– Milyen emlékeket őriz a Balatonról? Melyek a kedvenc helyei?
– Balatongyörök a kedvencem, mert ott voltam katona. Bár ott nincs laktanya, de az eredeti szakmám felszolgáló, ezért a kiképzés, és 5 hónap határőrzés után ajándékként (hogy szépen védtem a hazát), a BM üdülőbe kerültem. Egy egész kellemes nyarat töltöttem ott, úgyhogy nekem Balatongyörök lesz mindig az „első számú”. Gyerekkori élmények kötnek Balatonfüredhez is. Keszthelyen pedig országos felszolgálóversenyt is nyertem. Úgyhogy kellemes emlékeim vannak a Balatonról.
– Nyaranta is lejárnak?
– Most már kevésbé. Nem az árak miatt, hanem mert ilyenkor nagyon sok fellépésünk van. Nehéz egyeztetni a nyaralást. A siófoki vagy a balatonfüredi forgatagra nem vágyom. Nem azért, mert baj van vele. Hál ‘Istennek, csak pörögjön a turizmus! De én a csöndesebb, nyugodtabb helyeket keresem. Bár rengeteget járok fellépni, ilyenkor általában csak felmegyünk a színpadra, és már jövünk is haza. Ha van még egy kis időnk, akkor sétálgatunk a parton.
Aradi Tibor és Varga Ferenc József ezúttal is együtt lépnek fel
Fotó: V. Varga József/ feol.hu.
– Említette, hogy felszolgáló volt a szakmája. Mesélne erről?
– 14 évesen már dolgoztam. Ez egy hirtelen, de nem túl jó döntés volt a részemről. De azért lenyomtam 7 évet a szakmában. Viszont rájöttem, hogy ahhoz én túl szabad vagyok, hogy reggeltől éjszakáig dolgozzam. A vendéglátósok jól tudják, hogy más életük nincs emellett a munka mellett.
– Aztán jött egy hirtelen váltás, hogy „akkor én most humorista leszek”?
– Persze! A színpad mindig vonzott. Gyűjtöttem az erőt, és – ahogy a könyvünkben is megírtam – egyszer csak, villatörölgetés közben jött az elhatározás. A törölgetés után pedig felmentem a főnökhöz, és felmondtam. A következő héten már felléptem.
– A vendéglátó-munka közben is jellemző volt a humor? Sziporkáztak a beszólások?
– Az én időmben nagyon vicces emberek voltak a vendéglátósok. Sokszor végigröhögtük az egész napot. Néha kisebbségi érzésem volt köztük, mert sokkal jobb humoruk volt, mint nekem.
– Mennyire határozza meg a magyar társadalmat a humor?
– Igény van rá, de túl sok a kritikus és a revizor a nézőtéren. Bár viselni kell a következményeit, ha az ember ezt a pályát választja, ma már mindenki megsértődik. Akik értik a viccet, azoknak szükségük van rá, de manapság az internet miatt nagy nyilvánosságot kapnak a kritizálók. Én nagyon vigyázok. Nem politizálok, a műsoromban pedig olyan dolgokról alkotok véleményt, amin még tudnak nevetni az emberek. Szeretek jó közegben dolgozni és látni, hogy a közönség jól érzi magát az előadásainkon.
2015-ben Karinthy-gyűrűt vehetett át
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
– Korábban voltak más műfajú színpadi munkái is. Fellépett például egy monodrámában is.
– Azért kellett ezt is kipróbálnom, mert exhibicionista vagyok, és jól esett, hogy felkértek rá. Szép sikereket értem el vele, de – nem Hofi Gézához hasonlítva magam, csak az ő esetét példaként felhozva – ő is rájött annak idején, hogy sokkal jobb humorista, mint amilyen színész. Sokan láttak bennem tehetséget, de nem biztos, hogy én színész akartam lenni. Jobban szeretem a humort, mint a drámát, és inkább azt csinálom, ami jól áll nekem. Ettől függetlenül, lehet, hogy vállalok még hasonló feladatot.
– Varga Ferenc Józseffel alkotott duójuk sziklaszilárd munkakapcsolatnak tűnik. Milyen műsorral lépnek fel július 23-án a Siófoki Szabadtéri Színpadon?
– Rajtunk kívül még Somogyi András és Rekop György is színpadra lép, amit kíváncsian várok, hiszen a mi munkánkban is üdítő színfoltot jelent a jelenlétük. Régen láttam őket, úgyhogy érdekel a műsoruk. A „Mondom a Ferinek, Tibi!” című humorestünk rövidített változatát visszük Siófokra, amelyben a Rádiókabaré, vagy az AradiVarga Show-ban megszokott módon stand upok, közös jelenetek és zenés paródiák váltakoznak. Mondhatnám, változatos a műsorunk, mint a Zenebutik: „mindig valami más következik.”
– Készülnek valami meglepetésre a jövőben?
– Az már nagy meglepetés, amikor reggel felkelek. De új műsorunk lesz ősszel, ezen dolgozunk. Más hírünk nincs, nem vesztünk össze, nincs per köztünk és nem történt baleset sem. Úgyhogy, mi ilyen unalmasan élünk…
Nyitókép: Facebook/Aradi Tibor
