A Balatont ugyanis úgy emlegeti, mint a „magyar Hampton”-t, ami a gazdag New York-iak kedvelt pihenőhelye Long Island-en.
Nálunk is még sokan emlékeznek arra az időre, amikor a magyarok és a közép-európaiak nem ugrálhattak egyik országból a másikba, amikor a nyarak úgy váltak teljessé, hogy mindenki a Balatonra járt üdülni. A vasfüggönynek nevezett rendszerben a tó körüli élet virágzott, hiszen már akkor megvolt itt minden, ami egy jó nyaraláshoz kell: strandok, lángos, fagyi, napsütés és esti zene a vízparton.
Szakszervezeti üdülések
A cikkben megszólal a 93 éves Dudás Mária, aki visszaemlékezik a szakszervezetek által kiosztott, kéthetes üdülőturnusokra, ahol minden dolgozó család megkapta a maga nyaralását. Átböngészhettek egy listát a választható üdülőtelepekről, ahol 250 forintért két hétre szállást kaptak, napi háromszori étkezést étteremben, ahol azonban nem lehetett akárhová ülni: az ülésrendet a szakszervezet határozta meg. Mégis, ez az összeg még annak idején is hihetetlenül olcsónak számított, amiért élvezni lehetett egyfajta tengerparti hangulatot.
A legzártkörűbb üdülő a balatonaligai Club Aliga volt, amelyet Dudás Mária emlékei szerint két részre osztottak: egy telepet tartottak fent a dolgozóknak, egy másikat pedig kizárólag párttagoknak. Itt megfordultak olyan magas rangú külföldiek is, mint a szovjet párt vezetői Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev, az űrhajós Jurij Gagarin, a kelet németek vezetője Erich Honecker, valamint Fidel Castro is. Utóbbi nevét adta az üdülőhelynek, amit azóta Castro Villának hívnak.
A visszaemlékező idős hölgy unokája, Luca úgy véli: fantasztikus, ahogyan a Balaton minden generációnak kínált különböző lehetőségeket régen és most. Amikor a nagymamája még fiatal volt, talán nem volt annyira széles a paletta, amiből választani lehetett, de annak idején is voltak esti koncertek és tánchelyek, ahol szórakozni lehetett. A nyaralás közben megismerkedő családok olyan barátokká váltak, akik aztán minden évben találkoztak a tó mellett, és így volt teljes a nyaralásuk. A mai fiataloknak már megszámlálhatatlan fesztivál, szórakozóhely és program kínál felejthetetlen élményeket, és a buli mellett számos más program is kínálkozik.
Luca szerint ma lehet partizni Siófokon, fesztiválon tombolni Zamárdiban, bort kóstolni Badacsonyban, Balatonfüreden vagy Csopakon, levendulát szedni Tihanyban és megismerni a Festetics-kastélyt Keszthelyen.
Szilágyi György budapesti ingatlanbefektetőnek csupa szép emléke van a balatoni nyarakról. Ő pont 1956-ban született, vagyis a kommunizmusban volt gyerek. Arra emlékszik vissza, hogy akkoriban a Balaton megtelt kelet- és nyugat-német turistákkal, akik itt találkoztak egymással és láthatóan nagyon szerették a magyar tengert. A balatoni út széle megtelt Wartburgokkal, Ladákkal és Trabantokkal, olykor egy-egy Mercédeszt is lehetett már látni, aminek természetesen nyugat-német tulajdonosa volt. A két világ – kelet és nyugat németek – egymástól elszakadt barátai pedig itt jöhettek újra össze, szabadon együtt töltve a nyaralás heteit.
Szilágyi György felidézi a strandolásokat, ahol a magyarok általában a magukkal hozott szendvicset majszolták el, míg a német nyaralók megengedhették maguknak a főtt kukoricát, a lángost és a pálcikás jégkrémet. A hangulat valahogy sokkal nyugodtabb volt, az emberek egyszerűen élvezték ami van, és jobban megengedték maguknak, hogy csak hátradőljenek pihenni.
Fia, Péter a mostani partik, elsősorban a Balaton Sound mellett, szívesen emlékszik vissza a gyerekkori nyarakra, amikor a tágasabb családdal összejöttek a nagynéni nyaralójában, és ritkán látott unokatesókkal lehetett eltölteni egy hetet. Felidézi, ahogyan már korán reggel felkeltek és iparkodtak az akkor még szabadstrandra, hogy a legjobb árnyékos helyet foglalják le maguknak lehetőleg egész napra.
A nagy váltás
A nyolcvanas évektől kezdve elindult a változás, amelyben a Balaton egyre nemzetközibbé vált. Dorogi Magdi, szintén budapesti, ma már nyugdíjas, emlékei szerint fiatal felnőttként először a barátnőivel, majd később a férjével látogatta a déli partot, amit a nyugodtabb hangulat miatt szerettek. Szokásuk volt, hogy a strandolás után délután 5 óra körül visszamentek a szállásaikra, kicsípték magukat és nekiindultak a balatoni estének, ahol a gasztronómiai élvezeteknek hódoltak. A hatvanas, hetvenes években a tó főleg a budapestiek kedvelt helye volt, majd a nyolcvanas években egyre inkább nyitottak a külföldi vendégek felé.
Sokan úgy tartják, hogy az északi és a déli part elkülönül egymástól, ám a Balatonnak nem csupán ez a két arca van, hanem a szivárvány minden színében pompázik látványban, lehetőségekben és programokban. Igaz, hogy a két part hangulatában talán valóban különbözik, de egyre több olyan programot találunk, amely összeköti őket egymással, és arra buzdít, hogy fedezzük fel minél több szegletét.
Közhelynek hangzik, mégis igaz, hogy a Balaton valóban mindenkinek kínál valamit. Akármelyik generációhoz tartozik az ember, igény szerint megtalálja a nyüzsgést vagy a nyugalmat, az extrémet vagy a hagyományosat. Akár kirándulni, akár kultúrálódni, bulizni vagy lazulni kíván az ember, számos felejthetetlen helyet, programot és látványosságot talál a tó környékén.
A cikk kitér az 1936 óta évente megrendezendő Kékszalag vitorlásversenyre, amelyen legalább 500 hajó indul el, a Balaton Sound mellett felidézi a Paloznaki Jazzpikniket és a kapolcsi Művészetek Völgyét, de megemlíti a Badacsony, Balatonfüred és a Somló borait, és a Káli-medence tanúhegyei körüli kirándulóhelyeket.
Ahogy már itthon is sejteni lehet, a CNN is úgy véli, hogy idén, a járványhelyzet után még népszerűbb lesz a Balaton, mint úticél a nyaralók körében. Kitér arra is, hogy állami támogatás is érkezett a tó körüli fejlesztésekre, ami megsegíti a turizmust és az idelátogatók kényelmét szolgálja. A Hévíz-Balaton repülőtér fejlesztés alatt áll, új utakat és vasútvonalakat terveznek építeni, és töretlenül várják tárt karokkal a balatoni életérzést vágyó látogatókat.
Nagy bók ezeket olvasni egy angol nyelvű lap hasábjain egy olyan helyről, ami sokunknak valóban a szívünk csücske. Neked milyen élményeid kötődnek a Balatonhoz? Írd meg nekünk az info@likebalaton.hu címre!
Nyitókép: Fonyód 1969. (Fotó: Fortepan/Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)