Baranyai Balázs profi siófoki túravezető hirdeti meg azokat a kirándulásokat, melyek erdőfürdő néven ismertek.
A táv és a tempó nem túl nagy, kifejezetten a gyerekes családokhoz igazodik.
Persze, nem valamiféle andalgásról van szó, hanem arról, hogy néha jó megcsodálni a különleges gombákat, csipkebogyót csipegetni, vagy a mezőre kiérve megrohamozni a szalmabálák tetejét. (A felnőtteknek is.)
Gyerekekkel együtt indultunk a Kereki-környéki erdőfürdő túrára
Fotó: Krausz Andrea
Feketeöves túrázók és az erdőfürdő
Közel 30 fő verődött össze Kerekiben, a Kőröshegy melletti faluban, ahonnan be lehet járni a Somogyi dombság varázslatos vidékét, megcélozva a Kereki várromot. A résztvevők között rutinos, „feketeöves” túrázók épp úgy voltak, mint „olvastam, hogy lehet csatlakozni” típusú, kicsit bátortalan egyének. Utóbbiak – hozzám hasonlóan– azonnal támogatást kaptak. Főként, amikor megtudtuk, hogy Renáta például a hasára erősített hordozóban végig magával hozza másfél hónapos (!) kisbabáját, valamint további két kisgyerekét. Plusz a jól nevelt, mentett kutyájukat is. (Férjével gyakran túráznak, ez a fajta kikapcsolódás a hobbijukká vált.)
A Kereki várrom alatti Czikó-pihenőhelyről indultunk, a kitűzött táv 7-8 kilométer volt.
Szerintem az év legszebb időszakát választottuk: a kora őszi erdő még kapaszkodott, hogy megtartsa zöld ruháját, de itt-ott már megjelentek a sárgás, vöröses, barnás foltok. A köd és a változatos gombacsoportok meseszerűvé varázsolták a dús somogyi erdőt.
Szép gombacsoportokat fotóztunk a déli Balaton-part közelében
Fotó: Krausz Andrea
Alig találkozni valakivel
– A többi turistaúthoz képest a déli Balaton-part közelében csendes, vadban gazdag erdőket lehet találni – mesélte menet közben Baranyai Balázs túravezető, aki gyakran szervez hasonló kirándulásokat. – Előfordult, hogy emberekkel nem is találkoztunk, csak a szarvasokkal.
Láttunk már nyulat, őzet, vaddisznót és muflont.
Nyim közelében (Siófoktól 15 km-re) ugyanis van egy muflonos terület. Rendszeresen túrázunk Lulla és Nyim között, ahol két földsánc, a Kási-vár és a Börevár egykori nyomait is megnézhetjük. Lullán, a geodéziai pontnál gyönyörű panoráma nyílik a Balatonra. A kötcsei erdő is nagyon szép. Tagolt, dimbes-dombos, vadregényes táj, ahol még jelzett turistaútvonalak sincsenek. A környéken a Nezde-hegy gerincére is fel szoktunk menni. Onnan gyakorlatilag Keszthelyig ellátni – sorolta Balázs.
Mint megtudtam, ezeken a vidékeken nem halad keresztül az országos Kéktúra, ezért nem szerepelnek annyira a köztudatban.
Baranyai Balázs túravezető mutat a Nezde-hegy irányába
Fotó: Krausz Andrea
Az itt lévő piros, zöld és sárga útvonalak alacsonyabb rangúak, de szépségüket tekintve ugyanúgy megállják a helyüket, mint a felkapott túraközpontok. De az ember itt nem találkozik tömegekkel.
Kulináris élmények az erdő mélyén
Félúton pihenőt tartottunk a Kötcse magasságában fekvő Kis-kút forrásnál, ahol egy mini tó, valamint egy vaskályhával ellátott faházikó is található. Épp ideje volt megállni. Legnagyobb megdöbbenésemre, elképesztő dolgok kerültek elő turista társaim hátizsákjából: például néhány hasáb fa a kályha begyújtásához, serpenyő, megsütni való szalonna, kolbász, tojás.
Pillanatok alatt felfűtötték a rusztikus „erdei konyhát”. Sorra sültek a finomságok.
Majd a végén friss kávé is főtt, melynek elfogyasztásához mindenkinek jutott csésze. Ja, és cukor, valamint mandulatej. Én nem tudom, hogy varázsoltak elő ennyi mindent. Úgy emlékszem, hogy még szarvaskolbászt is ettem. Az étkezés végeztével pedig egy szál fogpiszkáló sem maradt szemétnek.
A Kis-kút forrásnál lévő faházban felfűtöttük a vaskályhát
Fotó: Krausz Andrea
A megálló ideje alatt a 14 gyerek birtokba vette a területet.
A csörgedező vizekkel átjárt árkokban ugráltak, faágakat gyűjtöttek, le-föl nyargaltak,
amire lehetett felmásztak, megtalálták a sárfoltokat. Mondhatom, hogy mindenkinek vizes lett a cipője, zoknija. De a rutinos szülők szerint nincs mit tenni. Így jönnek hazáig, és kész! Mint mondták, számos alkalommal elázott már a gyerekek cipője. És nem történt semmi bajuk, bár a váltózokni és váltócipő bizonyos esetekben nem árt.
Kereki vár – megújult kirándulóhely a déli parton
A 283 méter magasan fekvő középkori várrom közelében már jóval több túrázóval találkoztunk, mint előzőleg. Nem csoda, hiszen a történelmi emlék környezete nemrég megújult: így új kilátóteraszról élvezhetjük a balatoni panorámát, valamint a mély árkokkal és meredek sánccal körülölelt romok felfedezéséhez nagy segítség a most megvalósított biztonságos fa járda.
A középkori Kereki várrom (Fehérkő vára) új fa járdával és kilátóterasszal gazdagodott
Fotó: Krausz Andrea
Hogy az egyik kislányt idézzem: „nem túl érdekes, csak falak vannak…”, azért azt jó tudni, hogy a főleg téglából és kevés kőből álló Kereki vár (másik nevén Fehérkő vára) első okleveles említése 1336-ból származik. Számos kisebb-nagyobb ostromot élt meg, 1544-ben pedig az akkor már egyébként is korszerűtlennek tartott erődítményt a magyar katonaság felrobbantotta, hogy a törökök ne foglalhassák el. A XIX. században a vár tégláit és köveit környékbeli építkezésekhez hordták el, például a kereki templomhoz is felhasználták azokat.
Kiszakadni a hétköznapokból
Mint megtudom, az erdőfürdő túra tempója nagyjából 3-4 km/óra, melyhez egy hosszabb pihenő is tartozik a táv felénél. 14-15 km-es távokat is meghirdetnek, amelyeket nagyobb gyerekek is teljesíteni tudnak.
– Mindig az évszaknak megfelelő réteges ruházatra, lehetőség szerint vízálló lábbelire, hideg élelemre, valamit
folyadékutánpótlásra (inkább vízre, mint üdítőre) van a legnagyobb szükség
– figyelmeztet túrvezetőnk, Baranyai Balázs, aki 9 éve él Siófokon, és azóta folyamatosan megismerve a környék túrahelyeit, minden évszakban szervez csoportos kirándulásokat. Még télen is. Szerinte az erdőfürdő szinte teljesen kicseréli az embert. – Tudom, hogy mit jelent kiszakadni a hétköznapokból, kiszállni a „ mókuskerékből”. És szeretném másokkal is megélni ezt az élményt – mondja Balázs, majd hozzáteszi: ráadásul a túrázás még jó erőnlétet is ad.
További fotókért kattints a képbe!
Nyitókép: Krausz Andrea –likeBalaton.hu
