| Kövi Szabolcs fuvola-, pánsíp-, furulyaművész és zeneszerző. Szavai megnyugvást jelentenek a léleknek. A víz hangja állandó az életében. Ahogyan erős hite és természetszeretete is. Betegségekkel teli gyerekkoráról, tudatosságának építéséről, a Balatonról, mély hitéről is beszélgettünk az idén ötvenéves művésszel, aki Balatonalmádiban él a családjával és különleges, hangágyas, fényjátékokkal teli koncerteket ad. Ha egy kis békére vágysz a rohanó világban, érdemes elcsendesdve olvasni a szavait.
Kövi Szabolcs mesélt arról is, hogy mit kezdjünk a nyomasztó, hétköznapi nehézségekkel, hogy milyen lehetőségeink vannak a feszültségek csökkentésére és hogy karácsony közeledtével hogyan találhatunk békére a szívünk mélyén. Pár percnyi olvasási idő után csendes megnyugvást érezhettek. Hamarosan megosztjuk veletek a beszélgetés ehhez kapcsolódó, második részét is. |
– A Séd-patak közelében nőttél fel, Veszprém megyében. Az életedet alapjaiban határozza meg a víz hangja.
– Egy apró vízierőműben töltöttem a gyermekkoromat. A patak vize átfolyt a ház alatt, a mélyben a turbinák áramot termeltek a közeli falu számára. Korábban ez az erőmű látta el energiával a hajmáskéri katonavárost. Az édesapám annyira megszokta a víz állandó zubogását, hogy azóta is csak amellett tud aludni. Úgy oldotta meg, hogy a Séd-patak mellé költözött, a csobogás a hálójában is hallatszik. Én a telefonomról hallgatom a víz hangját, egész éjszaka szól. Csupán az első hat évemet töltöttem ott, mégis nagy hatással volt rám ez a gyerekkori élmény.
Kövi Szabolcs gyerekkori otthona, a hajmáskéri ház
Fotó: Kövi Szabolcs családi
– Hogyan épült be a hétköznapjaidba a Balaton?
– Amikor az identitásomat próbálom meghatározni, bakonyi, balatoni embernek nevezem magamat. Nem tudok eltávolodni a Bakony méltóságteljes dombjaitól, erdeitől és a Balatontól sem. Ez a tó olyan, mint egy jóságos női lélek, amely befogad, simogat, éltet. Víztükre pár perc alatt megnyugtatja az elmét. Óriási kiváltság, hogy már tizenkét éve egy Balaton-parti településen élek.
Fotó: Kövi Szabolcs hivatalos
– Mesélj egy, a Balatonhoz kapcsolódó gyerekkori élményt.
– A nagyapámnak Csopakon volt nyaralója, az ottani strandra jártunk fürödni. Minden korombeli emlékszik az autógumi-belsőkre, amelyek úszógumiként születtek újjá. A szőlő illata, a kerti munka emléke mégis jobban megmaradt, és a tó csodálatos panorámája többet jelentett nekem, mint a strand.
– Milyen illatok, érzések villannak be azonnal a Balatonról?
– Balatonfüred, Tagore sétány. Tangóharmonikázik egy bácsi, a vadkacsák a parkban totyognak, mint igazi füredi polgárok, a tavon vitorlások ringatóznak, gyerekek etetik a hattyúkat. A nap fénye vidáman csillan meg a víz apró fodrain.
– Gyerekkorodban sokat betegeskedtél. Mi segített a gyógyulásban?
– Van olyan ember, aki egy teli zsák energiával születik, ám az élete során folyamatosan csak elvesz belőle. Akinek csupán egy fél zsák jut, annak meg kell tanulni jól gazdálkodni az energiáival, mert vissza kell töltenie a zsák tartalmát, nehogy idő előtt kifogyjon. Nálam a táplálkozás megváltoztatása segített. Gyermekkoromban tejjel és tejtermékkel tömtek, hiszen a tej élet, erő, egészség – ez kiáltott a plakátokról. Most már tudom, tejallergiám van. A betegségeimet akkoriban erős antibiotikummal kezelték. Ez komoly csapás volt az emésztőrendszeremre, ezáltal az immunrendszeremre nézve. Akkor vagyok jól, ha a táplálékom legalább nyolcvan százaléka nyers zöldség, gyümölcs. Az étkezéssel és a mozgással sikerült leadni huszonöt kilót. Most energikusabb vagyok, mint valaha, de az energiazsákom még mindig csak félig van. A szinten tartás a legnagyobb eredményem.
Fotó: Kövi Szabolcs hivatalos
– Nem csak a víznek, de a fényeknek, a csillagoknak, égi jelenségeknek és fontos szerepe van az életedben.
– Ötéves koromban volt egy testen kívüli élményem egy magas lázzal járó betegségem közben. Kirepültem a testemből, láttam magam a szoba sarkából. Azon gondolkodtam, vajon ki az a kisfiú az ágyon? Egy pillanat múltán az ablakon kívül találtam magamat. Az éjszaka sötétjében egészen más arcát ismertem meg a világunknak. Láttam a lelkeket apró, testetlen fénypontokként lebegni a házunk mellett.
A csillagok fénye ezt az élményt idézi. Ekkor megsejtettem Isten létezését, aki felette áll mindennek.
Előtte éppen azon keseregtem, hogy miért büntet engem ezekkel a betegségekkel, amikor azonban visszatértem a testembe, az ő biztató jelenlétét éreztem. Mintha így szólt volna hozzám: Nagyon sajnálom, hogy szenvedsz. Ezzel világossá vált számomra, hogy a betegség, a büntetés nem Istentől származik. Így is volt. Ha a nekem való ételt ettem volna, akkor gyermekkoromban sem lett volna a szenvedés az osztályrészem.
– Van jelentősége számodra annak, hogy idén töltötted az ötvenet?
– Egyrészt kétségbeesetten számolgatom a ráncaimat, ősz hajszálaimat, másrészt örömmel konstatálom, hogy nem csinálnék semmit másképp, nem kezdeném újra az életem, ha egy tündér lehetőséget biztosítana rá. Van egy kínai mondás: a világ azé, aki le tud róla mondani. Kezdem ezt a gyakorlatban is megtapasztalni.
Ötven felett sokkal kevesebbet aggódom, kevesebbet idegeskedem, pedig okom volna rá bőven. Belefáradtam az akarásba és a félelembe.
Fotó: Kövi Szabolcs hivatalos
– Hogyan fogalmaznád meg a hitvallásod?
– Amióta az eszemet tudom, hiszek Istenben. Egyetlen embertől kaptam vallásos nevelést, a református nagymamámtól, tőle is csak életem első hat évében. Most, hogy a fiam református általánosba jár, rájöttem, nagymamám annak idején többször is elvitt engem a református templomba. Virágot vittünk, talán templomszolga lehetett. Erről az indulásról később megfeledkeztem, de megmaradt a mély hit. Mivel nem voltunk vallásos család, a saját fejem után mentem, keresgéltem. Tizenkilenc éves koromban elkezdett érdekelni a hinduizmus, eljártam a Krisnások előadásaira, azóta is meghívnak minden évben egyszer zenélni a farmra, de a buddhistákhoz is folyamatosan járok koncertezni. Szimpatizálnak a munkáimmal és ezt nagy megtiszteltetésnek érzem. Végül mégis a családom vallása mellett kötöttem ki, katolikus keresztséget vettem fel a fiam születése után, hogy őt e hit szerint kereszteljék meg. Tudom, hogy sokaknak nem tetszik, hogy nem távolodtam el a keleti dolgoktól, de ez nem érdekel. Jézus az utam, de nyitott szemmel járok, nyitott füllel figyelek minden tanítást.
| Kövi Szabolcs mesélt arról is, hogy hogyan lehet könnyebben túllendülni napjaink nehézségein, milyen lehetőségenk vannak a hétköznapi feszültségek csökkentésére és hogy a karácsony közeledtével hogyan találhatunk békére a szívünk mélyén. Pár percnyi olvasási idő és egy tenyérnyi biztos pont a rohanó világunkban, érdemes elcsendesedni és elolvasni a szavait, amelyeket hamarosan megosztunk veletek a beszélgetés második részében. |
:
Nyitókép: Kövi Szabolcs hivatalos
