A Balaton-felvidék méltó rá, hogy kultúrtájként a világörökség részévé váljon. Sándor Péter környezetmérnök húsz éve dolgozik érte, erről írta már a diplomamunkáját is. A sikerhez a kitartó és szakszerű munkán kívül politikai akaratra és erős társadalmi támogatottságra is szükség van.
A Tihanyi-félsziget és természeti környezete 1993 óta szerepel a magyar világörökségi várományos listán
2003-ban csatlakozott hozzá a Tapolcai-medence a tanúhegyekkel, valamint a Hévízi-tó, 2008-ban a Káli-medence és Balatonfüred reformkori városrésze, végül 2015-ben a keszthelyi Festetics-kastély és parkja. A siker esélyét erősítheti, hogy 2023-ban Veszprém lesz Európa kulturális fővárosa, és a programsorozathoz csatlakoztak a tó északi-parti települései is. A kulturális főváros természeti és szellemi környezetét a Balaton-felvidék adja.
– Soha nem látott lehetőség nyílik arra, hogy Veszprém és a balatoni régió megmutathassa kiemelkedő természeti és kulturális értékeit Európa és a világ számára – foglalta össze az évtizedes munka lényegét Sándor Péter, a Balaton Világörökségéért Alapítvány kurátora.
Az alapítvány munkatársai társadalmi munkában dolgoznak az ügyért. Több egyeztetésen túl vannak már a kulturális főváros kormánybiztosával, Navracsics Tiborral is, jó munkaviszonyt alakítottak ki a tó körüli települések polgármesteréiből álló Balatoni Fejlesztési Tanáccsal.
– A kultúrtáj a legösszetettebb kategória, ezért a világörökség-pályázathoz nagyon sok szakterület együttes munkájára van szükség, a műemlékvédelemtől a természetvédelmen, geológián, néprajzon át a kultúrantropológiáig. Ez a régió nem érintetlen, így a kizárólag természeti kategóriában a sikeres pályázatnak nincs esélye. Az tehát a feladat, hogy megtaláljuk azt a közös pontot, amelyre ennek a területnek az értékeit fel lehet fűzni – magyarázta Sándor Péter.
Európában egyedülálló képződmények a Tihanyi-félsziget hévforrás-kúpjai
Fotó: BFNP
Magyarország utolsó sikeres jelölése 2002-ben volt
Ekkor került fel a Tokaji borvidék az UNESCO világörökség listájára. Jelenleg nyolc világörökség-helyszínünk van, ezek mellé kell most felemelni a Balaton-felvidéki Kultúrtájat. A címmel nem kizárólag a dicsőség érkezik meg, hanem a turisták is. Ez fellendítheti a régió gazdaságát. Egyre több a világörökség-turista, akinek drága az ideje, ezért csak az útikönyvekben található látnivalókra kíváncsi. Viszont sok a pénze, tehát a világörökségi helyszínen a rövid idő alatt is sokat költ.
A megnövekedett vendégszámnak nem minden helyi örül, mindemellett építésügyi korlátozásokkal is járhat. A korlátozásokhoz azonban a világörökségi vidékeken élők már hozzászoktak, mivel olyan régiókról, településekről van szó, amelyeken a szigorúbb természet- vagy örökségvédelmi előírások a világörökségi státusz nélkül is érvényben vannak. A legnagyobb fejtörést az okozza, hogy hogyan lehet úgy megtartani az elismert egyetemes értéket, hogy a fejlődés is folytatódjon.
A Balaton-felvidék geológiai alakzatai – a Tapolcai-medence tanúhegyei, a Hévízi-tó, a tihanyi vulkanikus gejzírkúpok vagy a Belső-tó – vulkanikus működés utóhatása nyomán keletkeztek, erre épült rá a szőlő- és fürdőkultúra.
A legnagyobb kockázat, hogy a döntéshozókra nagy beépítési nyomás nehezedik. Ha a kis borospincék helyére társasházak, szállodák épülnek, az nem a szerves fejlődés része, hanem antropogén terhelés.
– Húsz éve jóval bizalmatlanabbak voltak a tervvel szemben a helyi polgármesterek, illetve a lakosok. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park létrejötte után lassan hozzászoktak a korlátozásokhoz, megtanulták a fenntarthatóság fogalmát. Egyre többen értik meg közülük, hogy
a Balaton-felvidéknek nem az a hosszú távú érdeke, hogy sűrűn lakott agglomerációvá váljon.
Ez nem rövidtávfutás. Az a kérdés, hogy a tendenciák és kockázatok mentén meg lehet-e találni azokat az egyetemes értékeket, amelyek köré a sikeres világörökség-pályázat felépíthető. És csak akkor szabad benyújtani, ha a világörökségi címmel az itt lakók is jól járnak – mondta Sándor Péter.
A Belső-tó nyugalmas partja
Fotó: Szücs Ildikó
Forrás: sonline.hu
Nyitókép: Panoráma a Tihanyi-félszigetről
Fotó: Szücs Ildikó
