| Maráz Zsuzsi ultrafutót négyszer választották meg az év ultrafutójának. Négyszer győzött az Ultrabalatonon. Ötször állt a görögországi Spartathlon 246 km-es verseny dobogóján, ebből kétszer aranyérmet szerzett. Az egészségügyi pályát hagyta ott az edzői tevékenységért, de mindaz, amit futóként elért önmagában is figyelemre méltó. Az 52 éves, mindig mosolygós és energikus ultrafutó mesélt arról, hogy mi tartja örökké fiatalon, mitől érzi jól magát a bőrében, mire büszke igazán, hogyan edz és hogy mit szeret a Balatonban, a balatoni futásokban. Újabb, végtelenül inspiráló beszélgetés következik: a híres magyar futók sorozatban Maráz Zsuzsi válaszolt a kérdéseinkre. |
– Áruld el az örök fiatalság és a rettentő mennyiségű energia titkát, amellyel rendelkezel.
– A sport, a futás tart fiatalosan. A bőrünkön persze, nem segít a futás: én is látom a ráncaimat. Lehet, hogy ha felszedhetnék pár kilót, kisimulna az arcom, de nem akarok hízni. 52 éves vagyok és nem is titkolom.
– A környezeted is jó hatással van rád?
– Sok fiatallal vagyok körülvéve, és észre sem veszem, mennyivel öregebb vagyok náluk. Csak akkor szembesülök vele, amikor azt mondja a tanítványom, hogy az anyukája két évvel fiatalabb nálam.
– Szerencsés vagy, ha nem érzed magad annyi idősnek, amennyi vagy.
– A burkolat változik, de te belül ugyanaz maradsz. (mosolyog)
– Mi az, ami a futáson kívül mentálisan és érzelmileg is egyensúlyban tart?
– Harmóniában élek önmagammal és ez kihat a környezetemre is. Egyben van a magánélet, a munka és a hobbi. Egészséges vagyok, ezért futok vagy futok, hogy egészséges maradjak – mindegy is. Mindig jól éreztem magam a bőrömben és ezt hatalmas szerencsének tartom. 52 évesen boldog és egészséges vagyok. A jó dolgok egymást generálják.
Fotó: Maráz Zsuzsanna hivatalos
– Ha már számok. Hány kiló és milyen magas vagy? Hogyan táplálkozol egy olyan napon, amikor nem futsz?
– Ultrafutóként, ilyen heti edzésmunka mellett, mint amit én beleteszek, bármennyit és bármit ehetek. 160 cm magas vagyok és 50 kg körül mozog a súlyom. Télen felszedek 2 kg-t, amit a versenyszezonra mindig leadok anélkül, hogy bármilyen diétát kellene tartanom. Inkább arra kell figyelnem, hogy 50 kg alá ne menjen a súyom.
– Mennyit szoktál fogyni egy nagyobb verseny idején?
– Sokan hiszik, hogy több kilót, de ez nem igaz. Inkább folyadékvesztés fordul elő. Olyankor látszik hogy mennyire vízhiányos a bőr és az erek jobban előjönnek a hasamon.
– Hogyan regenerálódsz az ultrafutások után?
– Rögtön megkezdem a táplálék- és folyadékbevitelt, valamint az ásványi anyagok pótlását.
– Milyen vitaminokat szedsz?
– Szedek multivitamint, mellé pedig külön magnéziumot, kalciumot, cinket, spirulina algát, C és D vitamint és porcvédőt.
– Kúraszerűen vagy állandó jelleggel?
– A szezon végi pihenőidőben tartok szünetet. Amikor már nincs versenyem, leállok egy hónapra és semmit sem szedek. Tökéletes a vérképem úgy, hogy vegetáriánus vagyok. Bár karácsonykor csaltam egy kicsit. (mosolyog)
– Mit ettél karácsonykor?
– A párom és én is annyira kívántuk a húst, hogy ettünk töltött káposztát és kacsacombot. (nevet)
– Milyen indíttatásból nem eszel húst?
– Szennyezzük a Földet, iszonyatos mennyiségű hulladékot termelünk csak az állattenyésztéssel. Ha mindenki egy picit kevesebb húst enne, nagy változást érnénk el. Egyébként nagyon válogatós voltam a húsevés terén. Nem volt nehéz elhagynom és ha ebben a formában tehetek valamit a környezet és az állatvédelemért, akkor megteszem.
– Milyen balatoni ételeket kedvelsz?
– A halat nagyon szeretem, de amikor vegán voltam, arról is le kellett mondani, ami a Balatonnál nem volt könnyű.
– Sok időt töltesz a Balatonnál?
– Négy éve a Balatonnál töltjük a nyarakat. Másfél évig voltam vegán, abban az időszakban nem ettem halat. De most már halfogyasztó vegetáriánus vagyok.
– Merre szeretsz futni a Balatonnál?
– Az Ultrabalaton óriási hatással volt az életemre. Ha a Balatonra gondolok, nem a gyerekkori nyaralások jutnak eszembe, hanem az Ultrabalaton. Nincs a versenynek olyan szakasza, amelyhez ne kötne szép emlék.
Fotó: Maráz Zsuzsanna hivatalos
– Idézz fel egy élénken benned élő, Ultrabalatonos emléket.
– Az északi part a kedvencem, a domborzata miatt. Amikor még érintettük az Aszófő–Pécsely–Vászoly–Dörgicse útvonalat, ezekben a gyönyörű kis falvakban, nagyobb szintkülönbséggel futottunk. A dombok és gyönyörű legelők mellett haladtunk el, virágzott az út szélén a pipacs és a búzavirág.
– A déli parton melyik részt kedveled?
– Amikor Balatonszemesnél egy hosszú szakaszon a parton futunk, átnézek az északi partra és arra gondolok, hogy onnan indultam, hogy nemrég még ott futottam. Felismerem, hogy hol van Balatonfüred és leírhatatlan azt érezni, hogy már a másik oldalon vagyok.
– Tihanyt is szereted.
– Felfoghatatlan érzés, amikor felsétálok a tihanyi apátsághoz, lenézek és látom a nagy vizet, este a Balaton körüli fényeket. Arra gondolok, hogy én ezt az egészet körbefutottam, a saját lábamon, teljesen egyedül.
– Idén ötödször futsz Ultrabalatont.
– Hiába voltam már négyszer egyéniben és meg is nyertem, újra vágyom rá. Ötven éves korom felett még nem teljesítettem az UB-t. Mindent meg fogok tenni, de nem tudom, hogy ez idén mire lesz elég. A biológiát nem lehet becsapni.
– A legutóbbi Spartathlonon is dobogón álltál és az is a közelmúltban volt.
– Az utolsó alkalommal a második helyen végeztem és két, nálam fiatalabb futó állt mellettem a dobogón. Jobb időt mentem a második helyezésemmel, mint amikor győztem a versenyen. Büszke voltam. Mindegy, hogy milyen helyezést érek el az adott versenyen, ha azt érzem, hogy mindent beleadtam, akkor meglesz az eufória.
– Ezt a gondolatot a tanítványaidnak is átadod. Mivel jár a közös munka a Maráz Zsuzsi Running Team-ben?
– #mzsrt a hashtag-ünk. (nevet). Öt éve dolgozom edzőként. Az elején az történt, hogy megkért valaki, hogy segítsek felkészülni egy páros UB-re és aztán évről évre többen lettünk. Olyannyira, hogy már nem tudtam helytállni a munkahelyemen – döntenem kellett. 48 évesen feladtam az egészségügyi pályát és főállású edző lettem. A szívem akkor már csak a futás felé húzott.
Fotó: Maráz Zsuzsanna hivatalos
– Milyen kiemelkedő sikert értél el futóedzőként?
– Nincs olyan ultrafutó verseny Magyarországon, ahol ne állna a dobogón valamelyik tanítványom. Volt olyan ultrafutó-verseny, ahol két tanítványommal álltam a dobogón, de olyan is volt, hogy a tanítványom a férfi mezőnyben, én pedig a nők között győztem pályacsúccsal.
– A közelmúltban (2023. március eleje – a szerk.) kőkemény edzésmunka volt, hiszen négy nap alatt 4×50 km futottatok a Balaton körül.
– A csapatom nagy része ultrafutó, ők mindannyian lefutották a napi 50 km-t. A többiek pedig váltóban futottak. Sorozat-terheléses edzéshez kiváló volt a kétszáz kilométert lefutni négy nap alatt. És persze, együtt voltunk, motiváltuk is egymást. Egy másik futócsapattal, Bódis Tamásékkal teljesítettük a távot, így mindenki megtalálta a tempójának megfelelő társakat.
– Volt egy különleges meglepetés-vendégetek. Lubics Szilvi végig veletek futott?
– Szilvi, a második napon csatlakozott hozzánk, aminek nagyon örültünk.
Fotó: Maráz Zsuzsanna hivatalos
– Hogy néz ki a 2023-as éved további része?
– Májusban az Ultrabalatonon kezdek. Nyáron a Korinthosz 160-on indulok, ősszel pedig – mivel nagyon vágyom vissza Görögországba – a 490 km-es verseny a cél.
– Amikor egy hosszabb távon mélypontra kerülsz, mit érzel?
– Ez nálam nem függ össze a táv hosszával. A leghosszabb egyben futott versenyemen (490 kilométer) nem volt mélypont. A mélypontot a leggyakrabban akkor élek meg, amikor gyomorproblémám jelentkezik. Ez nincs összefüggésben a frissítéssel.
– Hogyan emelkedsz felül a fizikai fájdalmakkal járó mélypontokon?
– Azzal motiválom magam, hogy bármilyen rossz is, ha gyorsabban haladok, hamarabb beérek. Nem engedem el a célt a szemem elől, végig próbálok fókuszált maradni. Én mindig a teljes távot nézem, nem bontom szakaszokra, mint mások. Például ha a Balatonra gondolok, nem úgy gondolok rá, hogy Keszthelyig elfutok és onnan újratervezem. Egy kört megyek és ahhoz tartom magam, nem gondolok negatív dolgokra, nincs B tervem.
– Mivel motiválod azokat, akik harmincas éveiket követően kezdenek sportolni?
– Azzal, hogy soha nem késő elkezdeni. Ne írjuk le magunkat a negyvenes, ötvenes éveinkben. Negyven múltam, amikor az első maratont futottam. Idén tíz éve vagyok ultrafutó és még mindig örömmel csinálom. Ezt a lelkesedést és energiát szeretném minél több embernek átadni.
Tudj meg mindent a balatoni futásról itt.
Maráz Zsuzsi mellett korábban is megkérdeztünk már ismert magyar futókat és hamarosan folytatjuk a sorozatot, addig is itt böngészheted az interjúkat:
:
Nyitókép: Maráz Zsuzsanna hivatalos
