Kreativitását mi sem bizonyítja jobban, hogy nyert már Év strandétele versenyt , 2019-ben szerepelt a Séfek séfe műsor versenyzőjeként. Pedig pályája kezdetén még csak konyhában sem akart dolgozni. És maximum egy rántottát tudott elkészíteni. Szikra Gabriellát kérdeztük a nyári szezon rajtjának pillanatában.
– Hogyan készültél a nyári szezonra?
– Az idei szezon megosztó. Valaki azt mondja, hogy nagyon jó lesz, valaki azt mondja, hogy nem. Szerintem egy rövid, tömör nyár várható. Próbáltam a főszezonra sok munkatársat szerezni, vannak beugró segítségeim. Minden évben újítunk valamit. Idén a hagyományos ételek mellé elhoztuk a Balaton-partra a lassú grillezés hangulatát. Egy Globero faszenes grillsütővel BBQ-zunk.
A vegán ételeket, mint pl. az új káposzta steakünket is beteszem a füstre egy kicsit.
Mert azt gondolom, a vegánok is szerethetik ezt az ízvilágot.
– Káposzta grillen? Hogy is van ez?
– A káposztát öt órán keresztül sütjük a sütőben, utána felszeleteljük. Fokhagymával, olajjal lepirítjuk egy kicsit, aztán szezámmag olajjal meglocsoljuk. Köré öntünk egy fehér babpürét, amit kókusztejjel lazítunk. Teszünk hozzá egy kis kuszkuszt, és kerül még bele medvehagyma-kaviár, meg egy kis csíra, valamint a roppanósság kedvéért szárított hagyma.
Keresik az igényes ételeket
– Miért Balatonfenyvesen nyitottatok éttermet?
– Azt szoktam mondani, hogy elaludtam a vonaton, és itt ébredtem fel. De nem. (Nevet). A válasz egyszerű: Fonyódon van a nyaralónk, és nem akartam messzire menni. Azzal számoltam, hogy mindenhol létezik az a 10 százalék kisebbség, akik keresik az igényesebb ételeket. De hál’ Istennek, a Konyhám nagyobbra nőtte ki magát.
Szerintem az északi parton sokkal nehezebb jót csinálni, mert ott nagy a választék. Az északi part 5 évvel előrébb jár,
így látom, akárhányszor is átmegyek. Ott nagyobb a lehetőség, nagyobbak az igények. Amúgy itt, előttünk gyönyörű a kilátás: szemben Badacsony, Szigliget. De tényleg! Ha ezt télen is láthatnák a vendégek, az fantasztikusan jó lenne! Szeretnék a mostani, 25 éves faépület helyére egy kőépületet létesíteni, hogy egész évben nyitva lehessünk, de az önkormányzattal még nem jutottunk dűlőre. Az ő elképzelésük, hogy egy egységes arculatot elérve, egyszerre lecserélik a büféket. De ahhoz sok pénz kell, és nagyon elhúzódik ez a dolog.
– Igaz, hogy régebben nem is szerepelt az elképzeléseid közt a szakácsmesterség?
– Ez igaz. Ápolónő akartam lenni, mert a barátnőm, anno épp ápolónőnek adta be a jelentkezési papírját. Mivel nem vettek fel, anyukám elintézte, hogy egy vendéglátó egységben dolgozzak. Felszolgáló voltam, aztán valahogy bekerültem a konyhára, és pizzaszakács lettem. Úgy alakult, hogy jól érzem magam a konyhán. Aztán rájöttem, hogy szükségem van a szakmai alapokra.
Mert én otthon nem főztem. Örültem, ha egy zsíros kenyeret, vagy egy rántottát el tudtam készíteni.
Viszonylag öreg fejjel beültem az iskolapadba és elvégeztem a szakácsképzést a Gundelben. Dolgoztam Bécsben, voltam a spanyoloknál, megnéztem, hogyan nyúlnak ők az alapanyagokhoz. Szépen, lassan alakultak a dolgok. Engem a szakma megtalált.
Egy látványkonyhát szeretne
– Úgy érzed, hogy célba értél az életben?
– Igen, bár őszintén szólva nagyon hiányzik az emberek, a vendégek közelsége. Hogy elmondják nekem a véleményüket, beszélgethessek velük. Igazából nekem egy látványkonyhára lenne szükségem.
Jó lenne felmenni a Balaton környékén egy hegyre, ahol gyönyörű kilátás van. Oda már csak foglalással érkezhetnének a vendégek. Az egy másikfajta vendéglátás lenne.
Kényelmesebb, stresszmentesebb.
– Néztelek a Séfek séfe műsorban és drukkoltam neked. Mit hozott a verseny az életedben? Érdemes volt részt venni?
– Sokan felismertek, látták, hogy egy közvetlen ember vagyok. Ugyanakkor segített abban, hogy megismerjem önmagam. Könnyű a tévé előtt okoskodni, hogy mit kéne csinálni, de nagyon nem egyszerű dolog 60 perc alatt kitalálni valamit, összeszedni az alapanyagokat és elkészíteni egy ételt.
– Kapcsolatok építésére jó volt a tévés verseny?
– Megismertem olyan kollégákat, akik szintén a vendéglátásban dolgoznak. Ennek köszönhetően tavaly egyikük eljött hozzám dolgozni. Egy másik srác, akivel egy csapatban voltunk, segített nekem anno a téli étlapot egy kicsit átalakítani. Jó embereket ismertem meg.
Megtalálták a vegánok
– Úgy látom, hogy a sikereidhez hozzájárul a jó üzleti érzéked is. Vegán ételt először te kínáltál balatoni strandon. Megtaláltad a piaci rést?
– Amikor az időszámítás előtt még nyaralóvendég voltam a Balatonon (nevet), hiányzott egy olyan hely, ahová be lehetett ülni egy pohár borra, és egy könnyű salátára.
De abban az időben itt a Balatonon a saláta kimerült a csalamádéban.
Amikor a strandon elindítottuk az éttermet, éreztem, hogy mást kellene csinálni, mint ami korábban megszokott volt. Az első napon betért hozzánk egy vegán kislány. Elkezdtünk beszélgetni, hogy mit is főzzek neki a meglévő alapanyagokból. Végig kellett gondolnom, hogy a zöldséget például nem piríthatom le vajon, ami nagyon kellemes ízt ad a zöldségnek, mert hozzá kell tenni, hogy
a zöldségek buták, azokat kicsit újra kell gondolni. Ezt még Vomberg Frigyestől hallottam: ízt kell nekik adni, mert amúgy főtt zöldség lesz belőlük.
Miután összedobtam az ételt, azonnal feltették egy közösségi oldalra. Aztán jöttek a gluténmentesek, a laktózmentesek is sorra. Ahogy a szakma is megtalált, a vegánok is megtalált engem. Megtaláltak és hálásak, ami nagyon jó érzés.
Szöveg: Krausz Andrea
Nyitókép: Facebook/A Konyhám