A Balatont ugyanis úgy emlegeti, mint a „magyar Hampton”-t, ami a gazdag New York-iak kedvelt pihenőhelye Long Island-en.
Nálunk is még sokan emlékeznek arra az időre, amikor a magyarok és a közép-európaiak nem ugrálhattak egyik országból a másikba, amikor a nyarak úgy váltak teljessé, hogy mindenki a Balatonra járt üdülni. A vasfüggönynek nevezett rendszerben a tó körüli élet virágzott, hiszen már akkor megvolt itt minden, ami egy jó nyaraláshoz kell: strandok, lángos, fagyi, napsütés és esti zene a vízparton.
Balatonboglár 1947. (Fotó: Fortepan/Romák Éva)
Szakszervezeti üdülések
A cikkben megszólal a 93 éves Dudás Mária, aki visszaemlékezik a szakszervezetek által kiosztott, kéthetes üdülőturnusokra, ahol minden dolgozó család megkapta a maga nyaralását. Átböngészhettek egy listát a választható üdülőtelepekről, ahol 250 forintért két hétre szállást kaptak, napi háromszori étkezést étteremben, ahol azonban nem lehetett akárhová ülni: az ülésrendet a szakszervezet határozta meg. Mégis, ez az összeg még annak idején is hihetetlenül olcsónak számított, amiért élvezni lehetett egyfajta tengerparti hangulatot.
A legzártkörűbb üdülő a balatonaligai Club Aliga volt, amelyet Dudás Mária emlékei szerint két részre osztottak: egy telepet tartottak fent a dolgozóknak, egy másikat pedig kizárólag párttagoknak. Itt megfordultak olyan magas rangú külföldiek is, mint a szovjet párt vezetői Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev, az űrhajós Jurij Gagarin, a kelet németek vezetője Erich Honecker, valamint Fidel Castro is. Utóbbi nevét adta az üdülőhelynek, amit azóta Castro Villának hívnak.
Egy nő a Balatonnál is nő, Balatonfüred 1950. (Fotó: Fortepan/Dr. Ember Károly)
A visszaemlékező idős hölgy unokája, Luca úgy véli: fantasztikus, ahogyan a Balaton minden generációnak kínált különböző lehetőségeket régen és most. Amikor a nagymamája még fiatal volt, talán nem volt annyira széles a paletta, amiből választani lehetett, de annak idején is voltak esti koncertek és tánchelyek, ahol szórakozni lehetett. A nyaralás közben megismerkedő családok olyan barátokká váltak, akik aztán minden évben találkoztak a tó mellett, és így volt teljes a nyaralásuk. A mai fiataloknak már megszámlálhatatlan fesztivál, szórakozóhely és program kínál felejthetetlen élményeket, és a buli mellett számos más program is kínálkozik.
Luca szerint ma lehet partizni Siófokon, fesztiválon tombolni Zamárdiban, bort kóstolni Badacsonyban, Balatonfüreden vagy Csopakon, levendulát szedni Tihanyban és megismerni a Festetics-kastélyt Keszthelyen.
Balatonfüred, 1950. (Fotó: Fortepan)
Szilágyi György budapesti ingatlanbefektetőnek csupa szép emléke van a balatoni nyarakról. Ő pont 1956-ban született, vagyis a kommunizmusban volt gyerek. Arra emlékszik vissza, hogy akkoriban a Balaton megtelt kelet- és nyugat-német turistákkal, akik itt találkoztak egymással és láthatóan nagyon szerették a magyar tengert. A balatoni út széle megtelt Wartburgokkal, Ladákkal és Trabantokkal, olykor egy-egy Mercédeszt is lehetett már látni, aminek természetesen nyugat-német tulajdonosa volt. A két világ – kelet és nyugat németek – egymástól elszakadt barátai pedig itt jöhettek újra össze, szabadon együtt töltve a nyaralás heteit.
Szilágyi György felidézi a strandolásokat, ahol a magyarok általában a magukkal hozott szendvicset majszolták el, míg a német nyaralók megengedhették maguknak a főtt kukoricát, a lángost és a pálcikás jégkrémet. A hangulat valahogy sokkal nyugodtabb volt, az emberek egyszerűen élvezték ami van, és jobban megengedték maguknak, hogy csak hátradőljenek pihenni.
Fia, Péter a mostani partik, elsősorban a Balaton Sound mellett, szívesen emlékszik vissza a gyerekkori nyarakra, amikor a tágasabb családdal összejöttek a nagynéni nyaralójában, és ritkán látott unokatesókkal lehetett eltölteni egy hetet. Felidézi, ahogyan már korán reggel felkeltek és iparkodtak az akkor még szabadstrandra, hogy a legjobb árnyékos helyet foglalják le maguknak lehetőleg egész napra.
A nagy váltás
A nyolcvanas évektől kezdve elindult a változás, amelyben a Balaton egyre nemzetközibbé vált. Dorogi Magdi, szintén budapesti, ma már nyugdíjas, emlékei szerint fiatal felnőttként először a barátnőivel, majd később a férjével látogatta a déli partot, amit a nyugodtabb hangulat miatt szerettek. Szokásuk volt, hogy a strandolás után délután 5 óra körül visszamentek a szállásaikra, kicsípték magukat és nekiindultak a balatoni estének, ahol a gasztronómiai élvezeteknek hódoltak. A hatvanas, hetvenes években a tó főleg a budapestiek kedvelt helye volt, majd a nyolcvanas években egyre inkább nyitottak a külföldi vendégek felé.
Sokan úgy tartják, hogy az északi és a déli part elkülönül egymástól, ám a Balatonnak nem csupán ez a két arca van, hanem a szivárvány minden színében pompázik látványban, lehetőségekben és programokban. Igaz, hogy a két part hangulatában talán valóban különbözik, de egyre több olyan programot találunk, amely összeköti őket egymással, és arra buzdít, hogy fedezzük fel minél több szegletét.
Faragó Vera színésznő Tihanyban, 1961. (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)
Közhelynek hangzik, mégis igaz, hogy a Balaton valóban mindenkinek kínál valamit. Akármelyik generációhoz tartozik az ember, igény szerint megtalálja a nyüzsgést vagy a nyugalmat, az extrémet vagy a hagyományosat. Akár kirándulni, akár kultúrálódni, bulizni vagy lazulni kíván az ember, számos felejthetetlen helyet, programot és látványosságot talál a tó környékén.
A cikk kitér az 1936 óta évente megrendezendő Kékszalag vitorlásversenyre, amelyen legalább 500 hajó indul el, a Balaton Sound mellett felidézi a Paloznaki Jazzpikniket és a kapolcsi Művészetek Völgyét, de megemlíti a Badacsony, Balatonfüred és a Somló borait, és a Káli-medence tanúhegyei körüli kirándulóhelyeket.
Balatonszemes 1984. (Fotó: Fortepan/Urbán Tamás)
Ahogy már itthon is sejteni lehet, a CNN is úgy véli, hogy idén, a járványhelyzet után még népszerűbb lesz a Balaton, mint úticél a nyaralók körében. Kitér arra is, hogy állami támogatás is érkezett a tó körüli fejlesztésekre, ami megsegíti a turizmust és az idelátogatók kényelmét szolgálja. A Hévíz-Balaton repülőtér fejlesztés alatt áll, új utakat és vasútvonalakat terveznek építeni, és töretlenül várják tárt karokkal a balatoni életérzést vágyó látogatókat.
Nagy bók ezeket olvasni egy angol nyelvű lap hasábjain egy olyan helyről, ami sokunknak valóban a szívünk csücske. Neked milyen élményeid kötődnek a Balatonhoz? Írd meg nekünk az info@likebalaton.hu címre!
Nyitókép: Fonyód 1969. (Fotó: Fortepan/Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)
