– Hogy vagy, hogyan telnek a napjaid?
– A gyerekeim épp a Balatonnál vannak, így most én is tudok a szenvedélyemnek hódolni, ami a kerékpározás. A barátnőmmel a születésnapunkat mindig nagy biciklitúrával ünnepeljük. Tavaly körbetekertük a Balatont, s idén is tervezzük.
– Mikor vált szerelemmé nálad a bringázás?
– Gyerekkoromban bicikliztem utoljára, s tavaly a pandémia alatt került újra képbe. Azóta már sokkal jobb bringára váltottam, mint amilyen korábban volt, kényelmes nyereggel – így már komolyabb túrákra is alkalmas a felszerelés.
– Hogyan épül fel nálad a Balaton körbetekerése?
– Az első túra a Velencei-tó körül volt tavaly, a születésnapom alkalmából. Ezt követően tekertük körbe a Balatont, három részletben. Tervezzük azt is, hogy a közeljövőben egyszerre teljesítjük a Balatoni Bringakört, két-három nap alatt.
Fotó: Gubás Gabi privát
– Mivel töltekezel útközben?
– Kényelmesen tekerünk és nézelődünk közben. Készülünk elemózsiával is, hogy bírjuk az utat. Leülünk, megterítünk, s ráérősen falatozunk. Nem a teljesítményre megyünk, hanem arra, hogy minél több élménnyel gazdagodjunk.
Tudj meg mindent hasznosat a balatoni bringázásról, figyeld BRINGA rovatunk híreit.
– Milyen érzés a Balaton-körbebiciklizés által bepillantani az itt élő emberek mindennapjaiba?
– Szeretem figyelni az embereket. Nem kukkolóként vagy tolakodva, természetesen. Ilyenkor inspirációt gyűjtök és megfigyelem az egyes karaktereket. Ha látom, hogy milyen sorsok és személyiségek vannak a hétköznapokban, az a színpadon is segít megformálni a szerepeket. A bringázás alkalmával büntetlenül lehet leskelődni. Épp, ahogyan az emberek a színházban teszik, amikor az előadást figyelik és betekintenek a színészek által megformált karakterek életébe.
Fotó: Gubás Gabi privát
– Technikailag milyen tapasztalatokat szereztél a Balaton-körbebicikli által?
– Igaz, hogy ráérősen biciklizünk, de azért 60-80 kilométert tekerünk egyszerre. Amíg kevesebb tapasztalatom volt, adódtak kellemetlenségeim, mert nagyon kényelmetlen volt a nyergem. Azóta már beszereztem egy megfelelő biciklis nadrágot is, így már nem okoz gondot, ha órákon át nem szállunk le a bringáról. (nevet). Természetesen alap dolgokra is érdemes figyelni: a szúnyogriasztó és a napvédő krém is fontos kellék.
Fotó: Gubás Gabi privát
– Milyen egyéb kötődésed van a Balatonhoz?
– Édesanyámnak Keszthelyen van nyaralója. A kislányom, Anna épp nála nyaral, a fiam pedig Balatonföldváron van vitorlástáborban. A fiam, Attila nagyon élvezi és számunkra is óriási élmény volt látni őt, ahogyan irányítja a hajót. A párom vágya is az, hogy hajóskapitányi vizsgát tegyen.
– Vannak gyerekkori emlékeid is a Balatonról?
– Tizenhárom éves korom óta minden nyarat a Balatonnál töltöttem. Egész nyáron dolgoztam, hogy legyen plusz pénzem, amit aztán arra költöttem, amire akartam. Hatalmas előny volt, hogy a nyári munka során nyelveket is tanulhattam, hiszen akkoriban rengeteg német turista volt a Balatonnál.
– Milyen munkát vállaltál kamaszként a tónál?
– Az első nyáron csak messziről figyelhettem a strandlabdázókat, hiszen egy butikban dolgoztam. Később már okosabban intéztem és a parton vállaltam munkát: a testvérem mentős volt a badacsonyi strandon, én pedig képeslapokat árultam. Egészen 18 éves koromig rendszeresen dolgoztam a Balatonnál.
– Az akkor szerzett baráti kapcsolataid megmaradtak felnőttként is?
– Rengeteg barátot szereztem az üdülőben, ahol slambucot főztünk, szalonnát sütöttünk, hangulatos estéket töltöttünk együtt. Máig visszajárok Badacsonyba az akkor megismert barátokhoz.
Fotó: Pitrolffy Zoltán/Gubás Gabi hivatalos
– A Balatonnál létezés egyfajta életérzés. Számodra mi az, amiben változott a gyerekkorodhoz képest?
– Minden alkalommal a kamaszkorom pozitív életérzését hozza vissza. A nyugati-feeling abszolút ott volt a Balatonnál. Akkor nyílt ki számomra a világ, hiszen külföldiekkel találkozhattam és dolgozhattam. Értékeltem azokat a lehetőségeket, amelyek megadattak nekem akkoriban.
– Volt a közelmúltban egy magánested Zalamerenyén. Milyen érzés volt újra színpadon állni?
– Mérföldkő volt számomra, hiszen akkor már másfél éve nem álltam színpadon ezzel a darabbal. Másfél óra tiszta játékidő, amikor egyedül vagyok a színpadon és minden idegszálammal ott kell, hogy legyek a pillanatban. Féltem, hogy mennyire fogom tudni megvalósítani ezt a fajta teljes koncentrációt, ezért már hetekkel előtte elkezdtem felkészülni. Olyan ez, mint a meditáció. Polcz Alaine életét megjeleníteni lelkileg is nagyon megterhelő. Azzal, amit átélt, szeretett volna erőt adni az embereknek. Elmondani, hogy mindig talpra lehet állni, bármilyen csapás ér bennünket.
Gubás Gabi a Polcz Alaine előadásán
Fotó: Kállai-Tóth Anett
– Milyen előadásokra, milyen tartalomra vágynak most leginkább az emberek?
– A magánestem egy olyan darab, amelynél hatványozottan érzékelhető, hogy szíveket talál meg az előadás. Mindannyiunkban vannak olyan kapaszkodók, amelyek segítségével talpra tudunk állni. Az embereknek reménysugárra van szükségük. Hallaniuk kell, hogy meg tudják csinálni és hogy minden csak nézőpont kérdése. Ahogyan Polcz Alaine is mondta 83 évesen, a mérhetetlen sok szenvedés után: én annyira szeretek élni! Nekünk is így kell csiszolnunk magunkat és dolgozni önmagunkon, az életünkön, minden megpróbáltatás közepette, amit kapunk a sorstól.
Fotó: Pitrolffy Zoltán/Gubás Gabi hivatalos
– Ezek a szerepek segítenek neked abban is, hogy a saját életedben megtaláld a harmóniát?
– Színésznőként számtalan sorsot megélek. Megértem, hogy miért váltak a karaktereim olyan emberekké, amilyenekké. Mindez segít abban hogy egészségesen éljem az életem, hiszen egyfajta terápiát is jelent számomra. Két út vezet a katarzishoz: a nevetés és a sírás. A színpadon mindkettő megvalósul, és ezt a közönségnek is átadjuk. A művészet által lehet igazán megtisztulni és katarzist is átélni.
Gubás Gabi előadásában a Szegedi Szabadtéri Játékokon és a budapesti Thália Színházban látható a darab 2021-ben.
| Dr. Polcz Alaine magyar pszichológus, író, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívója, Mészöly Miklós Kossuth-díjas magyar író felesége. A második világháborúban megsebesült, a klinikai halál állapotába került, miután borzalmas szenvedéseken ment keresztül szovjet katonák folyamatos, csoportos erőszaktétele, kínzása és a nélkülözés miatt. A Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikán a nagyon súlyos beteg és haldokló gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa volt. Forrás: Wikipedia |
További sztárinterjúkat olvasnál? Itt keregélj.
Mit csinál a többi sztár a Balatonnál? Nézd meg itt.
Nyitókép: Pitrolffy Zoltán/Gubás Gabi hivatalos
