A BLKI és a Debreceni Egyetem (DE) a magyar tavak, főként a Balaton algavirágzásáról és az algatoxinokról tartott Őszintén a Balatonról című tudományos előadóülést csütörtökön Tihanyban. Az erről készített összefoglaló szerint az algavirágzást okozhatják olyan kékalga (cianobaktérium) fajok, amelyek toxintermelésre képesek, ezáltal megbetegedéseket idézhetnek elő.
Az eddigi eredmények alapján a balatoni algatörzsek nem erős toxintermelők,
ugyanakkor előfordulnak olyan fajok, amelyek az arra érzékenyeknél problémákat okozhatnak – tájékoztatott a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet.
A Balaton keleti medencéjében nem jellemző a toxikus alga virágzása
Fotó: Krausz Andrea
Az egész világon jellemző
A közlemény kiemeli, hogy a folyamatok megismerése és nyomon követése fontos, hiszen lokális algavirágzások optimális körülmények között gyorsan, szinte bármikor megjelenhetnek.
Amennyiben kritikus helyzet alakul ki, a strandok bezárásáról szóló döntést több tényező alapján hozza meg a hatóság: az alga biomassza (a-klorofill) mennyiségét, a cianobaktérium sejtszámot és a toxinkoncentrációt is figyelembe veszik. Ha látható algatömeg jelenik meg a vízben, a szakemberek javaslata szerint a fürdőzést érdemes az algával kevésbé terhelt területekre korlátozni, és fürdés után mindig le kell zuhanyozni – fogalmaztak a tanácskozáson.
A tihanyi rendezvényen Vasas Gábor, a DE tanszékvezető egyetemi tanára elmondta, hogy a magyar felszíni vizek terhelése és a globális klímaváltozás miatt a vízterek élőlényközösségei átalakulóban vannak. Ennek következményeként egyes algák, cianobaktériumok időszakosan drasztikusan elszaporodnak. A toxikus, mérgező hatású algavirágzások döntően pár olyan algafajhoz köthetők, amelyek elsősorban tengerekben, óceánokban fordulnak elő, de néhány kékalga (cianobaktérium) faj a természetes és mesterséges magyarországi vízekben is okozhat mérgező algavirágzást.
Az egész világon jellemző trend, hogy az édesvizeket egyre fokozottabban érinti a jelenség – mondta az egyetemi tanár.
Hozzátette, Magyarországon a cianobaktériumok tömeges megjelenései elsősorban a nyári időszakban, helyi jelentőséggel bíró kisvizekben ismert.
A nagyobb víztereket az elmúlt időszakban elkerülték a hosszantartó, nagy kiterjedésű kékalgavirágzások, ugyanakkor az elmúlt évek nyári tapasztalati azt mutatják, hogy a Balatonban mind gyakrabban fordulnak elő cianobaktérium tömegek, egyelőre csak lokális jelleggel – hívta fel a figyelmet Vasas Gábor.
Jelenleg alacsony az algák biomasszája a Balatonban
Somogyi Boglárka, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a vízben lebegő mikroszkopikus algák termelik meg az elsődleges szervesanyag döntő részét, amelyre az egész tavi táplálékhálózat épül. A tó nyugati területei, a Keszthelyi- és a Szigligeti-medence algában gazdagabb, míg a keleti tórészek (Szemesi- és Siófoki-medence) algában szegényebbek. Mint mondta,
jelenleg az algák biomasszája a tó nyugati területein alacsonyabb, mint a korábbi években,
de a múltbeli tapasztalatokból kiindulva nyári algavirágzásra a Balaton nyugati területein a jövőben is számíthatunk, akár a tó teljes területén.
Somogyi Boglárka, a BLKI tudományos főmunkatársa
Fotó: Krausz Andrea
Istvánovics Vera és Honti Márk, az ELKH-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportjának kutatói hangsúlyozták, hogy a külső tápanyagterhelés további csökkentése fontos és hatékony módszer a Balatonnál. Megjegyezték: a vízgyűjtő terület feléről a Kis-Balatonon át kerül a víz a tóba, az ottani beavatkozások hatásfoka ezért kérdéses.
Az ülésen elhangzott az is, hogy a Balaton belső terhelésének üledékkotrással történő csökkentése nem hatékony megoldás, mivel a tó kiterjedése túl nagy, a kikotort üledék elhelyezését pedig csaknem lehetetlen megoldani.
Nyitókép: Illusztráció/Krausz Andrea
