– Dancing with the Stars. Hogyan érintett, hogy nem táncolhattátok el a rumbát?
– Nagyon készültünk rá. Ez a legérzelmesebb tánc mind közül, ami ráadásul a férfi és a nő kapcsolatát is tökéletesen bemutatja. Gyönyörű lett volna a ruhánk, és tele van különleges elemekkel a koreográfia. Pár napig szomorkodtunk, hiszen meltó befejezése lett volna számunkra a műsornak.
– Most eltáncoljátok Köcse Györggyel, és karácsonykor érkezik a klipje is.
– Épp a napokban forgattuk le a klipet, alig bírok mozogni. Van a koreográfiában egy olyan elem, ami miatt most nem tudok a hátamon feküdni, de megérte. (nevet)
– Ezek szerint mégsem keseredtél el annyira.
– Soha nem siránkozom. Nem érdekel, ha nem kapok karácsonyi ajándékot, mert megteremtem magamnak, amit szeretnék. A rumbával is ez történt. Többször mondtam már, hogy Köcse György tánciskoláját mindenképp szeretném kijárni, és most megadatott.
Fotó: TV2
– Ebben a nagyon furcsa 2020-as évben sokat segített a műsor lelkileg is.
– Amikor beléptünk a stúdióba, megszűnt a külvilág, s úgy éreztük, hogy egy elvarázsolt világba érkeztünk. Viccelődtünk is azzal, hogy vajon van-e még kinn élet, annyira más világ volt a hétköznapokhoz képest.
– Milyen zenei aláfestéssel dolgoztatok a klipnél?
– Van egy nagyon szép, érzelmes Anna and the Barbies-dal. Nem hagyom a címe és egy XXI. századi apokaliptikus szerelmet mutat be. Azért is érdekes, mert keringő-lüktetése van, és erre szabtuk rá a rumbát. Meglepően szépen illeszkednek egymáshoz. Így két világ találkozik: az én zeném és Gyuri koreográfiája.
– Milyen lesz a ruhád a videóban?
– Úgy éreztem, hogy idén én vagyok a karácsonyfa, mert egy nagyon szép, csillogó-villogó, világító, aranyszínű ruhakölteményben táncolok. (nevet)
– Anno nagyon keményen dolgoztál azon, hogy felvegyenek a tánciskolába. Sikerült teljesen feldolgozni a rossz emlékeket a Dancing segítségével?
– Az élet csak akkor adja vissza a játékszeredet, ha már túltetted magad az elvesztésén. Például gyerekkorodban elveszíted a mackódat, és az élet később, egy váratlan pillanatban azt mondja, hogy “tessék, ez volt az, itt van a mackó”. Velem is ez történt. Már régen feldolgoztam és bele is nyugodtam a táncos múltam, hiszen annyi más ajándékot kaptam az élettől. Például a zenekaromat. A tánc így soha nem veszett el igazán, hiszen a színpadon megmaradt ez a mozgásforma, ott nagyon sokat táncolok.
– Szerinted az emberek elvesztésével is így van ez? Hogy az élet akkor ad vissza valamit ebben a formában, amikor már túltetted magad azon a bizonyos valakin?
– Amikor az ember eljut a háláig és megérti, hogy az élet miért vesz el tőle kisebb vagy nagyobb dolgokat, embereket, akkor visszakapja valamilyen formában.
– Segges a Balatonba. Ugrasz seggest? Milyen volt a forgatás?
– Gyenesdiáson forgattuk. A dal a gyerekkori, balatonszepezdi élményeimet írja le. Akkoriban – az egyik – apukámnál, Bereményi Gézánál töltöttem a nyarakat. A stégről rengeteg seggest ugrottunk a Balatonba. Visíttottunk, mert annyira csípte a fenekünket a felcsapódó víz. Az valami csoda volt!
– Van olyan, nagyon mély érzésed, emléked ezzel az időszakkal kapcsolatban, ami megjelenik a klipben?
– Nagyon sokszor kötöttem ki a fürdőruhámat a stéghez, és beúsztam a Balaton közepére. Ringatóztam a hűs vízen.
Körülöttem a hegyek, sütött a nap és csodálatos volt az a meztelen szabadság, amit a Balaton vizén éreztem. Ez a fajta találkozás, a föld-ég-víz hármasa az egész életemre hatással volt.
A “mennyi egy segges a Balatonba?” a dalszövegben az anyagi és a lelki világ találkozásáról szól. Hogy mi az, amit meg tudsz venni és mi az, amiért csupán ki kell nyújtanod a kezed és a rendelkezésedre áll. Megvehetsz egy hegyet, egy autót, bármit, de a végén már sokszor azt sem tudod, hogy hol vagy a világban. És dönthetsz úgy is, hogy sikítva ugrasz egy seggest a Balatonba és minden ott van körülötted, amire szükséged van.
– Mit csináltál még a Balatonnál gyerekkorodban?
– Bátorságpróbákat rendeztünk, és tündértáncoltunk az erdő szélén a tisztáson, ami tele volt mohával. Színdarabokat rendeztünk, strandoltunk, és játszottunk. Imádtam azokat a nyarakat.
– Fiatalkorodban a tesóddal többször körbetekertétek a Balatont. Mesélj erről, milyen élményeid vannak?
– Érettségi után fellpattantunk a bringára, Walkman a fülünkben és tekertünk. Üvöltött a fülünkben Bob Marley és a Kispál és a Borz, mert csak ez a két kazettánk volt. Kempingekbe lógtunk be éjjel aludni! Bob Marley and the Wailers… hát igen… ezek nagyon-nagyon jó élmények.
– A gyerekeidnek mit szeretnél átadni a Balaton-fílingből?
– Semmit nem erőltetek rájuk. Ami tetszik nekik, azt csináljuk a tónál is. Ahelyett, hogy megmondanám nekik, hogy mit kell csinálni, inkább figyelek, hogy mi érdekli őket. Ők a jövő és nekünk bele kell kapaszkodnunk ebbe a jövőbe. Ami pedig belőlünk kell nekik, azt majd ők kiválogatják, s hozzáadják az életükhöz.
– Mi változott, miben lett más a Balaton a gyerekkorodhoz képest?
– Más szegmensét láttam gyerekként, amikor sorban álltunk a lángosért, aztán kamaszként, amikor körbetekertük, és már jöttek a német turisták. Aztán elindult a zenekaros- és rock ‘n’ roll korszakom. Belecsöppentünk a fesztiválok világába a Balaton körül: őrült szórakozás és hihetetlen partihelyszínek tárultak fel.
Fotó: Anna and the Barbies hivatalos
– Már nem létezik a Parti Fészek és Benkő Laci bácsi is fentről néz már bennünket, de ehhez a kultikus zamárdi kocsmához is kapcsolódnak emlékezetes történeteid?
– A Balaton Sound előtt is létezett már ez a pici kocsma a Balaton-parton, amit Benkő Laci bácsi fia üzemeltetett. A budapesti Fészek volt akkoriban a legtöbb alternatív zenekar találkozási pontja. Balázs, Laci bácsi fia imádta a zenészeket és a zenét, felkarolt fiatal zenekarokat (Supernem, Belmondo, Borlai Gergő és az Anna and the Barbies is, többek között). Ennek egy kirendeltsége volt a nyári időszakban a zamárdi Fészek. Az lett a veszte, hogy megjelent mellette a Balaton Sound, ami egy hatalmas fesztivál a Parti Fészekhez képest.
– Zamárdiban egyszer csókolóztál Mester Tamással az egyik koncerteteken. Igaz ez?
– Inkább puszinak nevezném, de az biztos, hogy Tomika volt, nem én kezdtem! (nevet)
– A zenekarod legújabb történése a Játék az egész dalhoz készült klip. Mi az ami játék szerinted, és hogyan kellene felfogni könnyedén, hogy valóban játék legyen? Hogy „a saját világodban ne légy idegen”?
– Van egy fantasztikus ember az életemben. Sadh gurunak hívják. Indiai származású, Amerikában született, nagyon modern gondolkodású férfi, aki mély bölcsességeket tolmácsol, különleges humorérzékkel. Azt mondta az életről, hogy olyan, mint amikor felveszel egy VR szemüveget. Egy virtuális valóságban találod magad. Ez a földi lét a virtuális valóság, s amikor leveszed a szemüveget, az a halál utáni lét, egy másik valóság. Az életünk egy 3D-s valóság, ahol különböző akadályokkal kell megküzdeni, céljaid vannak, lőnek rád, újra kell kezdeni mindent… vannak óriási bukások, amelyeket nehezebb feldolgozni, mint a boldog pillanatokat, de szem előtt kell tartani, hogy minden nagyon illékony az életben.
– Hedonista vagy, ezt vallod is magadról és tagadhatatlan is, de vajon mindig képes az ember így élni, vagy azért olykor te is küzdesz a saját démonjaiddal?
– Nem sikerül mindig, én is küzdök. Ahogyan a kisfiamnak sem sikerül mindig a legjobbat teljesítenie a videojátékokban (pedig nagyon-nagyon magas szinten űzi őket), s olyankor elmagyarázom neki, hogy eljutott egy pontra, amikor el kell fogadnia, hogy nem tudta meglépni azt az akadályt… ez van az életben is. Rájövünk, hogy elbuktunk, de aztán fel tudunk kelni a földről, hiszen soha nincs veszve semmi.
– Hogy telt nálatok idén a karácsony? Sütsz-főzöl?
– Nagyon szeretek főzni, bár az utóbbi időben nem sok lehetőségem volt rá a műsor miatt. Van egy hagymalekvár receptem, az párját ritkítja! Ezt szoktam különböző húsokkal felszolgálni karácsonykor. Nagyon szeretem díszíteni is a fát. Soha nem veszünk élő fenyőt, mert sajnálnám kivágni, ugyanakkor nálunk még márciusban is áll a fa. (nevet) Volt már fehér és zöld műfenyőnk, de az utóbbi három évben teljesen beleszerettem az aranyszínűbe. Gyönyörűen szórja a fényt az arany fenyő, kizárólag zöld díszekkel. Van néhány régi díszem is, amelyeket még a dédszüleimtől örököltem, azokat is feltettük a fára.
– Mesélj az idei karácsonyi zenekaros streametekről.
– Kivételesen nem a nappalinkból jelentkeztünk, ugyanis kaptunk egy nagyon jó lehetőséget. Tóth Vera barátnőm most Palkonyán él egy kis faházban a párjával és meghívott bennünket, hogy onnan közvetítsük a karácsonyi streamet. Amikor először megláttam, hogy hová megyünk, csak annyit kérdeztem: “itt lakik a Télapó is?” (nevet). Olyan, mint egy karácsonyfa- és égőgyár, kis kandallóval pici konyhával.. meseszép. Onnan közvetítítettük a streamet és az egész zenekar ott aludt (a kijárási tilalom miatt nem is tudtunk volna hazajönni). Csodálatos befejezése ennek a nagyon furcsa évnek.
Még több sztárinterjút olvasnál? Keresgélj nálunk, a videó alatt!
Exkluzív Ördög Nóra interjút olvashatsz itt.
Horváth Éva mesélt a gyerekkori kaméleonjáról, valamint arról is, hogy hogyan áll az élethez.
Nagy Adri többek között arról is mesélt, hogy milyen volt a gyerekkora Tihanyban.
A Hooligans dobosával, Kiss Endivel készült interjúnkat olvastad már? Itt találod.
Freddie-vel is beszélgettünk a Balatonról (is). Itt olvashatod el.
Vastag Csaba igazán tudja, mi a kétkezi munka. Szülei veszprémi gazdaságában tanult meg mindent.
Köllő Babett anno még forgatott is a Balatonnál: Bujtor Istvánnal dolgozott. Erről is mesélt.
Jobbágy Bence sikeres zenészként költözött a Balatonhoz és indítottak családi gazdaságot. Interjú!
Tudod, hogy Kowalsky mit szeret a Balatonban és hogy milyen a jógaprogramja? Ezt is elárulta nekünk.
Így strandol a Balatonon Opitz Barbi!
Berki Krisztián szüzességét is a Balatonon veszítette el és csak nekünk mesélt róla.
Nyitókép: Anna and the Barbies hivatalos
