Preiszner Bálint többek között viselkedésökológiával, vonulásbiológiával foglalkozik, így került kutatásainak fókuszába a két talán legismertebb balatoni madár, a kormorán és a hattyú. A tudományos munkatárs hangsúlyozta, ezeket a madarakat az évek hosszú során át kriminalizálták, túl sok valótlan vád érte őket, amelyeket a kutatások, a valós viselkedésük nem támaszt alá.
Mint elmondta,
a Balatonon a Kis-Balaton és a Balatontól délre található berkek rendszerében mintegy 260 madárfaj él, ezeknek nagyjából a fele fészkel a tó körül. A vonulási időszakban további hatalmas madársereg tartózkodik a magyar tenger térségében.
Az úgynevezett Ramsari Egyezmény kötelezi hazánkat a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek, így például a Balaton, különösen a vízimadarak természetes élőhelyeinek a védelmére. Vagyis a kormorán és a hattyú védelmére is. A kormorán halászmadárfaj, a kárókatona-félék családjába tartozik. Hazánkban őshonos, vonuló madár, általában a mediterrán térségben tölti a hideg évszakot.
Preiszner Bálint, a limnológiai kutatóintézet tudományos munkatársa
Fotó: BLKI/Sági Ági
– A XIX. században a kormoránt – más néven gőte, halfarkas – gyakorlatilag kiirtották az országban, kipusztult fészkelőként. Visszatelepülése 1947-ben kezdődött. Ma nagyjából 600 pár költ a Balatonnál, országosan pedig 2500 párról tudunk. A fészkelő nagy kárókatonák száma hazánkban kismértékben csökken. Télen egy átlagos évben 2500 kormorán telel a tónál, a magyar területeket nézve pedig mintegy 25 ezer egyed élvezi itt a Baltikumnál enyhébb telet – számolt be róla Preiszner Bálint.
A tudományos munkatárs felidézte, hogy a sokoldalú magyar természettudós,
Herman Ottó azt állította, a kormorán irtani való faj, főleg azért, mert napi három kiló halat is befal; ma már tudjuk, hogy ez az adat egyáltalán nem helytálló.
Kis kormorán
Fotó: Somogyi László/ Ökoturisztikai Látogatóközpont
– Átlagosan napi fél kiló halat eszik. A halgazdaságokban valóban komoly károkat tudnak okozni, azonban a gyérítés mellett vagy helyett más, hatékony technológiai megoldások is léteznek. Közösségi jelentőségű faj, amelyet természetes élőhelyeken ökológiailag indokolatlan irtani – fogalmazott.
A bütykös hattyúról hasonló hiedelmek élnek, mint a kormoránról. Ezt a Balatonnál is őshonos madárfajt szintén csaknem kiirtották a XIX. századra, csak a 70-es években tért vissza.
A tavon alig 80-90 pár él, országosan 500 pár fészkel nálunk. Állományuk jelenleg a Tiszántúlon növekszik kissé, a Balatonnál stagnál. Vedléskor további 300-400 hattyú tartózkodik a Balatonon, a Kis-Balatonon és a berkekben, ilyenkor elhullajtják repülőtollaikat, és ideiglenesen, amíg új tollakat növesztenek, olyan helyen tartózkodnak, ahol biztonságban érzik magukat. Ez az időszak nagyjából öt hétig tart. Jelentős vedlőhelyek: Siófok, Fonyód, Keszthely, Balatonfüred és Révfülöp.
A hattyúk is szeretik a keszthelyi Városi Strandot
Fotó: Mihály Szilvia
Preiszner Bálint felhívta a figyelmet arra, hogy
a hattyú természetes tápláléka szinte kizárólag vízinövényekből áll, így táplálkozása során nem terheli többlettápanyaggal a tavat.
– Nagyon fontos lenne, hogy az emberek megértsék, a kormorán és a hattyú őshonos madárfaj, nem üldözni kell őket, hanem velük békésen együtt élni, hiszen a tó ökoszisztémájának szerves részei. Fontos szerepet töltenek be a helyi ökológiai rendszer fenntartásában – emelte ki zárásként Preiszner Bálint.
Forrás: Veol.hu
Nyitókép: Krausz Andrea
