amik élnek. Nem arról szól, hogy mi volt régen. Az kevésbé volt szempont. Mi nem a múltról, hanem a jelenről szeretnénk beszélni. Nem nosztalgiázni szeretnénk, hanem megmutatni az élő, lüktető városunkat fák, épületek, szobrok, helyek tükrében, a saját szemünkön keresztül.
Keszthelyre tömegközlekedéssel is eljuthatsz! Nézd meg menetrendi keresőnket!
Nyitókép: Mészáros Annarózsa/LikeBalaton.hu
