Szaniszló Hajnalka | 2021.08.07. 07:00
Soltész Rezső vagyok. Titulusom: Soltész Rezső – interjú
– Soltész Rezső vagyok. Titulusom: Soltész Rezső. Az embernek el kell jutnia egy idő után arra a pontra, hogy tudják, hogy ki ő – kezdte a beszélgetést, és közelebb húzódott a diktafonhoz, hogy jól hallható legyen a felvétel. Retro Balaton interjúsorozat - első rész.

– A családodban filmes szakemberek voltak a felmenőid között. Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
– Volt egy gitárunk, amit édesapám a hadifogság után kapott egy amerikai katonától. Apám gitározott nekem és a testvéreimnek. Amerikai dalokat, mint az Old McDonald’s has a Farm. Tudod, amikor utánozzák a dalban az állatok hangját. Keressetek rá. (mosolyog) Ez volt az első zenei élményem. Tizennégy éves koromban már Beatles-t, Elvis Presley-t és Cliff Richard-ot hallgattam. Ekkor kezdtem el zongorázni és gitározni is.

– 1968-ban felléptél a zenekaroddal a Ki Mit Tud?-on.
– Ott vált népszerűvé az első zenekarom, a Rangers. Zenéltünk a Metroval, az Illéssel, az Omegával is. Ebben az időszakban kezdtem írni saját magyar nyelvű dalokat is. az egyik próbánkon ott volt Bródy János is, aki nagyon megdícsérte a dalainkat és ez óriási hatással volt rám.

– A Szóljon hangosan az ének 1981-es sikeréig mi történt veled zenei téren?
Az 1972-es táncdalfesztiválon a Corvina zenekarral léptem fel. Egy viharos éjszakán volt a dalunk címe és másodikok lettünk. Külföld felé is tudtunk nyitni: Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, és persze a hazai koncertek száma is megnőtt.

– Megéltél akkoriban a zenélésből?
– A hazai fellépéseket mi magunk szerveztünk. Szigeti Ferenc, az öcsém, Gábor és én rendszeresen autóba ültünk, és hoztuk a bulikat, ahogy mostanában is mondják. És igen, megéltünk belőle.

– Mi volt a polgári állásod?
– A Pannónia Szinkronfilmstúdióban a nemzetközi gyártórészlegen dolgoztam, és szinkronizálással foglalkoztam. Kiváló szakemberek – Boros József és Pethő Zsolt (zeneszerző – a szerk.) – segítettek a munkában.

– Hogyan zajlott akkoriban a szinkronizálás?
– A film magyar nyelvű szinkronizáláshoz három magnószalagot kellett készíteni: dialóg, zene és zörej. Ez volt a feldatom. A Magyar Televízió akkoriban kilóra vette a külföldi filmeket, egyszerre akár 40-50 darabot is. Arra viszont nem volt pénz, hogy megvásárolják hozzá a zenét és a zörejszalagot is. Mi oldottuk meg utólag, speciális eszközökkel.

– Csillogó szemmel beszélsz róla. Hogyan tudtad összeegyeztetni ezt a zenéléssel?
– Dolgoztam a stúdióban, próbáltam, koncerteztem, s akkor már udvaroltam a feleségemnek is. Emlékszem, mindig nagyon fáradt voltam, de szerettem amit csinálok. Végül otthagytam az állásomat, mert akkor már többet kerestem a zenéléssel.

– 2021-ben negyvenéves a Szóljon hangosan az ének. Mi a siker titka?
– Ez a dal csinált belőlem énekest. Ezzel robbantam be itthon, és persze a külsőmmel. Nagy, göndör hajam volt, lazán a nyakam köré tekertem egy sálat, kitaláltam az öltözködésemet. Az összhatás arcba vágta a szakmát, és megtalálta az utat a közönséghez.

– Miről szól igazából ez a dal?
– Az egész életemet megírtam benne. Az eltörött gitárt, a szétesett zenekart és az életfilozófiámat is, amelyet most is érez a közönség, amikor éneklem a dalt. Megismételhetetlen üzenete van. Amíg csak élek, énekelek én.

Soltész Rezső koncert Fotó: Őszi Balázs/Soltész Rezső hivatalos

Soltész Rezső koncert
Fotó: Őszi Balázs/Soltész Rezső hivatalos

 

– 2000-ben megkaptad a Magyar Köztársaság Elnöki Aranyérmét. A zenei pályádért és a szellemi fogyatékosok jobb társadalmi beilleszkedéséért folytatott tevékenységedért.
– A nyolcvanas években Siófokon léptem fel a Beloianniszon. Ez volt a legnagyobb utasszállító hajó akkoriban. Odajött hozzám két hölgy. Tamásiban táboroztattak szellemi fogyatékos gyerekeket, akik egész nap az én dalomat énekelték. Felkértek, hogy menjek el hozzájuk énekelni. Nagyon megrendítő volt. Korábban soha nem találkoztam sérült gyerekekkel. Az érzést, amikor egy down-os kislány megölel, nem lehet szavakba önteni. Még most is a hatása alatt vagyok. Onnantól kezdve országszerte intenzíven részt vettem sérült embereknek szóló programokban, és ennek elismeréseként kaptam a kitüntetést.

– Idén átdolgoztad a Monthy Python dalát, az Always Look On The Brigh Side-ot. Ez az életigenlés mindig jellemző volt rád?
– Fontos, hogy megkapaszkodjunk az életben bizonyos dolgokban és el tudjunk engedni mindent, ami visszahúz. Nem szabad emészteni magunkat. Csak ilyen pozitív szemlélettel szabad élni. Véletlenül akadtam rá a dalra, és egyből megragadott. De nem csak a zene, hanem a szövege is, ami azt sugallta, hogy minden rossz helyzetből meg kell találni a kiutat. Ez akár életfilozófiának is felfogható.

Soltész Rezső koncert Fotó: Őszi Balázs/Soltész Rezső hivatalos

Soltész Rezső koncert
Fotó: Őszi Balázs/Soltész Rezső hivatalos

 

– Mi a pozitív életszemlélet titka?
– Az elmúlt két év családi és egészségügyi problémák miatt is nagyon nehéz volt számomra. De mindig van kiút. Egyrészt az, hogy érzem: vannak emberek, akiknek fontos vagyok. Többek között a családom és a rajongóim, akik éreztetik, hogy kötődnek hozzám. Ez egyfajta visszaigazolás, hogy érdemes itt lennem, mert szeretnek és az embereknek. A dalaimmal örömet okozok, ami nagyszerű érzés.

– Könny szökött a szemedbe, miközben erről beszéltél.
– Előfordul, hogy összefut a könny a szememben. Talán önzés, de nagyon jólesik, hogy ragaszkodnak hozzám. Jót tesz a lelkemnek.

 

– Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked a Balatonról?
– Tízéves lehettem, amikor Balatonföldváron béreltünk egy nagy házat. Pecáztunk, szabadstrandra jártunk, teljesen tiszta volt a víz, láttuk a halakat is. Egy alkalommal, amikor játszottunk a nyaraló udvarán, felrepült a pöttyös labda a tetőre. Valahogyan le kellett hoznunk onnan. A nappaliból nyílt a padlásfeljáró. Felmentem, de mivel csak egy vakolt nádmennyezet volt, az első lépésnél leszakadt alattam én pedig a szobában landoltam. Nem sérültem meg, és természetesen helyreállítottuk a kárt. Utólag a tulajdonosnak is elmeséltük, hogy mi történt.

– Milyen volt a Balaton fiatal felnőttkorodban?
– Akkoriban a Rangers-el játszottunk a balatonszemesi KISZ-táborban, később pedig Balatonföldváron a Corvina zenekarral a kompon. Rendkívül jó kialakítású és akusztikájú volt a hajó. Több száz ember szórakozott a Balaton vizén, a szabadtéri koncerteken pedig több ezer embernek játszottunk. Minden, ami a Balatonról eszembe jut, a fellépésekhez kapcsolódik.

– Mi villan fel benned ebben a pillanatban elsőként a Balatonnal kapcsolatban?
– A napokban Balatonszárszón jártam, s elmentem fagyizni a vasútállomáshoz. Megálltam a pályaudvaron, néztem a befutó vonatot, hallgattam a bemondó és a vonat hangját. Azt a bizonyos balatoni vonathangot, amely gyermekkorom óta a fülembe cseng és ami nélkül szerintem nincs is igazi balatoni nyaralás.

Még több sztárinterjút olvasnál? Itt megtalálod?

Mivel töltik az idejüket a sztárok a Balatonnál? Nézd meg itt.

Soltész Rezső koncert Fotó: Őszi Balázs/Soltész Rezső hivatalos

Soltész Rezső koncert
Fotó: Őszi Balázs/Soltész Rezső hivatalos

 

 

Nyitókép: Benkő Sándor/Soltész Rezső hivatalos

 

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva