A meleg kerámiákat egy vastag kesztyű segítségével pakolgatja Ángyán Krisztina az asztalra, ahol igazi zenebona veszi kezdetét, ahogy a mázrétegek hűlni kezdenek. Kraklék, mázösszeérések, fodrozódások mutatkoznak a Balaton formájú edénykéken.
– Meditatív terápia – vallja Krisztina és mesélni kezd az indulásról, miközben egy új bézs árnyalatú tárgyat is megmutat.
Ne sírj értem, Argentína
– Argentínában éltünk 8 évig a férjemmel, aki argentin, ott kezdődött hobbiként az agyagozás, ott tanultam a mesterséget. Aztán lett belőle heti két alkalom, majd négy, aztán elkészült a saját műhely, majd elkezdtünk foglalkozásokat tartani. Egy súlyos autóbaleset után költöztünk Magyarországra. Négy éve van itthon a műhely, 2018 februárjában jöttünk, áprilisban már a piacon voltam. Egyre jobban bővült a repertoár, gazdagodott a kínálat, szépen beindultak a megrendelések, főleg a mosdók. Ketten csináljuk a műhelyet a férjemmel.
El is kél a férfi segítség, hiszen egy kisebb mosdótál is 6-8 kiló, de egy nagyobb Balaton formájú darab bőven tíz kiló felett jár. Hiszen ezek tömör kerámia mosdók, nem törnek, sőt, a tapasztalat azt mutatja, hogy a beleejtett parfümös üveg előbb törik.
– Itthon újra kellett kombinálni a dolgokat, mert más az agyag milyensége és ezzel együtt a máznak az összeférhetősége is új kihívások elé állított minket. Egy mázzal dolgozni még egyszerű dolog, de amikor sok félét szeretne az ember, akkor nehéz rátalálni a tökéletes megoldásra. Pláne, ha minél nagyobb a darab, mint például a mosdók, annál nehezebb, hogy egyben maradjon.
A kemencéből kikerülő tárgyak között csipketerítő mintával rendelkező kínáló, Balaton formájú csemege tálkák és megannyi kékben pompázó darab sorakozik. Krisztina szerint az égetés hőfokán még lehetne emelni, az agyag elbírná azt, de a máz már nem, mert elégnek, eltűnnek a színek, a magas hőfokon.
Krisztina és férje, Juan 7-8 órát dolgoznak egy átlagos napon a gyulakeszi műhelyben, de ha hajrá van, akkor jócskán többet. Ha a kemencék mennek nyáron, akkor napközben muszáj szünetet tartani, majd este lehet folytatni a munkát. – De ez nem tűnik fel, mert szeretjük csinálni – s már mutat is egy újabb szépséget az alkotó.
Balaton mindenhol és minden mennyiségben
– A Balatonos tárgyakra lett nagy igény, de abból is a szép, igényes formából, azért is dolgozunk főként ezzel a mintával. Itt nincs delfin, nincs pálmafa, a természetes szépségre törekszünk. Amikor haza költöztünk, az egyik kirándulásunk a mindszentkáli hegy tetejére vezetett, s az ottani kőzeteket szedegettem össze. S ezt szerettem volna a kerámiába belevinni, így az agyagmasszába ezt a kőzetet kezdtem belenyomkodni, evvel téve rusztikussá a felületet. A tárgyakon lévő fekete pasztát is mi fejlesztettük ki, mert nagyon szerettem volna visszaadni ezt a fekete bazaltos felületet. Addig próbálgattuk, amíg tökéletes lett, hiszen nem minden agyag viseli ezt el, ezt a mázat, mert eldurran, feszültség marad benne. Ezek festve vannak, nem mártva. Így ezt a munkafolyamatot nem is lehet sürgetni. Megvan a sorrend, hogy mikor milyen fajtát égetek, hiszen különböző agyagféléket nem lehet egyszerre, egy hőfokon égetni, mindegyik mást kíván. Türelemjáték, de megvan a bája, pont ezért számomra mai napig minden kemencebontás egy öröm.
A használati tárgyak mikrózhatóak, mosogatógépbe tehetőek, nem vizesednek vagy áznak át. Krisztina a portékáit minden vasárnap Káptalantótiban, a Liliomkert Piacon mutatja meg az érdeklődőknek, Hegymagason pedig a nyári szombatokon.
– Amikor ott vagyok, az mindig más, mintha egy üzletben találkoznának a vásárlók egy-egy termékkel. Hiszen tudunk beszélgetni, sokszor rácsodálkoznak, hogy én vagyok az alkotó. Itt nincs két egyforma tárgy, hasonló lehet, de mindegyik egyedi, egy van belőle. Főleg a mosdókból, a nagyobb méretű darabokból.
– A gyerekek itt somfordálnak, festenek, besegítenek, jönnek a piacra is, főleg nyáron – mesél a mindennapokról Krisztina. – Gondolkodtunk a bővítésen, a műhely maga, területileg bővül is, hogy szétválhasson a munkás és a tiszta rész. De alkalmazottat nem szeretnénk fölvenni, mert nem akarom elrontani az egyediségét. Nem akarok túlnőni. Nem szeretném azt, hogy már ne legyek benne minden kis alkotásban. Persze, így nem tudok például minden üzenetre azonnal válaszolni, mert éppen tiszta kulimász vagyok. Lehetne ebből még többet kihozni, de nem kell. Tudni kell azt, hogy mi az elég. Sokat láttam, tapasztaltam már és továbbra is szeretnék annál az ars poetica-nál maradni, hogy aki visz tőlem valamit, az visz belőlem egy darabot – és ez nagyon jó.
Nézd meg a műhelyben készült képeinket!
A Balatonra tömegközlekedéssel is eljuthatsz! Nézd meg menetrendi keresőnket!
:
Nyitókép: Mészáros Annarózsa/likeBalaton.hu
