Kovács Emőke | 2020.02.11. 19:58
„Nem hátterem, szinte társam a Balaton...” Beszélgetés Németh István Péter balatoni költővel
Németh István Péter a Balaton modernkori költője, mindemellett átütő fotókat is készít e vidékről. Alkotásról, ihletről, művészetről és természetesen a tóról beszélgetett vele Kovács Emőke.

– Ön tapolcai származású, de több helyütt élt és munkálkodott a Balaton vidékén. Milyen állomásai vannak tavi létének?
– Igen, Tapolcán születtem, és ma is ebben a kisvároskában van az állandó lakhelyem. Pápán végeztem a középiskolás osztályaimat, ott érettségiztem 1978-ban. Az Alföldön katonáskodtam évfolyamtársaimmal, s a fővárosban voltam bölcsészhallgató. Létezett akkoriban egy ösztöndíj, amelynek juttatásaiban részesedett, aki már tanulóévei alatt vállalta, hogy visszamegy arra a vidékre, ahonnan a tanulmányai miatt jött el. Ezt ugyan sosem kértem, de jól tudtam, hogy mi köt a Balatonhoz. Attól távolabb aligha vállaltam volna pályakezdést. A tavat körbetanítottam, körbe-körbe könyvtároskodtam, s ahogyan csak lehetett: körülírtam. Szólhattam róla tanulmányban, versekben, műfordításokban, ismeretterjesztő előadásokban. Nem hátterem, szinte társam a Balaton. Balatonfüreden, Arácson, Vörösberényben, Balatonbogláron, Zánkán is dolgoztam, ám szülővárosomban és közelében tán a legtöbbet. Jelenleg a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársa vagyok. Ebben a Balaton-parti városkában volt diák édesapám és édesanyám. Akkor nem találkoztak, csak 1955-ben, Tapolcán. Így én már itt születtem. Ők már nem élnek, én pedig hajdanvolt lábnyomukban járok Keszthelyen.

Németh István Péter / Fotó: Ladonyi Csaba

Németh István Péter / családi archív

– Magyar-könyvtár szakot végzett az ELTE BTK-n, ez már egy ideális kiindulási alap az irodalomszeretet és költészet irányába. Melyek voltak az első megnyilvánulásai költőként, íróként, kit tart mesterének?
– Tudom, hogy nem minden dunántúli alkotó és gondolkodó egyben balatoni is, de a balatoniak valamennyien dunántúliak. A dunántúli irodalom meg éppolyan élő és érvényes kategória, mint az alföldi vagy az erdélyi. Várkonyi Nándor hitet tett e fölismerése mellett már az 1940-es években a Nyugat hasábjain. Íróknak, képzőművészeknek olyan univerzum-modell a Balaton vize, földje és ege, hogy semmiféleképpen sem kell úgynevezett nagy motívumokért útra kelni innen. Lám, Egry József a Vezúv oldalában is ugyanolyan csacsit festett, mint amilyen a badacsonyi Csigó család vízhordó szamara volt. Divat ma lokális és globális dolgokat emlegetni, s nagyon helyesen, de ha arra gondolok, hogy a tomaji öbölről is lehet ugyanolyan egyetemes látványt és művészi üzenetet festeni, mint az Égei-tengerről, akkor nincs semmi új a Nap alatt. Ők a példaképeim, akik a szűkebb hazámban sejtették meg velem a tágasabb nagyvilágot, sőt a teljesebb létezést. A csöngei Weöres Sándor, a badacsonyi Egry József, a kufsteini börtönből szabadult Batsányi János (aki éppen Festetics gályájának orrára írt ünneplő verset), vagy a cserszegtomaji novellista, Szabó István, aki a hegyközség zárt társadalmát ábrázolta olyan lélektani hitelességgel, amelyet ma is csak Dosztojevszkijéhez tudok mérni. Indulásomkor az volt az irodalmi életben a közvélekedés, hogy nincsenek mesterek, s nincsenek tanítványok. Mindenesetre, igyekeztem sokaktól tanulni, s ma, ha valaki tanácsot kér tőlem, mint az előtte járójától, a mesterség elsajátítására biztatom. Ehhez élő példák is szükségtelenek, egyedül szorgalmas olvasás és gyakorlás kell. Költészetről beszélek, de nincs ez másképpen a zenében, a képzőművészetben, vagy bármely testvérmúzsa esetében. A rossz költők legföljebb szórakoztatók.

Ady részeg hajója - Helka Keszthelyen

Ady részeg hajója – Helka Keszthelyen

– Számos írásában feltűnik a Balaton, a tavi kulturális hagyományok, sok-sok verse szól a tóról. Hogyan jellemezné líráját, miképpen szól ars poeticája?
– Monet-nak volt egy festő-bárkája, amin megörökíthette az Epte víztükrére hulló reflexeket, s egy autóbuszjárat, egy vasúti kocsi nekem is mindig jutott, hogy akár térdemen is írhassak pár sort mindarról, amit eszmélkedésem óta errefelé látok. S amit szépnek is tartok minden évszakban. Vagy már olyannyira fájón rútnak, hogy akár Baudelaire és Szabó Lőrinc, följegyzésre méltónak találom. Ezek gyakorta kéziratban, azaz a számítógép vincseszterének sötétjében maradnak. Legutóbb Balatongyöröknél pillantottam a tóra, körülbelül abból a nézőpontból, ahonnan Takáts Gyulának a fonyódi kúpokra volt kilátása. A túlparti vulkántufákat a Csobánccal szivárvány kötötte össze, s a színes kupola éppen a Badacsony felett ívelt. Mit mondjak, hátha egyszer verset is tudok írni erről a bennem elmentődött képről! Nincsen erre szó, nincsen készen kapott fogalom. Viszont, ha versbe kerülhetne, akkor nem hiszem, hogy sok fontos dolgot hallgatnék el mellette. Ott volna a versben, ami számomra a létezéssel kapcsolatban igazán lényeges. Hát ezért is tanul tovább az ember, Kiss Benedek szavával: „balatonul”. A Balatonról rengeteg vers született már, s legyünk költőinkre büszkék, a számtalan antológiából összeállítható lenne az a gyűjtemény, ami kizárólag a maradandó balatoni költeményeket tartalmazná. Remélem, a jövőben a szigorú ítészek, a legkényesebb ízlésű szerkesztők ezt a munkát is elvégzik. Fogja el őket a bőség zavara, bárha gyököt kellene is vonniuk tízezer opuszból! A lényeg, hogy szülessenek tovább balatoni alkotások, köztük lírai darabok. Versengjenek csak egymással, írasson az egyik szerző a másikkal különbet a maga Balaton-dicséreténél. Harminckét esztendős koromig láthattam több országot, gyönyörű tájakat, három tengert. Azóta úgy alakult a pályám, hogy nem utaztam. Vagyis… dehogynem! Csak az utak éppen körutak lettek, szó szerint, a Balaton körül.

Malom-tavi anzix - Udvardi Erzébet Madonna képének részlete

Malom-tavi anzix – Udvardi Erzébet Madonna képének részlete

– A Balaton-szeretet sokunkat összeköt, az ön Balaton-szeretete példaértékű. Van-e kedvenc helyszíne, témája, amelyet e vidék ihlet?
– Mindig az a partszakasz, ahol éppen járok-kelek. A balatonfüredi fasortól a révfülöpi mólón át a badacsonyi Egry-házig, onnan pedig a szigligeti strandtól a Szépkilátón át a keszthelyi ligetig. De a déli parton is ismerősek a fürdőhelyek Fonyód és Boglár közt, a lellei és a földvári móló és Siófok öregedő platánjai. Nagyon szépek a szeptemberi utak Lesence-völgyön át, amikor a busz velem Rezi vára és a szántói sztúpa közt Keszthely felé fordul.

Balaton-felvidéki Korpusz

Balaton-felvidéki Korpusz

– Irodalmi délutánokat tart, kiállításokat nyit meg, tanulmányokat ír a tó kultúrtörténetéről, számos kötete jelent meg, szebbnél-szebb fotókat készít a tóról. Milyen műveken dolgozik mostanság és mik az alkotói tervek a jövőben?
– Közeledek a 60. évnapomhoz. Ilyenkor már nem kezd az ember karrierépítésbe, csak folytatni szeretné mindazt, amibe belefogott. Örülök, hogy nem csupán a Balatonnál, de olyan intézményben is dolgozhatok, amely nevében a Balatont viseli, Keszthelyen. Papp Árpád pályaképével azt hiszem, tartozom Kaposvárnak. Néhány folyóirat folyamatosan számít írásaimra Somogyországon túl a fővárosban, sőt Egerben is. Tapolcára jövök haza esténte. Egy olyan lakásban élek, amely azzal a kórházi ablaksorral szemben található, amelyek mögött megszülettem. Talán elmondható lesz majd mégiscsak rólam: Németh István Péter nem rúgta el messzire a labdát…

Malom-tavi anzix - Udvardi Erzébet Madonna képének részlete

Malom-tavi anzix

Ízelítő Németh István Péter balatoni költészetéből:

Németh István Péter:
Balatoni szvit
(Egry József képeire)

1.

Égi tanmenete
„Ha hajón megyek,
akkor a horizontot forogni látom…”
(Egry József)

Gondolj csak a gyermekkori játékodra!
Emlékszel-e arra, mikor rikító színeket
festettél egymás mellé a hatszögletű pörgettyűn,
amit két ujjad közé csippenthettél tengelyénél –

úgy vedd most sorba
a nyárfarügyek pirulását,
a húsvéti égbolt kékjét itt,
a tóig szaladó repcetáblák aranysárgáját – –

s így végy közibük még
a parti tőzegesek kikerics-lilájából,
a Balaton smaragdzöld tüköréből
s a reáhulló lombok októberi okkeréből – – –

A többit bízd rá a körötted forgó horizontra,
s újra előtted, hogy szinte beleszédülsz, a csoda:
egyetlen-egész, vakító fehér ragyogás.

2.
A Napbanéző imája

Bárcsak unalmas, sorstalan életet adnál, Uram,
Eseménynélküli hosszú éveket és távoli véget,
hagyva, hogy napra nap magam színezhessem akárha
kifestőkönyvet, mert örömödre tenném majd le öledbe.
Megvan a többi: ez a hegyoldal, az a tó,
köztük a partra futó szőlő rendjei.

Látod, itt hunyorgok a Napba feléd,
s Te fénymaszkot ádsz az őszintéknek.

3.
Kínálás

Hébérnyi aranybort tart az ember a Nap elé hiába.
Nádastul a jegenyesor is hasztalan.
Ugyanúgy a vitorlavásznak paravánja
s a penészes pincék kriptafala
és fönn szürkebazaltból a hegyek.

Mindeneket átmos a fény, akárha törékeny üveget.

4.

Vadvirágok

Lásd: Egry-csendélet. – Elébed
teszem: rajta az asztal akárha
a tó öble, kerek,
s a lapja is, mint víztükre meg-

kettőzi az üveget,
miben vadrózsa-virág áll, mályva…
S nincs világlóbb a sziromnál, ha
már a fénynél sincs, fal se!, fehérebb.

5.

Ha széjjeldűlnek majd mind az elemek,
s már nem lesz egy Egry-képkeret
sem, ami összetartana földet-eget,
milyen lesz aznap a Balaton?

Mit hullámoltat majd víz helyett?!
Mit vajon?

Szellő fodrozza ablakomnál
a meggy és a cseresznye megett
(mint kék tócsákat a fűben)
a nefelejcseket.

Németh István Péter / Fotó: P. Miklós Tamás

Németh István Péter / Fotó: P. Miklós Tamás

Nyitókép: Németh István Péter
Készítette: Kovács Emőke

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva