Fél órának tűnik egyetlen másodperc a törökországi romok alatt
A Hunor Mentőcsapat tagjaként egy hetet töltött a földi pokolnak is beillő törökországi Antakyában Mészáros Ferenc siófoki tűzoltó. Somogyból ő volt az egyetlen hivatásos, aki részt vett a mentésben. Sokszor életveszélyes helyzetben törte a betont, hogy közelebb jussanak a romok alatt rekedt túlélőkhöz.
A Hunor Mentőcsapat 17 túlélőt, köztük 3 gyermeket mentett ki a romok alól
Antakyában, Törökországban, miután elsöprő erejű, a Richter-skála szerinti 7-es erősséget meghaladó rengés rázta meg az ország délkeleti részét.
A magyar életmentők a nap 24 órájában, megfeszített munkával dolgoztak azon, hogy minél több túlélőt a felszínre hozzanak.
Felváltva törték a betont a magyar tűzoltók
– Néhány óránk volt csak a pihenésre, különben felváltva törtük a betont. Még vissza kell szoknom a dolgos hétköznapokba, hiszen, amit Törökországban, éles helyzetben tapasztalam, teljesen más, mint egy gyakorlat alkalmával – mondta Mészáros Ferenc, a Siófoki Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság szolgálatparancsnoka egy héttel hazaérkezése után.
– Eddig gyakorlatokra jártunk Portugáliába, Olaszországba, Norvégiába, de ez volt az első éles bevetés. Számítani lehetett egy ilyen erejű földrengésre, csak azt nem lehetett tudni, hogy mikor következik be. Repülővel közelítettük meg a kárhelyet, a reptér 200 kilométerre volt, úgyhogy fokozatosan szoktunk hozzá a látványhoz – mondta a tűzoltó.
7 tonna felszerelést szállítottak 200 kilométer távolságra
– Komoly logisztikai feladat volt számunkra a mentőcsapat és a 7 tonna felszerelés 200 kilométerre szállítása
ezt először meg kellett szervezni és csak aztán indulhattunk el Antakyába. Ha már megláttak egy mentőcsapatot, nagyon örültek – emlékezett vissza Mészáros Ferenc.
A magyar életmentőknek mindenki nagyon örült, hiszen a törökök minden segítséget nagyon szívesen fogadtak.
A mentést nehezítette, hogy folyamatosak voltak az utórengések. Ezek az utórengések három-négy óránként, 3,3–3,4 erősséggel jelentkeztek, de csak néhány másodpercesek voltak, viszont amikor az ember a romok között van, ez fél órának tűnt. Ilyenkor
összehúztuk magunkat, egymás szemébe néztünk, miközben hullott ránk a por és apró kődarabok, és újra meg újra lepergett előttünk az életünk
– idézte fel a rémálmot a siófoki tűzoltó.
A Hunor mentőszervezet csapata indulás előtt
Fotó: MTI/Kovács Tamás
A törökországi mentés nem csak a veszélyes terep miatt vésődött örökre Mészáros Ferenc emlékezetébe.
– Leírhatatlan érzés az, amikor kihozunk egy túlélőt vagy egy elhunytat és a romok közelében várakozó több száz hozzátartozó együtt tapsol, veregeti az ember vállát. Ez az igazi elismerés – mondta Mészáros Ferenc.
A százados azt is elárulta, habár nem volt könnyű ez az egy hét Antakyában, de úgy érezte, még bírta volna tovább is a megfeszített munkát. Ezzel együtt természetesen örömmel lépet újra magyar földre, s mint elárulta: az egyhetes kint lét után különösen jólesett az első forró zuhany, amelyben Törökországban nem volt része a Hunor táborában.
:
Forrás: sonline.hu
Nyitókép: sonline.hu
