Elsőként Krieger Sámuel mérnök készítette el a 18. században a Balaton lecsapolási tervezetét, amely szerint a víz elvezetését követően csak egy kis csatorna vezetett volna végig a tó közepén, ezt használták volna hajózásra.
Krieger Sámuel tervezetéhez megrajzolta a Balaton pontos térképét, amely egy kiváló munka, jól szemlélteti a tó 18. századi állapotát. Krieger egyébként három tervet készített a Balaton és a Sió szabályozására: az első 11 ezer, a második 19 ezer, a harmadik már 130 ezer holdat vett volna el a Balatontól. Krieger igencsak elgondolkodtató tervének oka az a termőföldéhség volt, amely a korszakot nagyban jellemezte. A Balaton így csak a Dráva-Duna vízi útszakasz egyik csatornája maradt volna. A Krieger-féle elképzelés a környékbeli birtokosok tiltakozására, nem valósult meg. De a későbbi időkben is többször felmerült a feltöltési szándék, amit a tónál élők a 20. század elejére végérvényesen elutasítottak. A tó kiszárítása nem valósult meg, de a vízszabályozás – racionális keretek közt – idővel megtörtént.
A Balaton vize Fonyódtól fotózva. A távolban a Badacsony egy 1943-as felvételen
Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal
Megélénkült balatoni élet
A két háború között megélénkült a balatoni élet, így nem csoda, ha ekkortájt nagy álmokat szőttek a tó kapcsán.
Pogány Móric műépítész fürdővárosok kiépítését javasolta, egyenesen egy balatoni Atlantic City-t vizionált, azaz egy tengerparti világvárost festett le. Tervében modern építményeket: gyógyépületeket, színházakat, stadionokat, hangárt, pálmaházakat, nagy épületcsoportokat, alagutakkal megközelíthető emeletes strandfürdőkabinokat álmodott meg. Mindemellett felhőkarcolókat, széles napsugaras sugárutakat is elképzelt a Balaton mellé és a fővárosba is.
1912 augusztusából származik a következő híradás:
A kormány hír szerint, azt tervezi, hogy Tihany és Szántód között hidat létesítsen a Balatonon. A híd költsége 6 millió korona volna.
komp II 1966 Szántód Fotó: Nagy Gyula /fortepan
Ekkoriban még nem indult el a rendszeres révközlekedés a két part között. A tervet hamarosan el is vetették, az 1913-as cikkek komp elindítását javasolták egy miniszteri leiratról való tudósításban. Joggal gondolhatnánk, hogy ez a döbbenetes terv végképp kiveszett, de erre az 1960-as években rácáfoltak. Ekkoriban újból felmerült egy híd megépítésének szükségessége, végül meghiúsult az elképzelés, de jött helyére egy még meredekebb terv. Ezt írta a Magyar Nemzet 1972-ben:
Felmerült egy Tihanyt Szántóddal összekötő híd építésének gondolata is. Ez viszont a tájképet rontaná, különösképpen akkor, ha pillérekre épülne, márpedig ezt az 1200 méteres távolságot más módon nehéz lenne áthidalni. A legkézenfekvőbb megoldásnak ígérkezik egy víz alatti betonalagút építése Tihany és Szántód között.
Szántódi kompkikötő építése 1913 – Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum
Az ötletet a korszak metróalagút-fúrásai adták, szerencsére végül levették a napirendről. Helyette észszerűbb megoldást választottak: új kompot állítottak szolgálatba a már meglévők mellé.
Pap János, Veszprém teljhatalmú szocialista ura – Brusznyai Árpád 1956-os forradalmár kivégeztetője – úgy gondolta, hogy Veszprémben egyfajta szocialista Manhattant hoz létre. Mindez nem csak terv maradt, hiszen a veszprémi 20 emeletes (!) toronyház megvalósult. Szerencsére másik nagy elképzeléséhez nem talált támogatókat, pedig Kádár belső köréhez tartozott. Elképzelése szerint ugyanis a Balatonra ebben a formájában nem is lett volna szükség, helyére kukoricamezőt vizionált…
A Balatonra tömegközlekedéssel is eljuthatsz! Nézd meg menetrendi keresőnket!
:
Forrás: sonline.hu
Nyitókép, fotók: Fortepan
