
A Balatontól 15 kilométerre található Tótvázsony szembeszomszédja Kövesgyűrpuszta, innen indulnak a bemutatórepülések. Tökéletes pusztaság ez, kicsit a világ végén, mégis könnyen megközelíthető helyen a 77-es útról lekanyarodva. Ide tértem be egy röpke repkedésre, itt ugyanis a bátrak és merészek kezükbe kaphatják a botkormányt, és megtapasztalhatják milyen érzés irányítani egy kis repülőgépet.

Az Apha Trainer (Fotó: Pipistrel Pilótaiskola)
Utasi Béla oktatópilótától megtudtam, hogy a számomra mókás nevű Pipistrel gépek különböző típusai a világ legkorszerűbb ultrakönnyű és LSA (Light Sport Aircraft – Könnyű sportrepülőgép) kategóriás gépei. Ezek a madarak NASA-győztes repülőgépek, amelyek elnyerték a legkönnyebben irányítható gép díját, és mivel az oktatás ezeken történik, ez lényegesen megkönnyíti a tanulást. Közben a biztonságról a beépített repülőgépmentő ejtőernyő és a többéves tesztelés is gondoskodik, nem beszélve az oktatók tapasztalatairól, amit a több száz óra repülés során szereztek.
Az pilótaiskola szerint is az Alpha Trainer egy tökéletes oktatógép, a már említett könnyű vezérlés miatt. Bevallom, én imádok a levegőben lenni – talán madár őseim voltak – és minél kisebb géppel szállok fel, annál jobb. A kis gépben ugyanis egészen közel van az ég, amitől az embernek a lelke is szárnyakat kap. Alig vártam, hogy beülhessek az ülésbe, és a műszerfalat tanulmányozva hallgassam végig a tudnivalókat.

Kis időre pilóta lehettem (Fotó: Szücs Ildikó)
Annyit megjegyeztem, hogy mit kell majd figyelni – egy „golyót” kellett a középső vonalon tartani –, mert ez segít, hogy a gép egyenesben maradjon. Nagyjából ennyire emlékszem az első gyakorlati leckéből, ami után nyilván nem lettem a Top Gun vadászpilótája, viszont megerősítette bennem a repülés iránti rajongásomat. Párás volt a levegő, amikor a levegőbe emelkedtünk, ezért a képek nem egészen adják vissza a valódi látványt és színeket, de az élményen ez nem változtat.

Repülés Pipistrel géppel (Fotó: Szücs Ildikó)
Aki harapni szeretne egy nagy szeletet a szabadság érzéséből, annak a felhők közé kell emelkednie. Az élmény leírhatatlan, főleg, hogy felszállás után pár perccel máris a Balaton felett köröztünk. A látvány megunhatatlan: a víz türkizkékből zöldbe, majd halványkékbe olvad, a parton sorakozó aprócska házak, a tavon sikló, fehér kis háromszögek a vitorlások – mintha egy csodaszép makettet néznék. A Tihanyi-félszigetet könnyű volt felismerni, majd oktatómmal együtt sorra beazonosítottuk Balatonfüred, Alsóörs és Balatonalmádi részeit. Utóbbinál északnak fordultunk és Veszprém felé vettük az irányt.

Az északi part (Fotó: Szücs Ildikó)
Ekkorra már feltettem ezer kérdést, amikre választ is kaptam, és bár szívesen lefotóztam volna a Veszprémi Várat az égből, helyette azonban megkaptam a lehetőséget, hogy kipróbáljam az irányítást. A repülőgép rendkívül érzékeny, millimétereket kell csak mozdítani mind a botkormányt, mind a pedálokat, amiből kettő is van, és nem mindegy hogyan tapossuk őket.
A gépet egyenesben tartani azt jelenti, hogy egyszerre kell figyelni mindenre: vertikálisan és horizontálisan is kiegyensúlyozottan kell haladni, nézni kell a magasságot, a szárnyakat, és nem árt, ha a sebességet is tartjuk.

Kedvenc látvány – belülről és fentről (Fotó: Szücs Ildikó)
Az tény, hogy nagy erőfeszítéseket nem kellett tennem kormányzás közben, inkább a finomságra kellett koncentrálnom. De be kell vallanom, egy-egy váratlan rángás, süllyedés vagy fordulás, ami a kezem alatt történt, engem hatalmas mosolyokra késztetett. A repülés izgalma teljesen magával ragadott, és legszívesebben még órákon át gyakoroltam volna ezeket a finom mozdításokat.
Az út végén várt rám egy számomra bónusz csemege, amikor Utasi Béla pilóta lekapcsolta a motort, és vitorlázva értünk földet. Mint megtudtam, ez csak kis sebességnél és alacsonyról kivitelezhető, hiszen a levegőben való vitorlázáshoz sokkal hosszabb szárnyak kellenek, mint az Alpha gépé.
Több képért nézd meg a galériát:
Aki tehát nem csak utas szeretne lenni, hanem egy kis időre pilóta is, annak remek lehetőség kipróbálni a világ legkönnyebben vezethető gépét. De vigyázat, mert nagy eséllyel szeretünk bele a repülésbe, és itt valóban megtehetjük, hogy eget szelő pilótákká váljunk. Az biztos, hogy én imádtam minden percét, és nem most repültem utoljára.
Nyitókép: Pipistrel Pilótaiskola