Szaniszló Hajnalka | 2020.08.30. 06:00
Harsányi Leventére Balatonkenesén talált rá a szerelem
A népszerű műsorvezető interjúnk idején is épp a Balatonhoz tartott. Útközben pedig mesélt a régi vasutasüdülésekről, a Balatoni horgászélményeiről, a tó hangulatáról és gyerekkori emlékeiről is.

– Épp a Balatonhoz tartasz, mit csinálsz hétvégén? Milyen a kapcsolatod a Balatonnal? Nyaralóba mész vagy mindig máshol szállsz meg?
– Most épp nem a saját nyaralóba tartunk. Balatonfenyvesen van egy nyaralónk, de most épp a gyermekeim édesanyja van ott a gyerekekkel és így, hogy már külön élünk, én most nem oda megyek. Most Balatonfüredre és Tihanyba tartok, és meglátogatom Révfülöpön a Balatoni nyár stábját, mert idén még nem tudtam elmenni hozzájuk. A mai és a holnapi nap csak a pihenésről szól.

– Gyakran ilyen a pénteked, hogy a Talpra magyar után autóba ülsz és irány a Balaton?
– Sajnos nem. Majdnem minden hétvégén dolgozom, hiszen vagy rendezvényen konferálok vagy a Szerencseszombatot csináljuk. Végzett szakács vagyok és azért hagytam ott azt a szakmát, mert elegem lett belőle, hogy minden ünnepnap, hétvégén, 0-24 dolgozni kell. Aztán most az van, hogy olyan munkáim vannak, ahol gyakorlatilag ugyanezt csinálom. (nevet)

MTI/Máthé Zoltán

 

– Mi a véleményed a Balaton gasztronómiájáról?
– Felemás érzéseim vannak. Egyrészt örülök, hogy nyitunk az újítások felé, másrészt azt érzem, hogy kezd elveszni az, amitől a Balaton Balaton. A lángos, a palacsinta…

Rántott hurka például?
– Igen, van itt minden. Nem vagyok a “gondold újra” ellen, kell az újítás, nem csak az a jó, ami régen volt, de amikor azt látom, hogy “rakott krumpli másképp” a hideg futkos a hátamon. Vannak bizonyos helyszínek, évszakok, időszakok, amelyekhez nem kell hozzányúlni. A Balaton hangulatát meg kell hagyni. Hekk, palacsinta, lángos. Lehet, hogy megköveznek ezért a nagy változtatók, de én abban hiszek, hogy meg kellene hagyni az eredeti, a Balatonra jellemző ízeket.

– Említetted a tó hangulatát. Milyen hangulata volt régebben, és milyen most a Balaton?
– Azt gondolom, hogy most megint olyan, mint régen volt. Most megint jó és érdemes lemenni a tóhoz. Rengeteg kikötő épült, folyamatosak a fejlesztések is. Épp egy hete voltam Sóstón egy szabadstrandon. 1980-ban láttam ilyet: kimentek az emberek törölközővel, megágyaztak akár a padon is, hűtőtáskával.. gyakorlatilag ugyanaz a kép, mint harminc éve és ez azt is jelenti, hogy a nyaralók újra élvezik, és birtokba vették a Balatont, és nagyon jó ezt látni.

– Régen is sokat horgásztál, és most is. Mi a helyzet ezen a téren?
– Gyerekkori horgászatokról nagyon jó élményeim vannak, és ezt most szeretném a gyerekeimnek is átadni. Nándi fiam most lesz 12 éves, Lilla lányom 6 éves. Azt a nyugalmat és azt az érzést szeretném átadni nekik, amit a horgászat ad.

– Milyen horgász voltál? Sok jó fogás volt?
– Nagyon szerencsés voltam. Volt , hogy 6-7 angolnát fogtam! Mellettem a többiek szinte semmit, vagy csak egy-két keszeget, pontyot. Na, akkor indult be a csereberélés, de akkor még gyerekek voltunk. Két ponty egy keszegért, például… Elcseréltem pár angolnát, és így lett egy csomó másmilyen halam is.

– Mire emlékszel szívesen a gyerekkori Balatoni nyarakból? Kamaszkor, Balatoni szerelmek – volt ebben részed?
– A Balatonhoz kapcsolódik az első csókolózásom! Mariannak hívták a lányt. Ha olvassa ezt az interjút, keressen meg! Balatonkenesén volt egy vasutas üdülő, s mivel anyukám az utasellátónál dolgozott, ezért oda jártunk táborba. Akkoriban én a BVSC-ben pingpongoztam, és Kenesén épp akkor rendeztek egy nemzetközi pingpong-bajnokságot. Imponálni akartam a lányoknak, és neveztem a bajnokságra, gondolván, hogy ha megnyerem a versenyt, akkor nagyon menő leszek, és akkor majd ez a lány is felfigyel rám. A lány azonban nem így gondolta, én nem tetszettem neki. Így jutottam el a döntőig, és a lány még mindig nem figyelt rám. Beszélgetett a barátnőivel, mindenfelé nézelődött, csak engem nem akart észrevenni. Képzeld el a jelenetet, hogy a tábor közepén volt egy pingpong-asztal és körülötte majdnem ezer ember, mindenki szurkol, hogy hátha a magyar srác nyer, de a lány nem figyel. Egy 13 éves fiú ezt elég nehezen éli meg… Azt találtam ki, hogy szándékosan elvesztettem az első szettet, hátha felfigyel rám a lány. Akkor mindenki elkezdett aggódni, és egyben ezerrel szurkolni. Na, akkor végre észrevett engem, én összeszedtem magam és 2:1-re nyertem. Este a diszkóban a lány már velem táncolt! A többi korhatáros…

– Említetted a Balatoni nyár forgatását. Milyen emlékeid vannak arról az időszakról, amikor te is vezetted a műsort?
– Egyszer egy idős házaspár volt a vendégünk, akik origami-világbajnokságot nyertek senior kategóriában. A Parlamentet és az Esztergomi Bazilikát hajtogatták meg ezzel a technikával. Brutál összetett meló volt. Elhozták nekünk ezeket a műveket, azokat én láttam, megnéztem, hogy milyen papírból készültek, és kértem a szerkesztőktől ugyanolyan papírt- Azt kértem, hogy gyűrjék össze, és majd tegyék a székpárnám alá. Az eredetit pedig csak akkor hozzák be adásba, amikor szólok. Elkezdődött a riport, szépen felvezettem őket, hogy mekkora dolog, milyen szépek az alkotásaik. Ők elmondták, hogy hat hónapig hajtogatták, sokszor éjszakáztak is, én gratuláltam a világbajnoki címhez, majd a párnám alá nyúltam, és kivettem az összegyűrt papírt, hogy “Mi ez? Mi ez?”. Elővettem a már említett papírt, s akkor ez totál úgy tűnt, mintha eredetileg az ő remekművük lett volna. Teljes lefagyás és megdöbbenés látszott a házaspár arcán, néma csend. S ekkor azt mondtam: “Ez a reggeli hajtogatásom eredménye, nekem nem sikerült túl jól, de nézzük inkább azt, amit önök hajtogattak.”

Harsányi Levente és Kraszkó Zita műsorvezetők
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

 

– Hogyan reagáltak, mint mondtak?
– Megkönnyebbültek. Azt látom, hogy ezt a picit angol, picit szarkasztikus humort egyébként értékelik az emberek, mert látják, hogy van benne meló, ki van találva. Sértődés nem volt belőle.

– Mit csináltatok a forgatások után?
– Megbeszéltük a következő napot, aztán délután/este elmentünk együtt a stábbal, és együtt szórakoztunk, hekkeztünk, fröccsöztünk az operatőrökkel, sminkesekkel, este a közös táborban, ahol laktunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk.. Komoly közösségi jellege volt a forgatásnak.

– Mi jut eszedbe, ha azt hallod, “Balaton”. Illatok, érzések, impressziók érdekelnek.
– A szerelem, a hekk és a Balatoni viharok.

 

 

Nyitókép: MTVA Fotó/Zih Zsolt

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva