Szaniszló Hajnalka | 2020.12.20. 10:00
Advent negyedik vasárnapja: "A család távol, mégis csoda történik a rideg éjszakában"
Advent negyedik vasárnapja van. Jeromos atya tihanyi perjel és Richárd atya korábbi perjel beszélgetése már tovább mutat, jövőbe. Utat, melyen járva könnyebb lesz a előre tekinteni. Felmelegített szívvel és bizakodó, erős lélekkel.

Advent negyedik vasárnapja van. Beszélgetésünkben a jelenre és a jövőre koncetrálunk. Arra, hogy az idősek és fiatalok, nők, férfiak, gyerekek mind-mind másképp élik meg 2020-ban az ünnepi időszakot. Milyen pozitívumai lehetnek a jelen helyzetnek? Hogyan űzzük el a sötét gondolatokat és melegítsük fel a szívünket? Hogyan segíthetjük egymást és mit tehetünk önmagunkért, egy jobb jövőért a karácsonyváró időszakban? Mihályi Jeromos atya tihanyi perjel, valamint Korzenszky Richárd atya, a korábbi perjel is megvilágítoja ezeket a témákat. Az advent harmadik vasárnapjára készült beszélgetést itt tudod visszaolvasni.

– A Tihanyi Bencés Apátságban hogyan készülnek az ünnepre, milyen az idei advent?
– Richárd atya: Biztos, hogy más lesz idén a karácsony. A vásárlási láz elmarad. Nem is baj. Talán rájönnek az emberek, hogy a karácsony, az ünnep nem az anyagiakon múlik. Nehezebb lesz sokak számára, mint máskor: a személyes találkozásokra kevesebb alkalom nyílik. Jobban be lesznek szorítva az emberek a lakásukba. Ennek az a következménye is lehet, hogy komolyabban mérlegre teszik az életüket: mi a fontos? Mi az, ami nem kell a boldogsághoz?
– Jeromos atya: Minden ünnep és egyben minden készülődés más. Ebben az évben tele bizonytalansággal, félelemmel és kiszolgáltatottsággal készülünk a karácsonyra. Adventi hajnali szentmiséket ünneplünk, keressük a lehetőséget, hogy a ránk bízottakat bátorítani és segíteni tudjuk a karácsonyi csoda befogadásában.

Talán most mindennél jobban figyelhetünk az ünnep lényegére. Milyen sokszor hallgattuk már végig Jézus betlehemi születésének történetét. Nincs szállás. Hideg és sötét az éjszaka. A család távol. Mégis csoda történik ebben a rideg éjszakában. Erre a csodára készülünk mi is.

 

A Tihanyi Apátság és a Balaton / Fotó: Dr. Korzenszky Richárd atya

A Tihanyi Apátság és a Balaton / Fotó: Dr. Korzenszky Richárd atya

 

– Hogyan lehet fenntartani az egyensúlyt a jelen helyzet miatti elidegenedés, depresszió és a jó értelemben vett befelé fordulás között? Alkalmas erre az adventi időszak?
– Jeromos atya: Érdekes, hogy egy évvel ezelőtt sokan panaszkodtak, hogy a “mai fiatalok” – és ebbe értsük bele a középkorú embereket is – az online térben élnek, a telefonjukat bújják és csak az internet világa létezik számukra. Most pedig elidegenedünk, depressziósak leszünk, mert távolságot kell tartani? Advent és ez a rendkívüli helyzet segíthet bennünket, hogy újraértékeljük a számunkra fontos emberekkel való kapcsolattartási szokásaink eddigi minőségét.

A hiányban mindig lehetőség rejlik, ha merek szembenézni vele. A bűvös kérdés ez: Miért is hiányzik valami? A mostani távolság, ha vigyázunk, nem tart örökké. Bátorítson bennünket, hogy belátható időn belül van már, hogy újra megölelhetjük a szeretteinket! Remélem azonban, hogy annak az újbóli ölelésnek az élménye, az újdonsága, az értéke nem merül feledésbe.

Nálunk szerzeteseknél természetes, hogy az esti imádság után mindenki elvonul a kis szobájába, és csendben van, de “építő”, “alkotó” csendben. Az egyedüllét nem magány számunkra, hanem épülés, belső építkezés. Az egyéni imádságon, másokért való közbenjáráson túl lehet könyveket olvasni. Rendtársaim közül sokan elolvasták tavasszal azokat a tudományos-ismeretterjesző, szépirodalmi vagy lelki könyveket, amelyek már igen régóta ott sorakoztak a polcaikon, de nem jutott elegendő idő az önművelésre. Van, aki rendrakásba kezdett, van, aki leveleket írt meg, amelyekre már régóta vártak a címzettek.
Fontos aztán a szemlélődés is. Elcsodálkozni a természet szépségein, a napfelkeltén, naplementén, csillagos égen, madarakon, utána pedig az Alkotó felé fordulni. Könnyebb helyzetben vannak azok, akiknek van földjük. Tavasszal sokan dolgoztak itt Tihanyban a kertjükben, szőlőjükben és azok a fiatalok is segítettek a családból, akik már elszakadtak a falu világától. Milyen öröm volt látni aztán a termést, a munka gyümölcsét!

 

A Tihanyi Apátság és a Balaton / Fotó: Dr. Korzenszky Richárd atya

A Tihanyi Apátság és a Balaton / Fotó: Dr. Korzenszky Richárd atya

 

– Másképp élik meg a koronavírusos időszakot a férfiak és nők, korosztály tekintetében pedig a gyerekek és a nagyszülők. Mit tehetünk szeretteinkért a hétköznapokban?
– Richárd atya: A családfenntartó aggódik, lesz-e munkája? A szülők aggódnak a beteg öregek miatt és féltik a gyermekeket. Másként élik meg a gyerekek, akik iskolába járnak, és egyre több korlátozást kell megtapasztalniuk. A legfontosabb, hogy ne keltsünk pánikot. Tudjunk élni, normális emberként, a hétköznapokban is. Használjuk föl értelmesen az időt! Ne legyünk rémhírterjesztők. Akiket nem tudunk meglátogatni, tartsuk velük a kapcsolatot telefonon, e-mailben, Skype-on. A technika sok lehetőséget kínál. Próbáljuk éreztetni, hogy nem hagyjuk őket magukra, hogy fontosak a számunkra.
– Jeromos atya: Jobban odafigyelünk a másikra és nem megyünk a másik agyára. Ez talán az egyik legfontosabb, amit tehetünk.

Mutassuk ki a szeretetünket! Az életünkből kezd kikopni a kreativitás. Most erre van a legnagyobb szükség. Kreatívan szeretni és segíteni. Egy őszintén megfogalmazott levél, egy nem várt pillanatban nyújtott segítség, vagy néhány hét, amikor nem azt vágjuk a másik fejéhez, hogy mi a rossz benne, hanem tudunk a másikról jót mondani.

 

A Tihanyi Bencés Apátságban készül a karácsonyfa
Fotó: Czakó András

 

– Az év egyik legnagyobb ünnepe közeledik, amely egyben a családok, az összetartás és különösen Jézus születését ünnepelvén a jövőbe vetett hit ünnepe. Hogyan tudjuk felmelegíteni a szívünket és táplálkozni a karácsony üzenetéből?
– Richárd atya: Bár úgy érezzük, hogy be vagyunk zárva, mégis vegyük észre, hogy kinyílt a világ. Hogy a föld minden részéről eljutnak hozzánk a hírek. Szolidaritás nélkül nincs karácsony, nincs igazi ünnep. Vegyük észre a környezetünkben a rászorulókat, a magányosakat, az elhagyatottakat. Ne burkolózzunk be önmagunkba! Legyen fantáziánk, hogyan segíthetnénk másokon.
– Jeromos atya: A karácsony fontos üzenete, hogy Isten szeretete egy kiszolgáltatott gyermekben jelent meg az emberiség számára. Minden egészségesen gondolkodó ember rácsodálkozik a kisgyermekre és benne az új életre. Sokakban most félelem és fájdalom uralkodik a pótolhatatlan veszteségek és reménytelennek tűnő élethelyzetek miatt. Mi segíthet? A gyermeki bizalom és ráhagyatkozás. Bízni és ráhagyatkozni a minket szerető embertársainkra és a minket végtelenül szerető Istenre, aki közénk jött.

 

Korzenszky Richárd atya az apátságban
Fotó: Radó László

 

– Amikor elborítanak a sötét gondolatok a hétköznapokban – közben pedig itt az advent -, mit tehetünk? Mivel készüljünk lelkiekben a karácsonyra és az előttünk álló évre?
– Richárd atya: Vegyük észre az élet apró rezdüléseit. Például hogy virágzik a karácsonyi kaktusz. Vagy merjünk rácsodálkozni a gyertya fényére. Az advent időszakban a sötétség legyőzéséről van szó: rövidülnek a napok, vágyakozunk a fényre. Karácsony ünnepe akkor van, amikor a napok már hosszabbodnak: megtapasztalhatjuk, hogy a fény úrrá lesz a sötétségen. Az élet erősebb, mint a halál. A Gyermek megszületése az élet üzenete mindenki számára. Örüljünk a gyermekeknek. Örüljünk a gyermeket váró szülőkkel.

Tekintsünk magunkba, és tudjunk hálát adni, ha életünknek voltak nehéz szakaszai, és mégis kiderült az ég. Döbbenjünk rá, hogy nem mi keltjük föl a napot minden reggel. Nem mi vagyunk az urai ennek a világnak. Van Ura ennek a világnak, aki előtt a hívő ember alázattal leborul. Aki pedig úgy érzi, hogy távol van a hittől, próbáljon ráérezni arra, hogy ő is része egy nagy egésznek, ahol értelmet ad az életnek a szolidaritás, a szeretet.

– Jeromos atya: Adventben a készület napjait éljük. Különleges időben különleges készületre van szükség. Ahogy Isten karácsony ünnepében mellénk szegődött, úgy kell most nekünk is embertásrsaink mellé állni. Ezt megtehetjük személyes találkozás nélkül is. Az időnket, amit eddig a másiknak szánt ajándék felkutatására fordítottunk, most ajándékozzuk oda egy telefonhívással vagy egy videóhívással, amiben figyelünk a másikra, meghallgatjuk, éreztetjük vele, hogy mellette állunk. Egy bátorító szó vagy egy érdeklődő meghallgatás, olyan erőforrás lehet a számunkra fontos embereknek, amiből reményt és örömet tudnak meríteni az előttünk álló esztendőre.

 

Összegyűjtöttük a két atyával korábban készített beszélgetéseket

Nézd meg, hogy mit üzent Jeromos atya tavaly az adventi időszakban, az első, a második, a harmadik és a negyedik vasárnap alkalmából.

Itt egy hosszabb beszélgetést is olvashattok Jeromos atyával az adventi időszakról és a karácsony üzenetéről.

Ezt az üzenetet osztotta meg velünk Jeromos atya az újév alkalmából, 2020-ra vonatkozóan. Akkor még nem tudhattuk, mi vár ránk. Érdemes ezzel a szemmel is elolvasni.

Jeromos atyát a 2020-as év válságos időszakáról is megkérdeztük, ezt itt találod.

Korzenszky Richárd atyával akkor is beszélgettünk, amikor átadta “hivatalát” Jermos atyának. Szívetmelengető és lelki feltöltődést nyújtó beszélgetést olvashattok vele.

Korzenszky Richárd atya, a korábbi perjel
Fotó: Tátrai Zoltán

 

 

Nyitókép: Advent az apátságban
Fotó: Korzenszky Richárd

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva