Szaniszló Hajnalka | 2021.02.16. 06:00

Rakonczay Gábor szerint gyakran elfelejtjük, mennyivel jobb az életünk, mint másoknak – INTERJÚ

Rakonczay Gábor gyerekkorában nem volt boldog? Mi hozta el a teljes szabadságot? Mit szeret az ultrafutásban? Hogyan állítja párhuzamba a világjárványt a déli sarki emlékeivel? Higgadt, élménydús, megdöbbentő és elgondolkodtató beszélgetés.

– Mivel telnek mostanában a napjaid? Nagyon elfoglaltnak tűnsz.
– Dolgozunk azon, hogy az evezőst kimenthessük, és erre most nagyon jó esélyünk van. Reméljük, hogy három hét múlva már ki tudja menteni egy hajó. Emellett elkezdtem a futóedzéseket is, készülök az idei évre.

– Láttam a közösségi oldaladon, hogy ismered Suhajda Szilárdot is (expedíciós hegymászó – a szerk), aki nekem évfolyamtársam volt a főiskolán. Szép időszak volt, sok felejthetetlen emlékkel. Neked milyen volt a gyerekkorod, fiatal felnőttkorod? Mire emlékszel jó érzéssel?
– A gyerekkoromat nem szerettem, annak ellenére sem, hogy nagyon jó időszak volt.

– Miért nem szeretted a gyerekkorodat, és mikor kezdted igazán jól érezni magadat a bőrödben?
– A kötöttségek miatt nem éreztem jól magam. A gimnáziumi évek hozták meg a szabadabb létformát. Művészeti suliba jártam, aztán jött az egyetem, s az még nagyobb szabadságot adott.

– Mikor érkezett meg az életedbe a teljes szabadság érzése?
– Az egyetemi éveim alatt, amikor az első páros óceán-átevezésemet csináltam. Innen datálom a felnőtt-létemet, s ahogyan haladok az emlékeimben a jelenhez, egyre jobban élvezem, egyre szabadabb az életem.

Fotó: Rakonczay Gábor hivatalos

– Nagyon higgadnak tűnsz. Jól érzékelem?
– Ez az utak hatása.

Az én terepem a hosszú ideig tartó, monoton teljesítménysportok világa, kinn a természetben, ahol az időjárástól függ minden. Az ember ilyen helyzetekben megtanul türelmesnek lenni, és tudja, hogy mikor jön el az a néhány pont, amikor aktívan tehet is valamit. Türelemre tanít és ez hatással van a habitusra is.

– A futás jó, segít gondolkodni és tisztán látni. Megtanítja, hogy csakis rajtad múlik az, amit el akarsz érni. Megismered a szervezetedet, és annak végső teljesítő határait – mondtad korábban. A futás van a legerősebb hatással rád?
– A futás gyorsabban és olcsóbban megszerezhető tapasztalás. Ha például kimegyek a Margiszigetre és futok húsz kört, azzal azért rendesen szétcsapom a szervezetemet, és azonnal lesznek olyan extra élményeim, melyeket az ultrafutás nyújt. Az óceánon lehet, hogy csak két hét után jelentkezik ez.

– Milyen ez az állapot?
– Pár óra futással el lehet jutni egy abba az állapotba, amikor a szervezet azt mondja, hogy köszönöm szépen, én egy métert sem megyek tovább. Közben belül, szívben és fejben te azt mondod, hogy igenis továbbmegyek. Az ultafutóknak sokszor vannak olyan mélypontjai, amikor biztosak abban, hogy már nem tudnak továbbmenni.

Amikor többszörösen túlléped önmagad, az hihetetlen jó érzéssel tölt el.

Aki ultrafutó, nagyrészt ezért az érzésért csinálja.

– Milyen érzés a testednek, a lelkednek, hogy több, mint 14.000 kalóriát égetsz el?
– Lelkileg, belül, teljes a béke. Fizikálisan azonban nagyon gyötrelmes. Az ünneplés és a sikerélmény helyett azt érzem, hogy a levegővétel is fájdalmas, hogy csak fekszem a földön, hogy több kilót fogytam, hogy rosszul vagyok. Ha ilyenkor látna egy orvos, megállapítaná, hogy hetek kellenek ahhoz, hogy visszapótoljam a szervezetembe az elveszített tápanyagokat, az elégetett kalóriákat.

– Milyen balatoni futóversenyen indulsz idén?
– Májusban az Ultrabalatonon. Ez lesz az ötödik egyéni teljesítésem, ha privát Balaton kört nem számoljuk. A cél pedig, hogy a tavalyi időmnél gyorsabban fussam körül a tavat.

Rakonczay Gábor (középen) a 2020 októberében megrendezett, 24 órás futóversenyen, Balatonalmádiban (nyílt kategória 2. hely)
Fotó: Rakonczay Gábor hivatalos

– Legutóbb SUP-al indultál neki a világnak. A Balatonon is szoktál SUP-ozni?
– A Balatonon még nem SUP-oztam, de kisebb tavakon már igen.

– Mit sportolsz még a tónál?
– A Balaton-átúszás többször megvolt, de csak hobbiszinten. Előfordul, hogy egész évben egyáltalán nem, aztán lemegyek a Balatonhoz, és akkor ott úszom.

Fotó: Rakonczay Gábor hivatalos

– Vitorlázni szoktál a Balatonon?
– Nagyon ritkán, ismerősökkel kihajózom, de előfordul, hogy a teljes szezon alatt nem vagyok kinn hajóval a tavon.

– Azért, mert a Balaton már nem kihívás, mert teljesen más közeg, mint amihez te hozzászoktál az óceánon?
– A hajózásban kisgyerekkorom óta a Fa Nándor-féle vonal tetszett. Nem a versenyzés-irány, hanem az, hogy beülök a hajóba, s egy hónapig nincs más, csak én. A Balatonon öt, a Velencei-tavon talán tizenöt napot, az Adrián pedig egy hetet hajóztam, aztán azonnal mentem az óceánra.

Fotó: Rakonczay Gábor hivatalos

– Mit jelent számodra hajózás a balatoni vitorlázáshoz képest?
– Lehet, hogy két hétig mást sem csinálok, csak a kaját pakolom be, várom a megfelelő időjárási viszonyokat az induláshoz… utána pedig hetekig nem látok senkit magam körül. A Balaton erre nem alkalmas. Nem azt mondtam, hogy ez nekem snassz, egyszerűen egy másik sportág.

– A Kékszalagon sem indultál még soha?
– Nem. És ha a legtöbb Kékszalag-versenyzőt megkérdezed, biztos, hogy ők sem akarnak kimenni az óceánra, mert azt mondják hogy az óceán unalmas, monoton, veszélyes. És ez így van jól, akár csak a futásban. Van, aki nagy sebességgel futja a maratont, én pedig inkább lassabban a 200 kilométert.

– Ha szabadon engeded a fantáziádat, milyennek látod a Balaton sportéletét 20-30 év múlva? Mi az, ami szerinted pozitív hatású lenne?
– Számomra fontos a kerékpárút minősége. Keszthely környékén nagyon jól kialakították, de vannak az északi parton olyan részek, ahol nincs kiépítve, vagy ahol még lehetne javítani, mind minőségben, mind szélességben. Emellett azt gondolom, hogy

a Balaton színvonala minden szinten megállja a helyét – mondom ezt sportemberként, olyasvalakiként, aki kifejezetten sportolás céljára használja.

Rakonczay Gábor a 2020 októberében megrendezett, 24 órás futóversenyen, Balatonalmádiban (nyílt kategória 2. hely)
Fotó: Rakonczay Gábor hivatalos

– Mi jut eszedbe azonnal a Balatonról?
– A futás, a kirándulások a Balaton-felvidéken, főleg a Káli-medencében, vagy épp Tihanyban. Tihanyban van az egyetem művésztelepe, ahol közpéiskolásként több hetet is eltöltöttem. Kiültünk a Belső tóhoz, és rajzoltunk mindent amit láttunk.

– Gyerekkorodban is jártál a Balatonhoz?
– A szüleimmel gyakran túráztunk a kőtengernél, a kővágóörsi ingőkőnél vagy a zalaszántói Szent Béke sztúpánál. Ehhez a sztúpához minden évben elmegyek. Gyerek voltam még, amikor építették. Tihanynál van egy pici hegy, ahová mindig felsétálok, ha arra járok. Onnan rálátni a Belső tóra és az Apátságra is. Ezen kívül, ami igazán izgalmas még számomra, azok a kikötők. Mindenhol. (nevet)

Fotó: Rakonczay Gábor hivatalos

– Az általad követett éltefilozófiát szeretnéd átadni a kislányodnak is?
– Volt már vizen, lakott is velem majdnem fél évig az Északi-tengeren egy vitorlás hajón, de nem szeretnék ráerőszakolni semmit. Ez az életforma sok lemondással jár, és mint bármi másnál, csak akkor vállalható be és minimalizálható a kockázati rész, ha az embernek tényleg ez az álma. Ha a lányom sportolni szeretne, mindenben segíteni fogom és hallatlanul nagy előnnyel fog indulni, de egyelőre nagyon odafigyelek arra, hogy ne építsek benne semmiféle bizonyítási vagy megfelelési vágyat.

– Motivációs előadásokat is tartasz. Most mire van leginkább szükségük az embereknek?
– Nagyobb cégek és egyetemek kérnek fel, hogy tartsak online előadásokat. A járvány kapcsán, a home office miatt előtérbe került a krízis- és változásmenedzsment, a válságkezelés, az elszigeteltség érzése. Azok a dolgok, amelyeket én is megtapasztaltam az utaim során.

Amikor a déli sarkon négyen laktunk másfél hónapig egy kis sátorban, mindentől és mindenkitől elzárva, akkor mi is elgondolkodtunk, hogy az ember milyen támpontokat tud találni, melyekkel jobban működtethető az élet.

Fotó: Rakonczay Gábor hivatalos

– Hogyan tudnak ehhez kapcsolódni az emberek?
– A mostani helyzet mindenki számára nagyon extrém. Kevesen vannak, akik profitálnak belőle, sokkal többen élik meg a negatív oldalát. Még ha van is munkája és egészséges, akkor is elgondolkodik, hogy eddig összeült a család, most pedig nem lehet a nagymamával, maszkot kell hordani, nem ölelheti meg a barátait, stb. Lehet, hogy csak félévente ment el valaki moziba, de megvolt a lehetősége, hogy ha akar, beülhet megnézni egy filmet. Mindez kívülről jött az életünkbe, s kapaszkodókra van szükségünk a kezeléséhez. Az előadásokon elmesélem az extrém kalandokat, és hogy hogyan emelkedtem felül a nehézségeken. Rávilágítok azokra a pontokra, amelyekkel mások élete és az óceánjárás párhuzamba állítható. Sokan az újratervezésben gondolkodnak, s ez is velejárója az expedícióknak: olyan dolgokkal találkozom, amelyekről előtte talán sosem hallottam, és ezt valahogyan a hasznomra kell fordítanom.

– Te magad is alkalmazod ezt a hétköznapokban?

– Amikor úgy érzem, hogy nekem aztán borzasztóan rossz, akkor elgondolkodom, hogy mi is a bajom tulajdonképpen? Van hol laknom, van, aki hazavár. Gyakran elfelejtjük, hogy mennyire jó helyzetben vagyunk, vagy hogy amit természetesnek veszünk, az másoknak hiányzik az életéből.