Vonyarcvashegy Önkormányzata hagyományőrzés céljából védelmébe vette a Süllő II nevű, 1971-ben gyártott halászhajót. Tette ezt azért, hogy a hajót megőrizve és felújítva öregbítse a balatoni halászat történelmi múltját, amely egyike a település kiemelten fontos, ősi mesterségeinek is. Vonyarcvashegy dombszigetén a Szent-Mihály hegyen áll Magyarország – sőt, a tengerparttal nem rendelkező európai országok – egyetlen halászkápolnája, a Szent Mihály Fogadalmi Halászkápolna.
Nem meglepő tehát, hogy az egyetlen fennmaradt balatoni halászhajót is a település mentette meg és állította ki a vonyarcvashegyi parton.
A Süllő II. halászhajó a vízen
Fotó: LégiProjekt/Vonyarcvashegy Önkormányzata
A Süllő II. halászhajó paraméterei
- a legnagyobb hosszúsága: 17,05 méter
- a legnagyobb szélessége: 3,92 méter
- a fixpont magassága: 3,58 méter
- a legnagyobb merülése: 0,85 méter
- a vízkiszorítása: 24,98 tonna
- a motor típusa: Csepel D 413
- a motor névleges teljesítménye: 36,8 kW
- a megengedett befogadóképessége: 12 fő
- az előírt minimális személyzete: 2 fő
- engedélyezett szabadoldal: 0,68 méter
A Süllő II. halászhajót különösen nagy odafigyeléssel szállították jelenlegi helyére
Fotó: LégiProjekt/Vonyarcvashegy Önkormányzata
– Fontosnak tartjuk, hogy a Balatonfüredi Hajógyárban épült Süllő II. halászhajót a partunkon kiállítsuk és muzeális értékként őrizzük. Interaktív bemutatókon keresztül szeretnénk szemléltetni a balatoni halászat múltját és a Balaton fenntartását – fogalmazott Vonyarcvashegy polgármestere, Pali Róbert.
Fotó: LégiProjekt/Vonyarcvashegy Önkormányzata
A törökök katonákat szállítottak Fonyód ostromához a balatoni bödönhajókkal
A balatoni bödönhajók hossza általában 320-575 cm volt, de bizonyos jelek utalnak arra is, hogy a XVI-XVII. századi Balatonon 12 métert meghaladó hosszúságú és nagyrészt 1,5 méter magas hajók is üzemeltek. Ezekkel a törökök Fonyód várának ostromához katonai csapatokat is szállítottak. A későbbiekben a kisméretű bödönhajók stabilitásának és biztonságának növelésére kitalálták a kötött hajót, amely két bödönhajó volt, amelyeket gerendákkal fogtak össze és a gerendák tetején ledeszkázták azokat. Ezt ma katamaránnak neveznénk.
A balatoni bödönhajók nagy része Vörsön készült
A (balatoni) halászat nélkülözhetetlen kelléke a csónak, a hajó. Elsőként az új kőkori ember készített vízi járművet magának egyetlen fatörzsből, amelynek a belsejét kivájta, s így készült el a bödönhajó. A Balaton déli felében bodonhajónak is nevezték. Ezt a hajótípust elsősorban kis halászathoz használták és 1862-ig a balatoni halászok kizárólagos vízi járműve volt. A keszthelyi halászok számára Szabó János készítette az utolsó bödönhajókat 1897-ben Vörsön. (A település volt a fő hajókészítő-központ, a későbbiekben Kiliti vette át ezt a szerepet. Vörsön a nagy, Kilitiben a kisebb hajók készültek.)
Balatoni halászok és halászbárkák 1917-ben
Fotó: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Történeti Fényképek Gyűjteménye
A tihanyi halászok kettős csónakocskákról halászták a gardát a Balatonból
1848-ban a tihanyi halászok – Horváth Bálint tudósítása szerint kettős csónakocskáról halászták a gardát. A halászat kapitalizálódásával a technika és technológia is átalakult. A bérlői rendszerből halászszövetkezet, később Balatoni Halászati Társulat lett, és 1900. január 1-jétől a Balaton Halászati Részvénytársaság, halássza a Balatont. A Társaság első hajója, amely korábban a Balatoni Halászati Társulat egyik tulajdonosának Gróf Hunyady Imre hajója volt, aztán a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaságnál – korábbi nevét (Rohan) megtartva – személyszállító hajóként üzemelt, 1900-1905-ig Somogy néven halászott. Ezt a kisméretű csavargőzöst később a Dunán használták.
A siófoki kikötő, az uszályok mögött szemben a Kisfaludy (1909), a Helka (1891) és a KELÉN (1891) személyszállító csavargőzösök.Fotó: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/BAHART Archívum
40 lóerős gépmotorral futottak az első balatoni motoros hajók
A Balatonnál később két gőzmeghajtású vontatóval bővült a halászat hajóparkja, az egyik a Zala, a másik a Veszprém nevet kapta. Budapesten a GANZ gyárban készültek. Ezek a hajók csupán a halászhajók vontatását végezték, a halászatban aktívan nem vettek részt. Hálóhúzás a krutyis néven ismert, kézi csörlős hálóvontatással történt. 1928-ban nagy műszaki fejlesztésbe kezdett a Balaton Halászati Rt. Ausztriában vásároltak két korszerű motoroshajót, a Fogast és a Gardát.
Hajtóanyaguk nyersolaj volt, gépmotorjuk 40 lóerős, a csörlőberendezésük hajtását pedig 10 lóerős motor végezte.
A hajók 1955-ig dolgoztak a Balatonon, ezt követően eladták őket.
Óbudai hajógyár, vontató gőzhajó építése 1929-ben
Fotó: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Történeti Fényképek Gyűjteménye/Óbudai Hajógyár gyűjteménye
1930-ra megérkezett Győrből a Harcsa, Csuka, Ponty és Keszeg nevű motoros. Ekkor a két gőzöst is (német szakemberek segítségével) csörlővontatású halászhajóvá alakították, s így már 8 csörlővontatású hajóból állt a halászpark. A 8 vontatóhajóhoz 6 db 300-400 tonnás vas és 12 db 50-90 tonnás fa uszály is tartozott. Ezzel a felszereléssel a Balaton Halászati Rt. konkurenciát jelentett áruszállításban a Balatoni Hajózási Részvénytársaságnak, s ez fejlesztésre serkentette azt.
1945-ben a hajópark egy részét úgy mentették meg, hogy mesterségesen elsüllyesztették, majd a háború végén kiemelték azokat.
Siófok, a kikötő nyugati öblében álló Veszprém halászhajó.
Fotó: Fortepan/Erdős Ferenc
A Tevék, azaz a dízelhajtású Csepel motoros vontatók ma is üzemelnek
1948-49-ben a Társaság siófoki telepén fából építettek két motorost, Compó és Kárász néven. 1953-ban a Zalát és a Veszprémet elcserélték a MAHART három motorosára, az 1935-ben Tiszafüreden épült Sirály motorosra, az 1940-ben Pancsován épült Viharra és az 1946-ban Balatonfüreden készült Süllőre. 1955-ben leselejtezték a Compót, a Kárászt és a Vihart (eladták őket). Vízre helyezték ellenben a (BHV I, BHV II, BHV III és BHV IV) dízelhajtású 6 hengeres Csepel motoros vontakókat (más néven a Tevéket), melyek a mai napig üzemelnek. A BHV nevet később BHG-re módosították. 1971-ben helyezték vízre Balatonfüreden a Garda II, Fogas II, Süllő II, Csuka II, BHG V és a BHG VI motorosokat
melyeket 4 hengeres, 72 lóerős Csepel dízelmotor hajtott – ezek napjainkban is üzemelnek.
Csepel tengeri áruszállító hajó, előtérben a mentőcsónakkal gyakorlatozó matrózok 1960-ban
Fotó: Fortepan/Faragó György
10 tonnás, 10 méteres és 180 lőerős turbódízel a Balatonon
1997. december 8-án megérkezett és daru segítségével vízre került a Balatoni Halászati Részvénytársaság első két, finn gyártmányú – a balatoni halászat megreformálását szolgáló – 10 tonnás, 10 m hosszú és 180 lóerős Valmet turbó-dízel motorral, navigációs és mélységmérő radarral, hidraulikus daruval felszerelt halászhajója.
Hajógyártás és hajójavítás az MHD Balatonfüredi Gyáregységében 1962-1985 között
Az 1962. évi ipari átszervezés a Balatonfüredi Hajógyárat is érintette. Önállóságát megszüntették és a Magyar Hajó- és Darugyár keretében MHD Balatoni Gyáregységeként működött tovább. Ettől függetlenül folytatódott a MAHART közép-dunai vontató sorozatának, valamint a Vízügy jégtörőinek, kitűzőhajóinak gyártása.
Balatonfüredi Hajógyár, a Jégtörő I. építése 1958-ban
Fotó: Fortepan/N. Kósa Judit
A Balatonfüredi Hajógyár Egyiptomból is kapott megrendelést
EAK tolóegység lett annak az önjáró tolóuszályból és egy tolt uszályból álló együttesnek a neve, amelyet a gyáregység az Egyesült Arab Köztársaság számára 1963-ban kezdett gyártani. Ezekből 1966-ig 50 egységet adott át a megrendelőnek. A gyár 1967-ben olyan további 80 tolóegységre kapott Egyiptomból megrendelést, amely már olaj rakomány továbbítására is képesek voltak. A 120 LE-s motorral ellátott, 920 tonna teherbírású egységekből végül 57 darab készült el, s ezzel ez a típus lett a balatonfüredi gyár legjelentősebb terméke. Mind a folyami, mind a balatoni kompok az MHD Balatonfüredi Gyáregységében készültek.
Az első korszerű balatoni kompot 1961-ben bocsátották vízre Komp II. néven (később Széchenyi István), majd ezt követte 1964-ben a Komp III. (később Kossuth Lajos) és 1968-ban a Komp IV. (később Kisfaludy Sándor).
Szántód, Komp II., 1961
Fotó: Fortepan
Közel 300 utas, 6 autóbusz és akár 24 személyautó is elfért a kompokon
A kompok meghajtóművei technikai újdonságnak számítottak, a meghajtó és kormányművet egyesítő Voith-Schneider hajtást ekkor alkalmazták először a magyar hajógyártás történetében. A 35 m hosszú, 10 m széles kompokon 375 utas, 6 autóbusz vagy 20-24 személygépkocsi fért el.
:
Forrás: Vonyarcvashegy Önkormányzata
Nyitókép: LégiProjekt/Vonyarcvashegy Önkormányzata
